A Pannónia P20 gall szemmel

Vajon hogyan tekintettek a büszke franciák a Pannónia P20-asra? A Veterán olvasói számára Ocskay Zoltán egy korabeli újságcikk segítségével adja meg a választ.

A francia pályatárs véleményét megismerve nézzük meg Bártfalvi László francia exportból visszamaradt P20-asát. Mint az idősebbek tudják, "az exportból visszamaradt" kifejezés a szocialista kereskedelem egyik varázsmondata volt, mert az ilyen árucikkek még akkor is a hazai piacra szánt termékek minőségét felülmúlóak voltak, ha éppen a meo-ellenőrzésen akadtak fenn kiszállítás előtt. A matt feketére fényezett P20-ast 1972. augusztus 9-én vásárolták Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky úti Csepel Mintateremben 18 400 forintért. Ez az összeg ma már nevetségesen csekély, de abban az időben 3 ezer forintos havi fizetés már jónak számított. A "hétköznapi" P20-ast 16 800 forintért adták, az évi adó 300 forint volt. Gazdája, a pázmándi Kiss Tibor 18 évesen kapta a motorkerékpárt, amellyel természetesen a környék császára volt - legalábbis a motorkerékpárosok között. Mint elmondta, 1977-ig motorozott a P20-assal, és sohasem volt komoly műszaki problémája. Az OP-60-44 rendszámú "húszas" rendkívül fürge volt, 120-130 km/h sebességgel is könnyedén száguldott. Összesen bő 15 ezer kilométert motorozott vele, s ez idő alatt nem sokat változtatott a gépen. Egyedül a hátsó rugóstagokat cserélte ki, mert sógora sokat panaszkodott az MZ-jének rugózására, és nekiadta. Amikor Bártfalvi László hallotta a rugóstag elkallódásának történetét, azonnal elindult a sógorhoz, aki persze már alig emlékezett az MZ-re, oly régen eladta. Szerencsére nem felejtette el, hogy kinek, így egy székesfehérvári lakótelepi pincéből előbukkant az eredeti rugóstag, és visszajutott a helyére.

A Csepel Mintaterembe került export-P20 kissé eltért attól a kiviteltől, amely valóban a határon túlra került. Első kereke fölé széria-lemezsárvédőt szereltek, az irányjelző furatok üresen maradtak - csak később szerelt fel Kiss Tibor cseh gyártmányú indexeket -, mindkét gumi 3,25-18-as méretű Cordatic volt, és persze a sebességmérő mellé nem jutott már fordulatszám-jelző.

A restaurálás Kinczel Csaba kezeit dicséri, és a próbaút - amelyet gonosz dugulások tettek szaggatottá - arról győzött meg, hogy jól dolgozott. Bártfalvi László szerint ugyan a motor most sokkal kevésbé kiegyensúlyozott, mint korábban volt, és valóban érezni lehet, hogy a közepes fordulatszám-tartomány második felében hirtelen "jön meg az erő", mindenesetre ezzel a P20-assal ma is öröm a motorozás. Persze főleg a fékre voltam kíváncsi, és mi tagadás, Théo Saint-Loup nem túlzott. Olyan érzés, mintha rossz minőségű drót lenne a bovdenházban fonat helyett, iszonyúan nyúlós és bizonytalan, s ettől még az elfogadható lassulás is kínossá válik. Mókus talán tudna vele első keréken egykerekezni is, de előtte kérne néhány próbalehetőséget, az biztos. Egy T5-ösön ez az uszálystílus kevésbé tűnik fel, de a sportmotorhoz több kellett volna. Talán akkor 1973-ban érkezett volna Csepelre újabb rendelés Franciaországból is.