Bordóba göngyölt burkolatok - Jawa 350/360 - Velorex 560

Az elhatározástól a műszaki vizsgáig két év telt el, és az eredmény önmagáért beszél. Egy pontosan restaurált, "olyan, mint újkorában" kéthengeres Jawát mutat be Ocskay Zoltán. Fotó: Ács Attila.

1954-ben egy teljesen új motorkerékpár-típus sorozatgyártását kezdték meg Csehszlovákiában. Az államosított Jawa és a hasonló sorsra jutott Ceska Zbrojovka (CZ) gyár közösen készítette el a 125/150, a 250 és a 350 cm3-es modellekből álló sorozatot, amely a bakteleszkópos hátsó rugózással készült Jawa, illetve Jawa-Ogar modelleket, a híres "Pérák" (péro = rugó) típusokat váltotta fel.

A tankembléma is új lett: Jawa-CZ, s aztán 1960-tól vált külön a két gyár, legalábbis az emblémát illetően, mert a motorok dolgában még folytatódott az együttműködés. Az újdonságot 1953 novemberében állították ki először a nagyközönség elé a prágai technikai múzeumban rendezett kiállításon. A 125-ös és a 150-es motorját a CZ csinálta, a 250-es és a 350-es modellt az új Május 9. Gyárban a Jawa. Utóbbi két típushoz a Pérák bevált egy- és kéthengeres blokkját használták fel.

A váz maradt a négyszögprofilból hajlított, egycsöves hurokkonstrukció, amelyhez elöl új rugózás, hidraulikus lengéscsillapítással szerelt teleszkóp csatlakozott, 130 mm-es rugóúttal. Nagyobb újdonság volt a hátsó lengőkar, amelyről a motor a becenevét is kapta, Kývacka, azaz lengő, akárcsak a mi Pannónia TL modellünk. Akkoriban a kis kerék jött divatba, így 16 colos kerekek váltották fel a Pérák 19 colos abroncsait. Elegáns külsőt nyújtott a sok csillogás, a teleszkópszárakat, a tankoldalt, a felniket, a hátsó kapaszkodót, a lámpakeretet és a kipufogórendszert is krómbevonat dobta fel.

A végsebességet 110, illetve 115 km/h értékben adta meg a gyár, a motorerő terén mutatkozó különbség a menetteljesítményekben azért nem jelent meg túl élesen, mert az áttételezésben sem volt jelentős eltérés. A fogyasztás is nagyon hasonlóan alakult, mindkét típusnál 4 liter keverékkel lehetett kalkulálni 100 kilométerenként. A 250-es típusszáma 353, a 350-esé 354 lett, az exportmodelleké 353/02, illetve 354/02. A szériagyártás 1954-ben kezdődött.

Az első módosításra már 1955-ben sor került. Változtattak a sebességváltón, a kerékagyak alumíniumból készültek, és 10 mm-rel szélesebbek lettek. Megjelenik a félautomata sebességváltó, ahol a berúgókar a váltókar is egyben, s amikor a vezető lenyomja a váltókart, a váltótengelyen átfutó rúd kiemeli a kuplungot, így csak elinduláskor kell a kormányon lévő kuplungkart behúzni, a váltásokhoz felesleges. A hátsó világítótestben féklámpa kap helyet, a karburátor új típusú. 1956-os változás a hátsó rugóstag átalakítása, a porvédő felül festett, alul krómozott lett a korábbi teljesen krómozott helyett. 1957 februárjától már a 353/04 és a 354/04 készült, növelt sűrítéssel (7,2 helyett 7,4).

Eltűnt a halfarok a hangtompító végéről, a karburátor a levegőt a burkolat alatt lévő papírszűrőből szívta, amely sokkal hatékonyabb volt, mint a korábbi, olajjal átitatott drótszövet, és a motor működése is csöndesebbé vált. A két félből hegesztett, tisztításhoz szétszedhető hangtompító méretmódosítása jótékonyan hatott a teljesítményre, miközben a fogyasztás is csökkent némileg. Változott az első lámpa, az első teleszkópokba erősebb rugókat szereltek. 1958-ban már a harmadik elsőteleszkóp-változatot regisztrálhatták a gyárban, 1959-ben teljesen új az elektromos rendszer, megszűnik a tankba épített ampermérő, erősebb a váz, a gyújtáskapcsolót pedig a lámpafejbe szerelték be.

1961-ben érdekes Jawa-szabadalom született, a membránrendszer egyik változatának nevezhető megoldást saját modelljeiken nem alkalmazták, azonban megvásárolta tőlük a német König és az osztrák Rotax, előbbi csónakmotorokon, utóbbi hószánmotorokon alkalmazta sikerrel. Még egy különlegességet kell megemlíteni, 1965-ben épp a 360-as modellen mutatkozott be a Jawa saját tervezésű centrifugálkuplungos automatikus váltója, amelyet később az 559-esen is alkalmaztak. Ez a megoldás nagy érdeklődést váltott ki az egész motorkerékpár-iparban, a Honda meg is vásárolta a licencet - egy hosszadalmas pereskedés után.

Kínai epigonok

A Kývacka 1962-ben néhány formailag is érdekes változáson esett át. Előbb a 250-est modernizálták, ez lett a Typ 559. Ehhez már lehetett szélvédőt, lábvédőt, a motort és a hátsó kereket részben takaró oldalfedelet is kapni, a kormány egy részére is borítás került, ezért aztán új becenevet kapott, "Panelka" lett belőle, vagyis burkolt. Új, sajtformájú sebességmérőt szereltek a kormány és az első lámpafej együttesébe, a hátsó lámpa burája átlátszó műanyagból készült, az oldaldobozok fedelét a nyereg felnyitása után lehetett lenyitni. Műszaki szempontból érdekesebb az új formájú hengerek, az indítófúvókás karburátor használata.

Ezeket a változtatásokat 1964-ben kezdték alkalmazni a 350-esen is, amely Typ 360 néven került be a gyári dokumentumokba. (A 360/00 a standard, a /01 az automatikus váltós, a /02 a generátoros, a /03-as a katonai.) 1970-ben a széles első sárvédő átadta a helyét egy keskeny, sportos, viszont a sártól alig védő burkolatnak, a krómozott tankot felváltotta a felcsavarozható krómozott betét. Ez utóbbi "újítás" a takarékosság jele volt, amiben a szovjet piac megtartására való törekvés érhető tetten, s hasonló lépést tett a magyar a Pannónia gyár is.

A legtöbb Jawát a jellegzetes bordó színűre festették, de szakértőnk, Tóth László szerint léteztek más színek is, a korai sorozatokban gyakori a bézs/kék kombináció, az 559/630-asoknál a bézs/vörös, ám mindkét típuscsoport létezett fekete színben, nem beszélve a katonai modellek olajzöld fényezéséről és az egyedi exportrendelésekről.

1988-ig összesen 2,37 millió Jawa készült, s e mennyiség javát, 2 millió darabot a Szovjetunió vette meg. A "Kývacka" jól eladható motorkerékpárnak bizonyult Németországban, Angliában, számos latin-amerikai és ázsiai államban is. 1961-ben Indiában vegyesvállalatot alakítottak Ideal Jawa (India) Limited néven, és évi 30-35 ezer Jawa 250-est és 350-es készítettek. Ez a gyár ma is létezik, a hajdani konstrukció tovább él Yezdi 350 néven. Aki azonban régi, kiskerekű sorozatból akar újat venni, annak Kínáig kell utaznia, ahol Xing-fu 353 néven vásárolhat "Kývackát".