Az a fránya birtoklási vágy - BMW 320d

Sajnos, sajnos kénytelen vagyok beismerni, hogy a 320-as dízel BMW-ben csupán egyetlen rossz dolog volt: a forgalmiban nem az én nevem szerepelt tulajdonosként. Hát így van ez, objektív, tárgyilagos tesztért tessék elkattintani valahová messzire!

Hülye a helyzet, mert jómagam a hetesből ültem át ebbe a hármasba, arról is készül a teszt, hamarosan olvashatják. De videót a kitűnő és hatalmas 730d-ről addig is nézhetnek. És hát éppen ez, a méretbeli különbség volt elsőre döbbenetes, különben az összkép, kiváltképp a belső, nos az megegyezett.

Azzal a fő eltéréssel, hogy a 320d-ben nem volt I-Drive. Nem is hiányzott. A hetesben tapasztalt óriási beltér sem, pusztán pár percig. Hiszen az új hármasra sem lehet azt mondani, hogy szűkös lenne, egyáltalán nem az. Roppant kényelmesen megfér benne négy utas, ha ötödik is akad, hátul azért már muszáj hozni némi áldozatot. De a sokcentis szélesedés mindenképp jót tett.

A külsőről pedig részemről annyit, hogy az orr telitalálat, agresszív, kifejezetten sportos, morcos és tekintélyt parancsoló. A Bangle-dizájn számomra amúgy is abszolút bejövős, de ami ennél fontosabb, hogy igazi BMW-hívőktől is ilyesmit hallottam. Ön mit gondol? Oldalról nyúlánknak, karcsúnak, már-már légiesnek tetszik az autó, a hátsó mondjuk mellément. Ezeket a lámpákat egyszerűen nem értem, és passz. Az oké, hogy így a vonalak meg úgy a vonalak, de. Az előd feneke sem tetszett.

Na azt bezzeg felfogtam, mostanra sikerült, miért vették eddig is annyian, meg miért fogják ezután is kismillióan választani a hármas bömöst. Főleg ezzel a kétliteres dízellel. Hiszen ez a kocsi így, ahogy van, közel tökéletes. Hogy kényelmes, minden porcikájában BMW-s, elképesztő minőségű, hagyjuk is, evidencia... De, hogy ekkorákat lehessen vele autózni a legnagyobb biztonságban, na ez a nem semmi.

Fájó búcsú az előző generációtól

Se sportfutómű, se tuning, se aktív kormány, se semmi durva extra. De hátsókerék-hajtás, 340 Nm nyomaték kétzeres fordulattól, sőt, menetstabilizátor kikapcs (és azért a tesztautó 17-es papucsai). És élmény a köbön. Csakis eszement padlógázzal jön ki a sodrából, akkor meg vidám kis kormánymozdulatokkal hamar ismét összeszedhető a megindított fenék. Egyenesfutástól kanyarstabilitásig csillagos ötös, fenemód kultúrált, mégis, ha kell, játékos a gép.

A 8,3-as százas vágta olyan rutinfeladat a 320d-nek, mint Schumachernek anno háromkiállásos taktikával röhögve tönkreverni a teljes F1-es mezőnyt. Ennél is lehengerlőbb a rugalmasság, az erőtartalék, és akkor még ott a hang, ami csak kívülről kerregős, bent előbb diszkrét, majd - már rendeses taposva - kvázi sportos. Sztrádán se nem jelentkezik bármiféle kisebbségi érzés, a megengedettnél számottevően magasabb sebességgel suhanhatunk - szánk szegletében pimaszul félszeg mosollyal.

Mert 8 liternél többet nemigen kér százon a 320d - sok város, húzós menetek, állandó klímahasználat után sem. Átlagos közlekedéssel tuti elcsalingál 7 alatt, pazar. Csak az ára elgondolkodtató, no nem az alap. A 8,5 millió, bár nem kevés, de abszolút piacképes, illetve hát ezért a pénzért annyi mindent kapunk, hogy csak győzzük feldolgozni, egyáltalán tudni, mink is van nékünk. Viszont bizonyos hasznos extrákért, aztán fejedelmi luxuskütyükért már újabb súlyos százezrekkel kell megcsapolnunk bankszámlánkat - tesztautónk jóval 10 millió felett keresné tehetős és szerencsés gazdáját.

Az biztos, ha egy 320i és egy 320d közül kéne választanom, habozás nélkül a dízelt nyúlnám le. Azt meg el sem tudom egyelőre képzelni, milyen lesz majd a 335d a maga brutális, 272 lóerejével, 560 Nm-nyi nyomatékhegységével. Ja, az 535d-ről is íme tesztünk, videónk, az a világ egyik legjobb autója. Na, az már bennem is keltett némi birtoklási vágyfélét. A pénz úgysem számít, nem is boldogít.

Kántor István