Másfél másodperc nyomában - Alfa Spider menetpróba

Tényleg szép. Az egyik legszebb. Szeptembertől kapható. Tán dízel is lesz. Ára még csak saccolható. Szicíliában vezettük. Alfa Spider.

Nem mostanában történt, hogy versenyeket is nyertek nyitott Alfa sportkocsik. És valahogy ebből kapták nevüket, a Spidert. Sebességükből, tempójukból angol nyelvterületen lespeederezték őket, a két e betűből aztán lett egy i - nem mintha a nyolclábúnak bármi köze is volna a kocsihoz vagy fordítva.

S hogy akkor ez a 2006-os Spider mennyire Spider? Tény, hogy elődjénél kevésbé ütős, de siránkozásra semmi ok. A szicíliai, Palermo környékére kitalált menetróbán először a 260, majd a 185 lóerős változatot vezettük. Őszintén: "versenyzői vénával" megáldott kollégámmal együtt nem hittük volna, hogy átülünk a négyhengeresbe, de így lett.

Történt, hogy rávetődtünk egy csúcsmodellre. Q4 állandó összkerékhajtás, Torsen C diffi, alapból 43:57 az arány, szükség esetén állítólag 22:78 vagy 78:22. És ugye 260 LE, V6. Ennyit tudtunk. És nekifeszültünk. Az árnyékban is vagy 35 fokos kánikula a szende kabriózástól elvette a kedvünket, hát támadjuk a kanyarokat, adjunk az adrenalinnak.

És zene a fülnek a motortérből, a kipufogóból is, de ennyi. Ugyanis nagyon nem a sportolásról szól a Spider. Az elöl kettős kereszt-, hátul többlengőkaros futóműve puhácska, a fék sem elég meggyőző. És hiába a 260 paci, a majd 1,7 tonna túl sok. És a váltó áttételezése sem az autó temperamentumosságát hivatott hirdetni. Másodikat 55-nél, harmadikat 110-nél, negyediket 170-nél (!) kapcsol az érdeklődő sofőr. A kar amúgy alfásan akadozva jár, de nem rossz. hat a gang. Hármasnál, ötösnél túl közel a középkozol.

Nem bírom ki, kérdem útitársam, szerinte mennyi a százas sprint. Megelőzöm egy óvatos 8,5 mp-cel, de ő is azt mondja, hogy 8 felett. Később sajtóanyag megnéz: 7, azaz hét. Mi vaaaan? Hát nem tudom. De sebaj, nem is olyan fontos ez. Az már inkább az, hogy a szerpentinen nem élvezkedünk, hanem izgulunk, a visszafordítókban meg szinte állunk, s várunk, hogy jöjjék már valami forza. És ütemesen bólogatunk, hogy aha, itt törhetett két kocsi az előző turnusban...

Szóval átkéredzkedünk egy sima JTS-be. Hogy az biztos könnyebb, fürgébb lesz. És tényleg. Nem olyan orrnehéz, jobban is veszi a tüzet, áttételezése eltaláltabb. Persze, erősebb a V6-os, hangja simogatóbb, de ezzel a 185 lovassal vagyunk inkább megelégedve. Arról nem is beszélve, hogy előbbi 20-nál is több liter benzint kért százra, ez meg elvan úgy 13-14-gyel.

Ám hangsúlyozzuk, szélsőséges követelményrendszerrel szembesítettük az autót. A mindennapokban jobb dolga lesz. Különben pedig egy ízletes, gusztusos pizza a Spider vékony tésztával, sok feltéttel, nem is akármilyennel, és az isteni.

Hát (Magyarországon szeptembertől) vászontető egy gombbal le (álló helyzetben, kézifék behúzva) úgy fél perc alatt, s miénk a világ. A szebbik. Ha esik, ha fú, az se számít, ponyva föl, s csak az enteriőr pompájától jókedvre derül a szerencsés. Meg, ha arra gondol, milyen műtárgyban is pöffeszkedik. Amennyiben nem jut eszébe, csak lassítson, fürödjön meg az utca népének bámulatában, ja, és ne feledjen szurkolni a squadra azzurrának, per sempre. Cuore Sportivo.

Na ja, így a végére érve nem is lett olyan rövid az anyag, meg hosszabb mondatok is születtek - a repülőn és a szerkesztőségben is megyen a klíma. És ez a Spider azért mégiscsak a bella Italia bella macchinája, napsütötte agytekervényeimből meg ki nem mászik a dallam, s a szöveg, hogy: Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, una canzone piano piano, lasciatemi cantare, perche' ne sono fiero, sono un italiano, un italiano vero...

Kántor István