Oroszlántámadás - Peugeot 1007 menetpróba

Gyorsít a Peugeot a B szegmensben, a kisautók oly' népszerű és népes mezőnyében, és nem is akárhogy. Az örökzöld 206-os mellé hamarost érkezik a 107-es, a legérdekesebb modell pedig már minálunk is kelleti magát, ő pedig az 1007-es. Az egyterű, az innovatív. A tolóajtós.

Először a legerősebb, legjobban felszerelt 1007-esek egyikét, illetve annak kulcsát sikerült megkaparintani, majd megindulni a szolíd fővárosi dzsungelből kifelé, no nem messze, de ahhoz épp elég távol, hogy beleférjen az útba egy kis autópálya, botrányos minőségű közút, meg minden.

És ugye már bevéstük az agyunkba, hogy az 1.6-os benzineshez egy 2-Tronic névre keresztelt (a PSA-konszerntesó Citroennél SensoDrive), ötsebességes robotváltó dukál. Azt azért sietve szögezzük le, hogy ez a 109 lóerő a 147 Nm-rel nem valami sportos, sőt, de kényelmesen viszi a kasztnit. A motorhang sztrádatempóig nem zavaró, de fölötte már eléggé az, plusz a szélzaj - nem hosszú távra és nagy sebességre találták ki az 1007-est.

Az automata városban telitalálat, csak meg kell szokni. Váltásnál gáz picit elvesz, és nem rángat. Ha játszani támad kedvünk, a kelleténél laposabb szögben terpeszkedő volán mögötti fülekkel vagy a választókarral magunk, csak mi dönthetjük el, milyen fordulatnál kapcsoljon följebb vagy lejjebb a szerkezet.

Na, a benzinmotorról többet nem igen tudnék mondani, a röpke tesztút során a számítógép szerint 8 liter körül kajált. Klímástul, erőltetve, meg még nagyon újan. Mindenesetre a dízel, az 1.4-es HDi sokkal jobb választásnak tűnik (a kisebbik benzinest nem próbáltam). Nem mintha a 68 lóerő olyan rengeteg lenne, nem az, de a 2000-es fordulattól rendelkezésre álló 160 Nm nyomatékból kultúráltan, barátságosan elközlekedik az 1007-es.

A dízelhez ötfokozatú manuális váltó jár, pontosan, nem túl hosszú utakon kapcsolgathatjuk. Itt, a nehezebb orrnál feltűnő, mennyire jó a szervokormány, városban gyerekjáték vele a manőverezés, országúton, pályán felkeményedik, remek az irányíthatóság. Kell ehhez egy kiváló futómű is, magas építése ellenére kanyarban nem dől durván - egyébként közel nem olyan puha a rugózás, mint azt várnánk egy "francia autótól".

A pöttöm HDi-vel lassabban gyorsulunk, végsebességünk csak a gyengébbik benzinessel konkurál, a rugalmasság azonban meggyőző. A fék is. Fogyasztás 6,5, kábé. Közben tudjuk, hogy az 1007-es töréstesztje ötcsillagosra sikeredett (na ja, ebben is föl kellett venni a versenyt az egyszerre etalon és nagy rivális honfitárs, a Renault Modusével).

És állítólag a közeljövőben erősebb dízellel (1.6, 110 paci) is kapható lesz az 1007-es - nem tudom biztosan, de van egy olyan érzésem, hogy ez a kitétel (nemsoká erősebb dízel is lesz) a manapság piacra dobott összes modellre igaz. Ez van. De nem baj. Meg az is van, hogy szeptember 10-11-étől kezdi értékesíteni az autót a 41 magyar Peugeot-márkakereskedés. Meg az is, hogy a típus "arca" Oroszlán Szonja, a színésznő egy 307 CC-t cserélt le, nem fájó szívvel.

Zárásképpen meg még olyan apróságok, negatívumok, hogy ebben a maga úttörő mivoltában feltétlen újként (és az árcédulákra tekintettel) az azért fura, hogy csak a műszerfal órái átrajzoltak, minden más elem ismerős a korábbi modellekből. És, hogy a hátsó könyöklők fedele nem marad nyugton nyitottan, úgy kell őtet megtartani, miközben az egyke szabad kezünkkel azért az csinálunk, amit akarunk, és ez sem elhanyagolható.

Kántor István

/auto/ujdonsag/20040912francia.html