Az én autója - BMW 320d Touring

A kétliteres dízelmotor hajtotta új 3-as limuzin kipróbálása után egyemberként örültünk, a még újabb kombi tesztelését követően pedig én legalábbis odaítéltem volna első Év Autója-díját a BMW-nek.

Passz. Vissza kellett adni, muszáj volt. Fájt, fizikailag. De jól ment! Milyen könnyen lehetett vele előzni! De jó, hogy turbós volt, hogy nem fogyasztott sokat! Hogy tetszett nekem, hogy a tapasztaltak alapján tetszett mindenkinek - rendesen megnézték. És de jó lehet a nagyobbik, háromezres dízellel (231 LE, 500 Nm, 248 km/h, 6.8 s)! Milyen lehet a kisebbel, az egynyolcassal (122, 280, 206, 10.6)? Ja, hogy az csak a négyajtóshoz választható...

Vagy vegyük a benzineseket, 16-tól 30-ig. Hát, a legkisebbhez szerintem azért nagy ez a kasztni (tesztautónk önsúlya másfél tonna), de a kombi csak 20-tól fölfelé várja gazdáit, 25-től akár xDrive-val. Közelíthetünk bárhonnan, tekintgethetünk jobbra-balra, a 320d Touring úgy telitalálat, ahogy van. Se nem alul-, se nem túlmotorizált, és nem is tizenmilliós.

Hanem 8,4, és ebben az a vicc, az a nem rossz, hogy olcsóbb a négyajtósnál! Mert bár a többi modell esetében közel 400 ezer forint a Touring felára, a 320d a tervezett bestseller, a húzó, az a verzió, amellyel jól, a leginkább be tudják népszerűsíteni a kocsit. Hát, sikerült. Ám némi turpissággal: a 320d klímája ugyanis nem digit-, csak manuális, a kormány sem bőrös, és ködlámpa se nem van.

Amúgy pénzünkért egy illően felszerelt autót kapunk, de mint minden BMW (és a pályatársak) esetében, úgy itt is megdobhatjuk az összeget kábé akármennyivel. Mindegy. Már nekünk, akik nem vehetnek BMW-t. Akár 320d-t. Amely legyen lépcsőshátú vagy kombi, lenyűgöző (leginkább szemből, úgy meg nem is látszik a difi). Jaj, és még a dísztárcsája is tetszik. Az élen továbbra is az M5/M6, de az 535d józan megfontolásokból már csak a harmadik helyen, ez van. Aftung (bocsánat, ahtung, vagy achtung, vagy pozor, netán figyelem), jön az M5 kombi...

Kántor István