Mint már említettem, hátul ülni fejedelmi, de minimum pápai. Csak megközelítőleg sikerült végigpróbálni minden beállítást, de a fontosabb eszközök az állítgatási csúcs döntéséhez: három külön ülés, ezek mindegyike előre-hátra állítható, támlája több fokozatban dönthető, a középsőből könyöklő varázsolható. Ha csak négyen vagyunk, akkor ki is dobható, és a beljebb rakott szélső üléseken már tényleg táncot lehet járni. Össze kéne számolni, csak a hátsó ülések állítgatásával hányféle beállítás lehetséges, de 70 környékén mindig feladtam. A lényeg, hogy sok. A lábtér óriási, még próbababának használt, méretes barátom (107 kg, 190 cm) is elücsörgött maga mögött, pedig az új Octáviájában már kissé szűkös mögötte.
A fény, a tágasság pedig röpít minket. A majd két m2-es, egybefüggő üvegtetőn csak úgy szikrázik a nap, és az első trónokhoz képest mintegy 10 centit emelt hátsó sor is páholyban érezheti magát. A gyerkőcök pedig tényleg élvezik, hogy nem kell pipiskedniük, hogy kilássanak apa kedvenc panzerwagenéből. Olyan vaú-vaú, csip-csip, nyihaha és nyaú számolgatást rendeztek vidéki túránkon, hogy öröm volt hallgatni. Nem mellesleg, nem nekem kellett őket szórakoztatni.
A Roomster egyelőre hatféle motorral vásárolható meg: 1.2, 1.4 és 1.6-os benzinesekkel, illetve két 1.4-es és egy 1.9-es PD TDI-vel. A legolcsóbb, fapados 1.2-es már 2,99 millióért a miénk lehet, de ez a legrosszabb választás is egyben. A kis háromhengeres alig bírhat az 1150 kg-val, gyorsulása inkább lassulásnak tekinthető. Átlagfogyasztása pedig megegyezik az 1.4-es benzinesével. Szóval nem elég, hogy gyenge és nem megy, de legalább sokat fogyaszt...
Több és nagyobb kép a galériában!
Az 1.4-es alap (Basic) 3,2 millióba kerül. Az 1.6-os 3,59 milláért vihető haza, akár már automatával is. Dinamikusan, nagyon enyhén sportosan vezethető, de akkor már iszik is - 9,2-es városi értéke nem kevés, automatával 11 felett eszik. Az 1.4, 70 lóerős PD TDI is inkább a városnézők kedvence lesz, 5,3-as átlaga és ára (3,75 millió) elfogadható, dinamikája borzasztó. A 80 lóerős dízel már más. Méltó párja az 1.4-es benzinesnek, jóval nagyobb nyomatékkal, 5,1-es fogyasztással, és 3,84 milliós árral. Az 1.9-es PD TDI a maga 105 lóerejével már nem számít a dízelek elitkategóriájába, de vigasztaljuk magunkat azzal, hogy a megbízhatóságát és tartósságát is figyelembe véve tíz, de lehet, hogy csak öt év múlva, ezzel vontathatjuk szervizbe a túlturbózott csodákat. Potom 4,35 millióért (de Sportként 5,2-ért) már meg is vehetjük.
Szusin nőtt mérnök
Mladá Boleslav nem elégedett meg a jóval, ezért egy-két mérnökét rizskúrára fogta, majd kicsempészte Japánba, tanuljanak valamit, hogyan is kell jó váltót gyártani. Ahogy az a happy endes amcsi filmekben lenni szokott, a tanoncok túlnőttek a mesteren. A Roomster váltójának jelenthet a Nissan, Toyota, de elismerő szavakat a Honda is mormolhat. Egy ujjal, hiba nélkül, könnyen, ugyanakkor pontosan lehet váltani. Ráadásul mindig érzem is, hogy bent van fokozatban. Remek!! A gyorsaságáról még nem tudok nyilatkozni, mert egyrészt nem versenyautónak született, másrészt 500 km-rel az orrában nem akartam megölni a szerencsétlent. Mindenesetre a kétkedők, akik most fejcsóválva mondogatják, hogy persze-persze, esetleg kissé csúnyábban adnak hangot véleményüknek, menjenek el egy próbára. Csak a váltó miatt megéri!
A motor pontosan ugyanaz a VW-blokk, ami már sok-sok éve is leadott akár 100 LE-t is. Itt és most "nehogymá' a kistesó is annyit tudjon, mint én" felszólalással csak 86-ot tud. Szerintem jobb volt, míg csak 75-re rúgott a ménes, mert az legalább forgott rendesen. Ez egy kicsit nehezen pörög fel, de valószínűleg bejáratás után lesz ez még jobb is. A kényelmes, nem rohanós, családi stílushoz simán megfelel, ráadásul alig drágább, mint az 1.2-es, és sokkal olcsóbb, mint a dízelek. Ember legyen a talpán, aki félmilliót le tud autózni normális viszonyok között. Egyedül a fogyasztás. A gyári érték 6,8-as átlagnál majd egy literrel több jött ki, pedig kíméltem, ahogy lehet. Fogjuk a bejáratásra, vagy fogadjuk el, hogy ennyi.
Eldobott Lexusok
A tesztelt Roomster 4 250 000 forintba kerül. A 15 collos AVIOR könnyűfém felni 135 ezer, a panorámatető 183 ezer. Az automata klíma felára majd' 70 ezer, a tempomat 31, míg a kanyarkövető ködfényszóró 78 ezret kóstál. A metál 94 ezer forint.
Nem hiszem, hogy a Lexus-tulajdonosok most fogják a kulcsot és a forgalmit, a Dunába vetik, majd utána ugranak. A két márka között csak egy csekély fényév van, a megcélzott réteg anyagi helyzete között inkább több. Az azonban beszédes lehet, hogy az új Octavia tulajdonosa dünnyögve mondogatta: "lehet, hogy elkapkodtam a vásárlást?". Megnyugtatom, nem. Szeresse csak tovább autóját, de aki még nem fizetett be rá, vagy épp új autót keres, az nézze meg, minőségben, ár-értékben több mint meggyőző.
Bizony, így elnyeli a Roomster a bicajt - nézze meg az autósmoziban!
Ráadásul felettébb népes mezőnyben áll helyt. Vásárlásnál számításba jöhet a Chevrolet Tacuma (3,4 milliótól), a Chrysler PT Cruiser (4,8), a Citroen Berlingo (2,5) vagy Picasso (3,6). Olasz részről a Fiat Dobló (3,1) vagy a Lancia Musa (3,5) lehet alternatíva. A Ford a C-Maxszal (3,9), míg a Hyundai a Matrixszal (3,7) próbál vevőt szerezni. A Mazda a 2-t küldi harcba (3,1), a Merci az A osztályt (4,7), a Nissan a Note-ot (3,1). Az Opel a Merivát (3,2) kínálja, a Peugeot a Partnert (3,3), a Renault a Kangoo-t (3) és a Modust (2,8). Szóba jöhet még a Seat Altea (4,4), a Suzuki SX4 (2,7), esetleg a Corolla Verso (4,8), vagy a Golf Plus (4,1), Caddy (3) páros.