Új erővel - Mitsubishi Colt CZ3 és CZT

Picit elfeledkeztünk háromgyémántosékról, de mostan már mifelénk is újfent támadnak. Az elődjével nem könnyen összevethető Coltot háromajtósan, 1.3-as és 1.5-ös benzinmotorokkal vallattuk, utóbbit ráadásul turbóval bolondítva küldte harcba a Mitsubishi.

Képek az 1.3-asról > a turbósról > videó

Ha japán autókról van szó, kishazánkban a többség elsősorban minden bizonnyal a Toyota, a Mazda, a Nissan és a Honda modelljeit emlegeti, hiszen ők vannak nagyon jelen, a Suzuki "magyar", a Lexust és az Infinitit pedig most hagyjuk. De itt a Subaru és a Mitsubishi, két hasonlóan kiváló márka, sőt. Előbbinek mondjuk nincs is olyan változata, amellyel éppenséggel robbanthatna, ugye a bivaly Impreza, a parádés Legacy vagy a Forester sem az a bestseller típus. A Mitsubishi meg a közelmúltban csupán epizódszerepeket játszott az ilyen régiókban, mint a miénk, az Imprezákkal egyenértékű, illetve hát tán még komolyabb is, de feltétlen drágább Lancer Evo azért sportilag mindig, mindenhol felütötte, felüti a fejét (már ha volna neki).

No, nemrég óta bezzeg a háromgyémántos cég új erővel kéri a tortából a neki járó szeletet, "olcsó autója" pedig a Colt. Az a Colt, amely az egyik legújabb irányzat szerint csak nevében hasonlít elődjére, kábé.

Szombat koraeste, vidékről vissza a fővárosba egy elképesztően finom és laktató, bográcsban főtt babgulyás, lekváros gombóc, szedres lepény, aranygaluska vaníliasodóval, szóval egy brutális lakomát követően csúnyán telihassal, ennek megfelelően lassan, emésztve kocsizás kicsit félterep földúton, majd a 4-esen, aztán az M5-ösön 80 és 130 között, átlagos forgalom, a fokozatok háromezer körül elváltogatva - és az átlagfogyasztás 7 liter alatt! Persze se komolyabb gyorsítás, se durvább fékezés, semmi. És ilyenkor a menetzaj sem vészes, lehet beszélgetni, zenét hallgatni, gyönyörködni a tájban, a naplementében. Ugyanakkor megtapasztalni (mert van rá idő bőven), hogy nem egy kényelmes utazóautó a CZT.

Másfél literes benzinmotor turbóval, nincs párja. De ha azt nézzük, hogy kicsi sportkocsi, de legalábbis sportos, 150 lóerős teljesítmény, ötmillió forint alatti, körüli ár, hát akkor egyértelműen a Ford Fiesta ST ugrik be hasonlóságilag, aztán, de csak aztán a Seat Ibiza FR, a Renault Clio Sport, a Peugeot 206 RC meg a Mini Cooper S. Lényeg, hogy ilyen köbcentiből ennyi lóval és turbóval szerintem utoljára a Fiat jelentkezett (Punto GT), de az rég volt. Akkor sem volt divat, azóta sem az, hogy egy kisautó orrába feltöltött aggregátot gyömöszölnek. Az Ibiza turbója dízelmotorral virgonckodik, a Minit kompresszor tépi, a többiek szívnak.

Pedig milyen isteni valami ez a turbó! Azt nem mondom, hogy jobb például a Fiestánál (mert nem az), de van olyan jó, illetve másképp jó. Ahogy túljutunk az elinduláson (és a lyukon), pár tizedmásodperc, a fordulatszámmérő mutatója eléri a 2500 körüli értéket, épül a nyomás, aztán elkövetkezik az őszinte hátbavágás. A gyári adatok szerint 3500-nál adja le maximális, 210 Nm-es nyomatékát - hát, nem tudom. Forog, forog, 6000-nél miénk mind a 150 ló, hohó, csak győzzük őket zabolázni.

