Túlsúlyos szupermodell - Alfa Brera 2.4 JTD teszt

Ennél lélegzetelállítóbb forma már oxigénhiány miatti maradandó agykárosodást okozhatna. Sportkocsinak súlyos, granturismónak már sokkal jobb, statikus műalkotásnak tökéletes.

Meglepő a hatfokozatú váltó: precíz, kellemes, de utazóautóba én inkább automatát kérnék, még akkor is, ha ezzel sokak szerint aláírom saját szegénységi bizonyítványomat. (A probléma egyébként elméleti: nem veszek Brerát, a dízelhez meg nincs automata.) Granturismóként sokkal jobban szerepel a kocsi. Két embernek valóban kényelmes, a futómű beállítása is utasbarát, nem rázza szét a lelket, ahogy a gyorsulásélmény sem terheli a gerincoszlopot. A 300 literes csomagtartó elegendő, és ugye ott a plusz két ülés, amely szépen kagylósított, de még így is inkább egy táskát tennék oda, mint valamelyik szerettemet.

A látványos műszerfal is a 159-ből jön, itt azonban a hátsó ülések használhatatlanok

A nehéz autó nem csak menet közben érződik súlyosnak, egy jól összerakott fémtömbben ülünk, ami nem nyomasztó, de azért érdemes elgondolkodni a Sky Window-nak nevezett üvegtetőn. Ez nem nyitható, a gomb, amit esetleg a mozgatójának gondolnánk, csak az árnyékolót húzza elé. A Sky Window egyben magasabb felszereltségi szintet jelent, alumíniumbetétes bőrkormány, elektromos tükörbehajtás, szálcsiszolt alumínium műszerfalbetétek és Alfatex kárpit is jár a 300 ezres felárért. A szérialista is bőséges, térdlégzsáktól a visszagurulás-gátlóig minden lényeges megtalálható rajta, az amúgy hosszú extralista legfontosabb tétele a piros pasztellfényezés - igen, ezért plusz 95 ezret kell fizetni, és tényleg kell, mert a Brera azon ritka autók egyike, amelyik pirosban az igazi.

A Sky Window nevű üvegtető látványelemnek sem utolsó

Coppa Pannonia Regia

Szeretnék egy Brerát. 1:18-asban jól mutatna az íróasztalomon.

Féjja Zsolt