Krumpliorr - Peugeot 407 2.0 HDi Supreme

Szép vagy csúnya, tökmindegy, minden nézőpont kérdése. Tartozzunk azonban akármelyik táborba, biztos, hogy a Peugeot 407-es nem hagy minket hidegen: karakteres, mondhatnánk rá a közhelyszótárt felütve, bár a különleges jelző sokkal inkább illik rá.

Leragadnék még egy kicsit a beltérnél, ami tesztautónkban igencsak exkluzívra sikeredett. Elöl-hátul fekete bőrülések (ülésfűtéssel, elektromos állítási lehetőséggel a sofőrnek és az "anyósnak"), bőrbevonatú kormánykerék és váltógomb, bár utóbbi kettő a Symbole felszereltségtől felfelé széria. A kárpitozás nem, az a 7,35 milliós alapárat kereken négyszázezerrel nyomta fel... Az uralkodó színek a fekete és az ezüst, ettől függetlenül nekem bejön. Találkoztam olyan véleménnyel is, amely szerint túl rideg az egész (pedig nincs is olyan sok műanyag, üvegtető viszont - hurrá! - akad), van benne igazság, de ez ízlés kérdése.

A lábtérrel akadnak problémák, termetesebb sofőr mögé felnőtt nehezen tud bemászni, ami azért különösen érdekes, mert a tengelytáv amúgy 2725 milliméter. Valamit elszámolhattak a Peugeot-nál, mert a szűkös helyhez hasonló méretű csomagtartót tudtak csak mellékelni, a stílusosan 407 literes poggyásztér bizony nem számít a kategória királyának. Sokat ugyan nem vásároltam vele, de jó lett volna, ha a fedelet belülről is ki tudom nyitni, maga a nyílás amúgy is kicsit kicsi, és nehéz nagyobb cuccokat pakolni bele.

A középkonzolt jó ismerősként üdvözöltem, hiszen a Citroën C5 kombiban ugyanezt nézegettem egy hétig. Lényegi különbség, hogy a Peugeot-ban két "másmilyen" légbeömlőt applikáltak a tetejére, a képernyő a gombok és a nyílások közé került, ezzel kinézetileg egyszerre lett futurisztikus és vicces. Áttekinthetőség szempontjából a 407-es megoldása sokkal jobb, egy-két pillanat és megvan minden, ezzel szemben a Citroënben össze-vissza kellett nézegetnem, hogy megtudjam a kívánt infót. A menüben kiigazodni elsőre nem könnyű, citroënes tapasztalatokkal felvértezve viszont gyerekjáték - újoncoknak azért egy-két nap ismerkedés ajánlott. A kormány ergonómiája tökéletes, nemkülönben a krómmal díszített váltókaré, ami úgy simul a sofőr kezébe, mint rendőrébe a gumibot.

A motorral szintén randevúztam már, ugyanez a kétliteres dízel dolgozott a C5-ösben is. Fogyasztását leszámítva kifejezetten jó véleménnyel voltam róla, s ez nem változott a 407-essel töltött két nap után sem. Sőt, talán még jobban szeretem, mint eddig, a négyajtós kasztnit valahogy sokkal lendületesebben mozgatta, mint a kombit. (A súlyadatok különben ezt egyáltalán nem támasztják alá, a bálna mindössze 15 kilóval nehezebb, mint a bohóc. Az egyik 1505, a másik 1520 kiló, ez egészen minimális különbség, nem is értem, mitől a különbség.) Partner volt a kigyorsításokhoz és utazáshoz is (tényleg, ha már utazás, papíron elméletileg lenni kellett volna benne, mégsem találtam tempomatot, vagy én vagyok nagyon béna, vagy elvitte belőle a cica), ha választanom kéne, nagy valószínűséggel ezt az erőforrást kérném a 407-esembe. Fogyasztásilag is tudott kellemes meglepetést okozni, a C5-ösben nyolc és fél literes volt az étvágya, a Peugeot-ban viszont a két nap alatt 7,9 literes átlagot produkált. Ez, persze, csak a számítógép adata, de fogadjuk el nagyjából megbízhatónak.

Dízel létére amúgy meglepően csendes volt az autó, ezt nem tudom mással magyarázni, mint a kiválóan szigetelt motortérrel. Ezt alátámasztandó a fedelet felnyitva rögtön megütötte a fülemet a szokásos brummogó hang, amely az átlagosnál se nem halkabb, se nem hangosabb. Elég ciki különben, hogy a 407-esbe a Peugeot nem rakott teleszkópot, hét és fél millióért nemá' egy kétszáz forintos pöckön múljon, hogy a motort nézegetve fejbe vág-e a lemez.

A hatsebességes kézi váltóról sok mindent nem lehet mondani, tökéletes, ahogy az elvárható. Pontosan kapcsolható, a fokozatok egytől egyig a helyükön vannak, akadás sehol. A feszes, ugyanakkor kényelmes futómű a visegrádi szerpentinen bizonyította, hogy extrém körülmények között sem jön zavarba, itt dolgoznia kellett a természetesen széria, 50 km/h-s sebesség felett automatikusan aktiválódó ESP-nek is. (Baj esetén vezető- és utasoldali, függöny-, oldal- és kormányoszlop-légzsákra számíthattam volna, ezek járnak az alacsonyabb felszereltségű modellekhez is.)

Furcsa, de nekem a rövidke teszt alatt határozottan olyan érzésem volt, mintha német autóban ülnék, minden a helyén, sehol egy (komolyabb) hiba. Mindezt úgy, hogy a forma ízig-vérig francia, ennél tökéletesebb párosítás szerintem nincs. A 407-es nem biztos, hogy ellenfele a BMW-nek vagy a Mercedesnek, a Toyota (Avensis), Ford (Mondeo) és VW (Passat), esetleg Opel (Vectra) megfelelő modelljeivel azonban bátran össze lehet hasonlítani. Mindent összevetve nem feltétlen jön ki győztesen a csatából (különösen az ára és a szűkös lábtér tűnik problémásnak), de ha csak a formát nézzük, egyértelműen viszi a pálmát. Bejövős.

Koncz Dávid