Dakar: Szalayéknak is kitört a futóművük

Az ötödik napon - Mauritánia előtt - az utolsó marokkói szakaszt teljesítették a 28. Dakar-rali még versenyben maradt résztvevői. A megsérült magyar motorosokat kórházban ápolják. Támadnak a címvédők, a francia Despres (KTM) és autós honfitársa, Peterhansel (Mitsubishi).

Kisék

Kis Sándor: "Tegnap kétszer is meg kellett állnunk, először, mert defektünk volt, másodszor, mert nem volt meg a bal hátsó kerekünk... Persze ezen utólag már nevetek, de akkor valahogy nem volt hozzá kedvem. Egy kanyarban hagytuk el a futóművünket, ami tövestől szakadt ki a helyéről. Mi jobbra, ő balra.. De, mint meséltem, Czeglédi Péter navigátor barátom szakértelme megmentett bennünket, s így sikerült célba érnünk, csak 30 percet szereltünk."

Tavaly Kisék egyébként ezen a szakaszon kellett, hogy feladják a Dakart. Így idén nyilván ez volt a mumus, de túl vannak rajta, méghozzá a legjobb magyar eredménnyel. "Egész végig 'vonatoztunk', akkora por volt, hogy semmit nem láttunk. Az előzést, mint olyat, jobb volt, ha elfelejtettük, az maga lett volna az öngyilkosság. Így mentünk szépen egymás után, megállás nélkül a célig. Ebből ennyit lehetett kihozni. Egyébként a bátorság az egy dolog, persze nyilván fontos, de a Dakar egyik titka a sivataggal szembeni alázat."

Szalayék

Nem volt túl jó napja a Szalay Dakar Teamnek szerdán, mivel a romániai Szilveszter Zsolt reggel balesetet szenvedett a szelektív szakaszra vezető összekötő szakaszon, Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak pedig technikai gondja volt, úgyhogy kénytelen volt megvárni a versenykamiont, hogy annak legénysége segítsen neki. A vállát és a lábát fájlaló Szilvesztert a Kanári-szigetekre szállították kórházba, mint ahogy a Szalay-csapattól szervizsegítséget kapó Kátai Pétert is, aki szintén ezen a napon szenvedett balesetet (neki a combcsontja tört el).

A regionális Mol-alakulat szlovák tagja, Jaroslav Katrinak egyszer elesett, de összességében jó napot zárt, Varga Ákos pedig bár élete egyik legszörnyűbb napjának nevezte a mait, az eredményre nem panaszkodhatott.

Varga Ákos: Reggel a szelektív szakaszra menet láttam az út szélén Szilveszter Zsoltot, és beszéltem is vele. Nem a mért szakaszon szenvedett balesetet, hanem a rajthoz vezető úton ment bele valaki hátulról. A vállát és a lábát fájlalta, és bár nem értem oda rögtön az eset után, teljesen magánál volt, úgyhogy nem értem a róla érkező rémhíreket. Kátai Petivel is tudtam beszélni, ő körülbelül 150 km/órás sebességgel esett el - a porban nem látott meg egy sziklát és az megdobta. Eltört a combcsontja, de a vállát is fájlalta. Azt mondta, néhány pillanatra az eszméletét is elveszítette, de ez normális ilyen eséseknél. Életem egyik legrosszabb napja volt ez a mai, és biztosan a legrosszabb dakaros nap, még akkor is, ha a napi eredményem viszonylag jó. Két napja nem működik rendesen a sebességmérőm, és tegnap iszonyú mennyiségű büntetést kaptam sebességtúllépés miatt, úgyhogy ma körülbelül kétszázadiknak rajtoltam. A portól semmit sem láttam, és amikor a két balesetet szenvedett fiúval találkoztam, végig az járt az eszemben, hogy nehogy én is elessek. Az egyik énem azt mondta, húzzam a gázt, a másik meg azt, hogy ne törjem össze magam."

Jaroslav Katrinak: Egyszer elestem, mert a köveken elpattogott a motor, és már nem bírtam megfogni. A motor bal oldala egy kicsit összetört, de ez minden, szerencsére nem sérültem meg. Ma volt az első nap, amikor egyedül motoroztam, úgyhogy tudtam tesztelni, mennyire megy a navigáció. Kétszer kerültem kritikus helyzetbe, amikor az itinerből nem tudtam egyértelműen kitalálni, hogy merre menjek tovább, akkor követtem a nyomokat.

Szalay Balázs: "Ma is iszonyú köves, sziklás utakon kellett közlekednünk, és bár nem ütöttük meg sehol az autót, a trapézban eltört valami, úgyhogy kénytelenek voltunk megvárni a versenykamiont. Körülbelül két órát töltöttünk el szereléssel. A csapat összességében pokoli napot zárt, és nagyon örülök annak, hogy az orvosok, akikkel beszéltünk, azt mondták, Zsolt rendbe fog jönni, ugyanis ez a legfontosabb."