Olajkirályok - Mercedes-Benz ML 320 CDI és Jeep Commander 3.0 CRD Limited

Az egyik német, úttörő, főként a tengerentúlra, de nem kizárólag. A másik amerikai, már Európának is. De konszerntestvérek, sokban azonosak - hát ismerkedjünk meg velük egyszerre, aztán tessék dönteni, melyik dízel luxusterepjáró kéne.

Ezek után vegyük szemügyre a két tankot, először kívülről. Papíron elenyészőek a különbségek, látszatra mégis sokkal robusztusabb a Commander - főleg a feltűnően szögletes dobozdizájn okán. A drabális kerékjárati ívek csavaros, szegecses díszítése is csak erősít az érzésen, meg a marcona "arc", a majd' függőleges szélvédő, ésatöbbi. Oldalról, hátulról is megvan a baltával faragott fíling, de így szép, ahogy van - a Commander abszolút adja, mit elvár tőle, a Jeeptől a nép.

Az ML jóval formásabb, kerekebb, lágyabb. Azzal együtt, hogy nyilván így is tiszteletet parancsoló, visszapillantóban meglátva azonnal eltakarodós, elődjénél sokal eltaláltabb, minden szögből rápislogva húzós, ultramodern, gazdagos. És csillagos. Míg a Jeepnek szűkebb a rajongói klubja, egy Mercedes-Benz az Mercedes-Benz, mese nincs, ez van a fejekben. Azéban, aki birtokolja, azéban is, aki irigyli, féli.

És (ismét) tudjuk le, hogy a Commander hétüléses, ő az első ilyen Jeep, az ML ezt nem nyújtja. Más kérdés, hogy a parancsnoki harmadik üléssorra jólelkű gazdi inkább csak gyermekeket tuszkol befelé. Felnőtteket igen rövid távra. A stadionelrendezésnek hála mindenki mindent lát hátulról, külön hőfokszabályzás is jut nekik, "cserébe" a vezető lehetősége korlátozott a ki-, pontosabban hátralátásban. És a Commander második sorában sem fejedelmi a helykínálat, csak elegendő - főleg magasabbaknak csalódás.

A Grazban összeszerelt amerikai nagybácsi csomagtere hétülésesen miniautós, az utastér gyors átalakításával, a hátsó pad síkba hajtogatásával viszont böszme raktár nyerhető. Naná, hogy a stuttgartiak tengerentúlon készülő büszkesége is hasonló poggyásztérrel bír, a két köbméter egyenesen kisteherautós. Teherbírásuk, vontatási képességük is kiváló ezeknek a luxus szabadidőautóknak, hogy felhasználóiknak semmiről se kelljen lemondani, hogy bárhová és bármilyen körülmények között biztonságban eljussanak.

Aha, az ML-nek és a Commandernek is példás az aktív/passzív biztonsági arzenálja a széria ESP-től a rakat légzsákig. S hogy mire képesek terepen? Itt elsősorban a Commander jeleskedik komoly terepszögeivel, meg aztán a Quadra-Drive II névre keresztelt hajtásláncával. "Normálisan" nincs, mi megállítsa a Jeepet. Elöl-hátul (nem, nem kézzel) zárható diffi (ELSD), központi osztómű, egy tapadó kerék is elég, nyomaték oda, felező kapcs a váltó mellett, ha muszáj.

De a Mercit sem kell félteni az aszfalton túli, cudar egy világban. Csak más neki az ő jellege. Meg kevésbé elképzelhető egy ML-esről, hogy beviszi kedvencét a dzsuvába. Ám hegyen, hóban, sárban a 4ETS összkerékhajtás lazán boldogul, az Airmatic légrugózás a magasságállítással feláras. Kisebb pénzkötegekért offroad-csomaggal vértezhetjük fölfelé "városi terepjárónkat" zárható diffikkel, terepáttétellel.

Tegyük hozzá mindehhez, hogy a tesztnapok során árkon-bokron át is nyomultunk a két nagy vassal, de időnk nagy részét betonházak között töltöttük. És bár Kalapács József szerint ott nem várnak csodák, a parkolóházakba, a mosókba beférnek, a sávokból sem lógnak ki. És nézzék csak (főleg Budapesten), mennyi sok lányok-asszonyok telcsiznek ilyen hodályokban! Lurkókkal vagy "üresen", a méret a lényeg, a biztonság. Francokat a terepszögekbe, meg ilyenek.

Dizájn kell, erő, piperetükör, nagy zene. Az american style jön be? A Commandernél keresve sem találni eredetibbet. A nem kevés műanyagot, randa fabetétet feledteti az emblémás kormány és váltó, a kerek beömlőkkel vidított szegletesség, az állítható pedálsor, a kilincs. Hogy külön nyitható a hátsó szélvédő. Hogy van tempomat, parkolóradar. Hifikezelés a volánról. Egy dombasszisztens mondjuk praktikus lenne.

A Merciben van. És naná, hogy a Merci is kínálja az említett cuccokat. Legfeljebb extraként. És csillag mögött trónolni mégiscsak trendibb, állítólag. A kormányváltó meg pöpec. Amennyiben pedig ezekkel a SUV-okkal az ember mégsem csak a dugóban araszol, soppingol, bizniszel, megjelen vagy nagy ritkán terepezget, hanem utazik, vezet, hát azt tapasztalja, hogy nem dülöngélnek, nem billegnek vészesen, hogy rugózásuk komfortos (a hátra kényszerítetteknek is), az összhatás hajós, hintós - a Commander felföggesztése elöl független, hátul merevtengelyes, ötlengőkaros, az ML-é elöl kettős kereszt-, hátul négylengőkaros.

De nem tök lényegtelen ez? Nem az számít, hogy teccik vagy nem-e teccik-e? Vásárláskor tuti. Jómagam, ha tulok Jeepet vennék, nem Cherokee-t, Commandert választanék. Ezzel a dízellel. Ha M osztályos Mercedes-Benz mellett voksolnék, szintén ilyen motorral kérném. Ha meg döntenem kéne, melyik a szimpatikusabb, ööö, nekem a Commander. Mondom bátran, hisz' a többség úgyis Mercedes-párti, mert csak.

Kántor István