Békából Derrick felügyelő - VW Polo 1.4 Comfortline

A korábbi modell kerek lámpáit elfújta a változások szele, helyettük ezentúl Derrick felügyelős táskákkal és sokkal felnőttesebb külsővel kelleti magát az új Volkswagen Polo. Az általunk is kipróbált 1,4-es motorral szerelt modell szép volt, jó volt, azonban néhány plusz lóerőnek nagyon örültünk volna.

Az első gondok elinduláskor kezdődtek, ugyanis a már jól ismert 75 lovas 1,4-es motor nem igazán állt a helyzet magaslatán. Ha tartani szerettük volna a forgalom tempóját, ne adj' isten még egy előzés gondolatán is elmerengve, akkor folyamatosan tövig kellett nyomni a gázpedált, rezignáltan figyelve a műszerfalon, hogy az átlagfogyasztás 9 liter környékén stabilizálódik. Persze ilyenkor meg lehet pendíteni azt a szálat, hogy ez az autó a gyengébbik nemet megcélozva arra hivatott, hogy - második autóként - A pontból B pontba elvigye anyát a szatyrokkal, plusz a gyerkőcöket az edzéscuccokkal, nem vele kell megszerezni a napi adrenalint.

Rendben van, felejtsük el az erőlködő motort, aki száguldozni akar, az úgy is az erősebbik, 100 lovas 1,4-est vagy valamelyik nyomatékos dízelt fogja választani, nézzük a többit: a futómű mártír módjára próbája elhitetni velünk, hogy Budapest útjai alkalmasak a közlekedésre, ám sokszor kiesik a szerepéből egy-egy zajos felkoppanás és imbolygás erejéig, nézzük el neki. A fékeket sajnos a motor teljesítményéhez igazíthatták, gondolván, ha nincs komolyabb gyorsulás, akkor egy hirtelen lassulás ne zavarja össze a Polo megbokrosodott sofőrjét, csak szép nyugiban mindent.

Akkor lazítsunk egy kicsit: tekerjük fel az ablakokat, kapcsoljuk be a légkondit, a gyári CD-lejátszót, és nézzük egy kicsit más szemmel az autót. A fogyasztásjelző rögtön többliternyi apadással hálálja meg a visszafogottabb tempót, a motor is átvált hangtalan üzemmódba, és majd kiugrik a bőréből, hogy nem kell 3 ezernél többet forognia percenként.

Hirtelen a fékek is elegendőnek bizonyulnak a kevéske lendület visszafogásához, minden elkezd klappolni, a forgalom tökéletes részévé válunk, ám sajnos ez az a pillanat, amikor menthetetlenül elóbiskolunk. Számomra ez az 1,4-es Polo olyan, mint egy elegáns, visszafogott kosztüm vagy zakó: kényelmes, jó benne lenni, ám a kutya sem fog rá emlékezni, hogy aznap éppen mi volt rajtunk, csak valami, öööö, aranyos. Kár érte, mert ennek a modellnek amúgy - a Passat-orron túl is - vannak nagyautós allűrjei: rendelhető hozzá például tolatóradar (111 ezer forintért), de a visszapillantókba épített indexek is nagyon komolyak.

A bemutatott 75 lovas, 1,4-es Polo ára Comfortline felszereltséggel 26 ezer forinttal haladja meg a 3 milliót, ám én mindenkit arra biztatok - ha már Polo-vásárláson töri a fejét -, hogy spóroljon még hozzá úgy 200 ezret, és inkább rendelje meg a 100 lóerős változatot egy kicsit színesebb beltérrel, egy szebb, jobb, boldogabb jövő érdekében! Akik a költségek minimalizálására törekednek, továbbá be vannak oltva gyorsulás ellen és szeretnek sokáig utazni, választhatják az 1,2-es motorral szerelt 55 lovas alapmodellt 2 299 000 forintért. Ez utóbbi egyébként egészen jól fel van szerelve, alapáron jár a CD-s hifi, az ABS, a vezető- és utasoldali légzsák, sőt még oldallégzsákok is vannak elöl, hogy csak a legfontosabbakat említsük. De mint javasoltam: tessék spórolni a lóerőkért!

na