Dakar: Kisék már zombisodnak

A 28. Dakar-rali hatodik, csütörtöki, maratoni, már mauritániai szakasza után az autósoknál a spanyol Sainzot összetettben megelőzte Volkswagenes csapattársa, a dél-afrikai De Villiers. A motorosoknál továbbra is a spanyol Coma vezet, az ugyancsak KTM-es, francia címvédő Despres bukott - nem tudni, folytathatja-e. A magyarok közül Kiséknek és Darázsiéknak volt jó napjuk.

Kisékről:

Csak kevesen tudják, hogy nem sokkal éjfél után rajtolt el a 28. Dakar mezőnye Tan Tan-ból, és vette célba a 792 kilométerrel délebbre fekvő mauritániai Zouératot. A pilóták okosabbja már jó korán nyugovóra tért, hogy még tudjon gyorsan pár órát aludni, míg navigátoraik éjszakába nyúlóan a következő napi eligazításon voltak. Amikor megkérdeztük, hogy ők mikor alszanak, azt mondták: "Majd az első összekötőn." Így megy a munkamegosztás, nem is olyan rossz...

Kis Sándor: "Elkezdtünk zombisodni... Hajnali kettőkor keltem, Péter akkor feküdt... be mellém a kocsiba. Míg Péter pihengetett mellettem a hosszú összekötőn, addig én a vacsorai gyomorrontásomon próbáltam úrrá lenni. Borzalmas volt. Aztán egész nap álltam a gázon, a tegnapi 180 helyett, ma csak 140-el lavíroztam, jobb a békesség. Vigyáztam az autóra és a gyomromra is, be akarjuk osztani a saját és a versenyautónk erejét is Dakarig. Közben irigykedtem a 220-szal száguldozó épített Buggykra. A homokban aztán én is keményen elkezdtem menni, próbálgattam az autót, mennyit bír, amikor már leürült a tank. Na jó, egy picit odavágtam a hátulját az egyik dűnén, és a jobb hátsó lengéscsillapító kilehelte a lelkét, de ez legyen a legnagyobb baj. Egyébként azt próbáltam modellezni, hogy milyen gyorsak vagyunk homokban, mert holnap 500 km dűne vár ránk!"

A mai 444 kilométeres speciális szakaszra a gyorsaság volt jellemző, csak kevés navigációs probléma akadhatott. Középtájon volt egy jó kis homokos rész, a szemfülesebbek ezt gond nélkül áthajózták, mint a tevék... A végállomás tehát a mauritániai Zouerat, nem véletlenül, hiszen itt van az ország legmagasabb pontja, a 917 méteres Kediet Ijill.

Szalayékról

Az első nap Mauritániában - és akik rutinból tudják, hogy mi vár még a mezőnyre, azok azt mondják, hogy nem a legnehezebb. Persze, azért a Tan Tan és Zouerat közötti szakaszon is volt minden, mi szem szájnak ingere: gyors köves szakasz (az első 250 kilométeren a gyári autósoknak 120 km/óra fölötti volt az átlagsebességük), süppedős, homokos rész, néhány dűne és persze tevefű, amely jó néhány motorosnak megnehezítette a dolgát.

És ha a nehéz pálya még nem lett volna elég, a rendezők azt találták ki erre a napra, hogy korán felkeltik a versenyzőket: az első motoros 1 óra 40 perckor, az első autós 3 óra 19 perckor startolt. Korán ébredt tehát a tábor, és szerencsére a Szalay Dakar Team minden versenyben lévő tagja viszonylag korán meg is érkezett a táborba.

Szalay Balázs: "Ma volt por, por, egy kis por, és szerencsére némi homok is - ott legalább láttunk valamit az előttünk lévő útból. Laci strigulázta: a szakasz végéig 63 autót előztünk meg. Az Opellel szerencsére minden rendben volt, bár néha kissé veszélyes helyzeteknek is kitettem, mivel a porban nem nagyon lehetett látni, hogy mi van előttünk. Érdekes volt, mert a vége előtt ötven kilométernél utolértük az egyik Kamaz kamiont, és az istennek sem tudtuk megelőzni. Nyomtam a gázt, ahogy tudtam, de a kamion pilótája is ráállt a gázpedálra és a számára előírt maximum sebességen, vagyis 150 km/órás sebességgel közlekedett. A végén előttünk ért a célba."

Varga Ákos: "Körülbelül fél távnál annyira megfájdult a jobb kezem, hogy meg kellett állnom bevenni egy fájdalomcsillapítót. Két hónappal ezelőtt, motorozás közben tört el a gyűrűs és a kisujjam, és eddig úgy tűnt, nagyjából rendbejött a sérülés - csak néha fájt és nem is nagyon -, ám most kiderült, hogy mégsem így van. A kényszerű megállásig viszonylag jó tempóban motoroztam, azután azonban kiestem a ritmusból és nem is mertem fájós kézzel annyira húzni a gázt, úgyhogy valamelyest lassultam."

Jaroslav Katrinak: "Nagyon-nagyon gyors volt a mai pálya is, és ez nemcsak félelmetes, hanem iszonyú veszélyes is. Azt hittem, az első nap után vége az esztelen száguldozásnak, de ma még folytatódott, több mint kétszáz kilométeren keresztül. Szerencsére nem estem el, és a motorom is nagyon jól viselkedett. A korai rajt miatt eléggé fáradt vagyok, de mivel korán beértünk a célba, legalább van idő pihenni."

Darázsi Zsolt: "Semmi zűrünk nem volt, jöttünk, mint a távirat. Ja, és mást se csináltunk, csak folyamatosan előzgettünk. Tízen felül volt a kamionok száma, amiket magunk mögé utasítottuk, az autósokat meg nem is számoltuk. Nehéz volt a porban menni."