Kisék
Kis Sándor, vagy ahogy De Villiers barátja nevezi, Alexander Kis, tegnap, mint mondta, begyújtotta a rakétáit, s úgy tűnik, ma sem hagyta őket kihűlni. Sándor nagyon büszke a navigátorára, Czegóra, és csapatára, akik valósággal szívüket-lelküket kieszik érte, ahogy teszi ezt ő is, a maga területén, saját eszközeivel.
Helytálló, ha azt mondjuk, elkezdődött a klasszikus Dakar, de azért még most is akadnak ismeretlen dolgok. A mai szakasz volt talán a Dakar legváltozatosabb útvonala. Az első dűnék után, kétségkívül előkerülnek majd a lapátok és trepnik, mielőtt elérkezik a mezőny a köves-sziklás vízátfolyások által szabdalt terepre. Jobb, ha a navigátorok az útvonalleírásokba dugják a fejüket, nem a homokba...
Az idő egyébként kedvez a versenyzőknek. Marokkó ege tiszta, egyetlen felhő sem árnyékolja be a mezőnyt, már ami a szó szoros értelemben vett időjárást illeti. Az éjszaka egyébként borzasztó hideg volt, a sivatagi show-val negyedszer megvívó Kis Sándor mínusz 2 fokot mért kabinjában, hogy mivel, azt tőle kell megkérdezni...
Kis Sándor: "A 10. kilométernél kaptam egy bal hátsó defektet! 5 perc alatt összetorlódtak az autók előttünk, míg a kereket cseréltük. Nagyon szigorú, köves pálya volt egész nap, kivéve a dűnéket. Jól el is lehetett tévedni, nagyon sokan kóvályogtak, egyáltalán nem lehetett előzni, úgyhogy vonatoztunk, míg el nem értük a dűnéket, ott aztán kitisztult a mezőny. A cél előtt 90 kilométerrel egy 140-es balos kanyarban a jobb hátsó kerekem futóművestől kiszakadt, kilazult egy futóműcsavar, de megfogtam az autót, mert különben estünk volna akkorát, mint az ólajtó. Péter a zsenialitása folytán össze tudta rakni a futóművet a segédkezésemmel, úgyhogy ezután csak utaztunk, nem versenytempót nyomtunk. Majd holnap. Maszuoka egyébként akkorát esett, hogy már letakarták a Mitsubishit..."
De mi van a kamionnal? Este tíz óra is elmúlt, mire az RTL Motorsport Klub versenykamionjának legénysége fáradtan, de jó hangulatban befutott Er Rasidiába. Szaller Zoltán, Laklóth Aladár, Csitári Tibor, valamint hű társuk, a Mercedes 1936 AK 38 a szelektívet a 38. pozícióban zárta, míg az összetettben a 61. helyen állnak.
"Ha minden pálya ilyen lesz, elégedett leszek az idei Dakarral" - kezdte beszámolóját a versenykamion pilótája. "Az eleje gyors volt, tudtunk menni. Sajnos a végére ránk sötétedett, és a sötétben, porban csak lépésben lehetett haladni. A kamion jól működött, nem ütöttük oda semminek, úgyhogy egyelőre minden rendben van."
Szalayék
Túl van az első nehéz szakaszon a Szalay Dakar Team összes tagja, pedig ezen a napon jó néhány szupersztárnak is gondjai támadtak. A mieink nem tévedtek el, nem volt technikai gondjuk - tették a dolgukat. Az Er Rasidia és Ouarzazate közötti szakasz eleje egyébként sziklás, köves, és nagyon gyors volt, ezáltal természetesen veszélyes is, de ma már voltak dűnék is - igaz, még csak ízelítőként.
Szalay Balázs: Kétszáz kilométert jöttünk kormányszervó nélkül - már megint. Úgy látszik, minden versenyen van valami, amivel szenvedünk - tavaly az ékszíj volt az, az idén pedig a szervó, hiszem már másodszor ment tönkre. Súlyosbította a helyzetet, hogy nem javul a jobb hüvelykujjam, iszonyúan fáj, úgyhogy kész szenvedés volt vezetni. A szakasz egyébként tetszett, nem volt gondunk, mindössze egyszer kellett kiszállni, hogy leengedjük a gumikat annak érdekében, hogy át tudjunk menni egy puhább, homokos szakaszon."
Varga Ákos: "Elegem van már a kősivatagos szakaszokból, mert ott csak eszeveszett száguldás folyik a sík terepen, és ez szerintem iszonyúan veszélyes. A homokos részek már sokkal jobban tetszettek. Történt egy kis malőr is ezen a napon: a tankolásnál az üzemanyagot töltő ember nem zárta le a tankot, úgyhogy az ülésre folyt a benzin, meg bele a csizmámba, és égette a bőrömet. Próbáltam szárítgatni menet közben, úgyhogy szerencsére nem sérültem meg tőle, viszont a tankoló embernek szívesen kitekertem volna a nyakát.
Darázsi Zsolt: "Semmi különös nem történt, a saját tempónkban közlekedtünk, ahogyan az elmúlt napokban is. A kamion szerencsére jól bírja a megpróbáltatásokat."
Jaroslav Katrinak: "Hosszú, bonyolult és veszélyes szakasz volt - a köves részeken könnyű lett volna elesni, ám nekem szerencsére ez a dűnék között 'sikerült', úgyhogy nem sérültem meg, mivel a puha homokra estem. Volt egy másik kritikus pontja is a szakasznak, megugrott a motorom, de szerencsére nem estem el, meg tudtam tartani. Az eredménnyel maximálisan elégedett vagyok, egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire elöl leszek az elején.