Annyi erő jut az első, hajtott kerekekre, hogy bizony meg kell vele küzdeniük, a méretében, fogásában is pazar kormányt markoljuk emberesen, mert muszáj. Százra 8 másodperc alatt süvít a kis puskagolyó, és olyan 150-160-ig nagy élményt ad, nem lankad, tol és tol, ordítva, durcásan. A 210-es végsebesség felé közelítve természetesen már nem annyira fickós, ilyenkor viszont az tűnhet föl, hogy sima, minőségi aszfalton kiváló az egyenesfutása (magyarvárosilag, úthibákon elpattog), stabilan és hát igen gyorsan rója a kilométereket.

Na ja, egy idő után hangosnak, zajosnak találtatik. Egy Budapest-Münchent én ugyan bevállalnék vele, mert miért ne, de az elkényelmesedett átlagnak minden baja lenne a törpe Evóban. A legmelegebben ajánlott mini, de annál húzósabb, izgalmas meneteket nyomni a CZT-vel, élvezni az erőt, a hangorkánt, a sportülés tartását, a fémpedálok súlyos munkavégzését, a sportosan kis rásegítésű volánt, a rövid áttételezésű ötsebességes váltót, a fékhatást, a feszes futómű, a peres gumik nyújtotta tapadást, a játszós kitöréseket a kanyarokban, féktávokon, betyárkodva. Kár, hogy kikapcsolhatatlan a széria menetstabilizáló elektronika.

Hogy magas, divatosan, egyterűsen magas a Colt, nem jelenti azt, hogy hendikepes lenne utcai versenyportilag. Amúgy meg tömzsi, zömök, kerekei szépen kitolva a négy sarokba - fordulóról fordulóra, állandó manőverezgetés közepette van elemében. Egyáltalán nem spórolva 15 liter benzint is el-elfogyaszt százon - nálunk átlagban 12 litert evett, de a teligyomros túlélőúton kívül valahogy mindig siettünk, pörögtünk a városban, példásan nehéz jobb lábbal.

Formailag meg amúgy női autónak is titulálhatnánk a Coltot (az Alfától csent hátsóért nem jár büntetés), de anyunak válasszuk a kisebb benzineseket, a dízelt, ha csak nem a sport szerelmese. Mondjuk a széles papucs menő felnivel, a légterelők, a kipufogó a hölgyeknek is be kell, hogy jöjjön. Szemrevaló kis teremtés a CZT, nagyon csinos. Belül is az. A sportos hangulatért a bőrkormány, a váltógomb, az ülések piroscérnás varrása felel, a szőnyeg is vörös szegélyű. Még egy hasonló színű pont azért, mert nem bőrös a szék, így jó, ahogy adják.

A műanyagokkal sincs baj. Még ezek a kékes, puhány betétek is elfogadhatóak, ha azt vesszük, hogy nyilván egy fiatalos, laza stílus kialakítása, a szürke-fekete egyhangúság oldása volt a tervezők célja. Bár lehetne más színt választani! Nem mellesleg az összeszerelés, a minőség remek, az ergonómia dettó, és hát nem kevés rekeszével, fiókjával, zsebével, italtartójával praktikus is a Colt. A majd' tökéletes vezetési pozíció elérését nem gátolja, hogy csak magasságában állítható a volán.

Elöl tágas, hátul már szűkösebb a Mitsubishi kisautója, de a tologatható üléssorral teret nyerhetünk - az amúgy is parány csomagtartó rovására. Ha mégis nagyon szállítmányozni akarunk a Colttal, a támlák előredöntésével végül is megoldható a feladat. Azért csak óvatosan a lapraszerelt gardróbbal!

Extrán felszerelt, tűzrőlpattant, trendi és vagány izomcsomó a CZT, és már csak azért is imádjuk, mert háromgyémántos, japán, az egyik legjobb, egy Evo light, elérhető és több mint kedvelhető. Ára, ez a 4,5 millió forint - tudásának, egyediségének tükrében - nem rossz. Mérhetetlen bú tölt el a hír hallatán, hogy már a Mitsubishinek sem pálya a WRC.

Kántor István