Nászinduló hat hengerre - RR-gyűjtemény

A legtöbb régi autónak a restaurálás után nyugodt élete van. Nem így annak a négy angliai Rolls-Royce-nak, amelyek számára a hétvégék kemény szolgálattal telnek. David Evans mutatja be a robotoló luxusautókat. Fotó: Tony Baker.

Mint minden vintage-autó esetében, az 1933-as Rolls-Royce landaulette szépségét is a finom kiegészítők teszik teljessé. Ahová csak nézünk, mindenütt egy érdekes részletet fedezünk fel, mint például az utazóláda a hátsó csomagtartón. Új, de pontos mása egy eredetinek, régi csatokkal, vasalásokkal és zárakkal. Mint Harry mondja, ez egyben a kocsi csomagtartója is, minthogy nincs poggyásztároló a karosszérián belül.

Érdekes, hogy az üléskárpitozás csak elöl készült bőrből, az utasok számára szövetanyagot használtak. Ennek az a magyarázata, hogy a sofőr gyakran kényszerült átcsúszni az ülésen, hogy kinyithassa a bal oldali ajtót utasa számára, és ennek a fokozott igénybevételnek a bőr jobban megfelelt.

Kérdezhetik, miért nem szállt ki szépen a jobb oldalon, majd a kocsit megkerülve miért nem nyitotta ki elegánsan az ajtót, ahogy a filmekben is látjuk. Feltehetően az angol előkelőség soraiban is hódított a türelmetlenség, és esetleg éles megjegyzéssel illették a sofőrt, ha az a kétméteres motorháztető körbesétálásával húzta a drága időt.

Az utasok észrevételeiket egy kis ablakon keresztül hozhatták a vezető tudomására, virágos hangulatukról a tartozéknak tekinthető pezsgőskészlet mellett kis váza is gondoskodott. Harry néhány korabeli bőröndöt is beszerzett, ezeket a tetőcsomagtartón helyezte el. A stílusos külső nem marad elismerés nélkül, a kocsi már két ízben nyerte el a Bromley-ben rendezett szépségversenyt.

A négy Rolls-Royce között csak egy van, amelyet nem Harry restaurált, a legöregebbet - Molly kedvencét -, az 1927-es "Six-light Sedan" modellt egy barátjuk találta, és ő újította fel tetőtől talpig. Ez a 20 lóerős kocsi eredetileg egy helyi lordé volt, aki nem lehetett egyszerű eset, mert kocsiját kétszínű kékre fényeztetve és elöl kagylóülésekkel rendelte. Sajnos ez a kivitel éppenséggel nem túl népszerű a házasulandók körében, ezért hamarosan át kell majd adnia helyét a garázsban egy újabb Barker-landaulette-nek, amely harminc éven át pihent egy amerikai garázs mélyén.

"Muszáj megvenni, mert az esküvőkön ez a kivitel a kedvelt. Hátul nyitott, és mégsem vág az utasokra a szél olyan erővel, mint a kabriókban" - magyarázza Harry a váltás szükségességét. A restaurálás egyébként nem a garázsban folyik, erre a célra Harry egy külön épületet emelt az udvar végében, amely úgy néz ki, mint azok az öreg fészerek, amelyekben régi autókat szokás találni.

Harry kedvenc kocsija az elsőként restaurált Phantom. "17 évet töltöttem el a felújításával. A lányaim úgy nőttek fel, hogy mindig azt mondogatták: Hol a papa? Biztos megint azt az öreg autót csinálja. Amikor kész lett, azt mondtam, soha többet. És tessék, már a negyediken is túl vagyok."

A gyakorlat a Rolls-Royce-restaurálásban is sokat számít, mert az első landaulette, a Hooper karosszériás 20/25 felújítása öt évbe telt, a Baker karosszériás 1933-as viszont három év alatt elkészült. "A következőhöz tehát már csak 9 hónapra lesz majd szükség" - állapítja meg Harry vidáman, amiben azért van némi ráció, hiszen egy idő után kialakul a rutin, könnyebb elkerülni a csapdákat, és már tudja, melyik alkatrészt vagy anyagot melyik kereskedőtől érdemes beszerezni.

Milyen a karbantartásigényük ezeknek az autóknak? "Semmi különösre nem kell készülni, feltéve, hogy a restaurálás igényes volt. A szokásos karbantartás 3 ezer kilométerenként olajcsere, gyertyák és a megszakító ellenőrzése. A kenésről központi rendszer gondoskodik, egy pedálnyomással minden mozgó alkatrészhez eljut az olaj. Ezenkívül minden autót évente egyszer polírozok, és persze rendszeresen lemosom őket, amikor hazatérünk a munkából, addig be sem állok a garázsba, amíg a tisztogatást nem végeztem el."

Előfordult már, hogy "munka" közben valamelyik felmondta a szolgálatot? "Rolls-Royce-szal soha. De nincs túl jó emlékem erről a helyről" - teszi hozzá Harry a Hautbois templomra nézve, amely mellett beszélgetünk. "Két defektem volt egyetlen esküvő során az 1927-es Franklin kocsimon. Szerencsére elég közel lakom, és megkértem a fényképészt, húzza egy kicsit az időt, amíg hazaugrom a Phantomért. Az egyik vendég elvitt a kocsiján, és azt hiszem, a menyasszony észre sem vette, hogy egy Franklinnel indult el reggel és egy Rolls-Royce-szal érkezett vissza délután."

(Veterán Autó és Motor)