Szöglet - Cadillac SRX 4.6 V8 Sport Luxury

Nem terepjáró. Nem kisbusz. Nem egyterű. Nem teherautó. Nem európai. Nem egyszerű. Nem érdekes, de 20 milliónál is drágább. Nem számít, de 20 liternél is többet fogyaszt. Nem akarja megismerni?

teszt- és sajtóképek > autósmozi

Amiről meg még tán nem volt szó, az a beltér úgy mindenestül. Hogy tágas, az nyilvánvaló. Hogy még levegősebb, fényességesebb legyen, arról a panorámatető gondoskodik. Az első ülések elektromosak, memóriásak, de kell is az ezernyi állítási lehetőség, mert a kormányoszlop csak függőlegesen mozog. Ezért (is) jó, hogy a pedálsor sem fix.

Baromi kényelmes, fejedelmi. A bőr puha és illatos, a világos huzat takarítása bizonyára nem a tulajnak jelent fejtörést. A kormány, a váltókulissza és az ajtófogantyú fája nyilván tetszik annak, aki szereti az ilyet. Tény, hogy elegáns. A főképp szellőzőitől saabos középkonzol picit a vezető felé fordul, hogy a navigáció minálunk használhatatlan, az nem az autó hibája.

Felettébb jól el lehet lenni az SRX-ben. Amerikásan pöffeszkedve, használva, kihasználva a technika (és pénztárcánk) adta lehetőségeket. Vicces dugóban, csordogálva (vagy amúgy is) tévét hallgatni, híreket, milliomost, Megasztárt. Például. Nézni ugye csak álló helyzetben. Vagy kedvenc koncert-DVD-nket bömböltetni a kiváló hifinek hála. Tiszta, pazar. Vagy hátul ejtőzve filmet nézni drótnélküli fejhallgatóstul, elfekve. Vagy leghátul kuporogva, de ettől boldogan, mert utazik a nagycsalád.

A tökélyt, az ergonómiai ötöst csak az kérdőjelezi meg, hogy a hátsó ablaktörlő-mosó kapcsolóinak már csak a fejünk felett találtak helyet. Sebaj, hamar szokható. És rengeteg a tárolórekesz, az okos megoldás, az anyagminőség, a ki- és eldolgozás is példás.

Menjünk! "Hajónk" orrában egy selymes járású és hangú V8-as, változó szelepvezérléses, majd' 4600 köbcentivel, ő a Northstar. Lóerőből 325 van, jó sok, és jó magas, 6400-as fordulaton. A 427 Nm maximális nyomatékot 4400-nál adja le, szóval lehet és kell is pörgetni, bizony. És ilyenkor naná, hogy játssza is a jellegzetes V8-as zenét, sláger.

És halad, mit halad, tép a monstrum, a 7,4-es százas sprint nem semmi a bőven több mint két tonnás súly tükrében. A vége papíron 225 km/h, amit megmondom őszintén, nem próbáltam ki. Nem az a száguldós fajta ez az SRX. Rááll vele az ember gyermeke egy tuti tempóra, és azt tartja. És akkor halk, tartalékos, nem is fogyaszt olyan sokat.

A sok alatt tessék vérforralóan csomó liter benzinre gondolni. Ööö, nem, még többre. Szóval simán benyel akár 25-öt is százon, ha város, ha Budapest, ha bele-belenyomogatós, gyorsulgatós, hanghallgatós a menet. Kultúráltan, nyugodtan már megközelíthető a gyári átlag. Nem mintha a 14 liter ne lenne éppen kétszer annyi, mint amivel vélhetően számol a megfontolt családapák, a háztartások java, de legalább már emészthető, valamint párhuzamos a teljesítménnyel és a tömeggel, a 4WD-vel és az automata váltóval. Az ötsebességes, szekvenciálisan is kapcsolható automata váltó egyébként nem a leggyorsabb, de komfortos, jó.

Na persze az sem mindegy, hogy terepezünk-e, élünk-e igazából az állandó négykerékhajtással. Amúgy ne, ne nagyon hagyjuk el a járt utat, a biztonságos aszfaltot valami dagonyáért - nem a dzsuvába való az SRX. (Lásd még egyik keretesünkben.) Nem is ezért veszi, aki veszi.

Hanem a már soroltakon túl azért is, hogy elképesztően masszívan ott legyen az aszfalton, hogy ne kelljen berosálni egy kis víztől, hótól, jégtől, murvától, miegyébtől. Elöl-hátul többlengőkaros a futómű, független a kerékfelfüggesztés, és hát itten volna az egyedülálló, mágneses lengéscsillapítás-szabályozás (MRC). Leglényege, hogy a vezérlőelektronika négy helyről (plusz a kormánytól is) begyűjti az infókat, és a másodperc törtrésze alatt kiosztogatja a parancsokat. Mágneses impulzusok formájában. A vevők pedig a lengéscsillapítók szintetikus folyadékában megbúvó acélbetétek. Olaj átfolyási ellenállása megváltoztatva, tapadás innen oda. Hogy ez mire jó? Ja, hogy hirtelen manővereknél mondjuk uraljuk a gépet, a helyzetet, érjen csak haza biztonságban a família, vár a vacsora.

És még széria StabiliTrak stabilitás-növelő is van, a hátsó futómű szintállítása is automatikus. Gyaluljuk a betont, szinte eggyé válunk a Földdel, ühüm. Mert közben sajna csúnyán szennyezzük is, bocsátjuk kifelé a sok-sok károsanyagot, égetjük a benzint, nem kíméljük környezetünket, készleteinket, számlánkat. Aha, kéne dízel SRX. Meg hibrid. Meg másmilyen.

Miért van az, hogy az ilyen típusú autóknál ez mindig előjön? És például a sportkocsiknál meg nem annyira, pedig ők is zabálnak, ugye. Jut eszembe, az SRX V8-asa elvileg kevesebb benzinnel is beéri V6-os kistestvérénél.

Szóval szöglet. Nem gól, csak majdnem, félig. Tán ilyen az SRX. Szeretném, ha minden mástól elvonatkoztatva írhatnánk arról, hogy milyen szép és jó, hogy örülünk a SUV-ok támadásának, a legfrissebb trendeknek, tudom, hogy naiv vagyok.

Kántor István