A Volvo kisebb kombiját, a V50-est 1,8 literes motorral teszteltük. Ekkor még ez volt az alapmotor, ám 2005 elejétől két 1,6-os (egy benzines és egy dízel) gazdagítja a palettát. Az új motorok miatt kérdéses, hogy az egyébként harmonikus és kellemes 1,8-as komoly érdeklődésre tarthat-e számot, hiszen a 100 lóerős 1,6-oshoz félmillióval kevesebbért hozzájuthatunk, s a két modell dinamizmusa között nincs akkora eltérés, amely indokolná az 1,8-as felárát. Ha pedig a szintén olcsóbb (200 ezerrel) dízellel vetjük össze az 1,8-ast, még nagyobb a különbség, mert a kis dízel beéri átlagosan 5 literrel. Aki tehát a Volvo presztízsére és kombira vágyik, ugyanakkor alaposan meggondolja, hogy mire költ, annak az 1,6-osok valamelyike minden bizonnyal megfelel. Aki pedig nem csak presztízst és kombit szeretne, hanem az átlagosnál jobb dinamizmust is, az öthengeres V50-est vesz.
Béke van
Természetesen z 1,8-as is érdemes a figyelemre. A V50 ugyanis még ezzel a nem túl erős és kissé nyomatékszegény masinával is remek. A motorhang nem kellemetlen, a gép - négyhengeres mércével - finoman jár, s összességében remekül harmonizál a V50 atmoszférájával. Az utastér például egészen különleges. Bár tesztelőként több tucat autóban ültem már, a jóval drágábbakban sem találtam ennyire egységesnek, koherensnek a designt, az atmoszférát és a választott anyagokat. A V50 azonnal felismerhetően folytatja a Volvo által az S80-assal megkezdett design irányvonalat, s szerintem ez a modell a csúcspont. A belső tér a végletekig letisztult, finom, hivalkodásmentes, elegáns és ízléses - s mindez a Momentum felszereltségű modellben bőr és fa nélkül.
Lábtér helyett
A Volvo ugyan a középkategóriába pozicionálja a V50-est (szerintük ez a modell a VW Passat és az Audi A4 ellenfele), de ne dőljünk be ennek. Az S40 és V50 páros az új Ford Focusszal és a Mazda3-mal áll műszakilag szoros rokonságban, tehát kompakt autó. Ez azonnal látszik az utastér méretén is: elöl tágas a hely, hátul azonban még az alsó-középkategóriában sincs az élmezőnyben a V50. A helyszűke azonban itt véget is ér, a raktér már elég nagy, alaphelyzetben 417 literes. Sőt, nemcsak tágas és igényesen kárpitozott, hanem remekül használható is: az osztva dönthető hátsó támla magától értetődő, ám a V50-es ugyanazokat az ügyes részleteket is hordozza, amelyeket a nagytestvérnél már kitárgyaltunk.
A kihúzható roló tövében ráadásul hosszú, keskeny fedeles rekesz van: ideális, ha spagettit vagy angolnát akarunk szállítani, de az esernyőnek is helyet találhatunk itt. Mint ahogy a maga nemében a V50 is lehet ideális választás, hiszen elegáns, kényelmes és praktikus autó. Követel kompromisszumot is, hiszen az utastér hátul szűkös, a motor - a teljesítményt is figyelembe véve - kissé sokat fogyaszt, esetünkben egészen pontosan 9,1 litert 100 kilométerenként.
A tartalomból: |
Tesztautóink méretben, teljesítményben és a vételár tekintetében meglehetősen kontrasztosak. Az 1,8 literes motorral felszerelt V50-es Volvo 6,6 millió forinttól indul. Már ez sem kevés, azonban a V70 T5 kiviteléért kétszer ennyit, közel 13 millió forintot kell leszurkolni, hiszen annál a Kinetic specifikáció a legalacsonyabb - ráadásul az extrákból is könnyedén összejön néhány millió forint. A Volvo mindkét modelljére igaz azonban, hogy elegáns megjelenésű és biztonságos, sőt, kellemes belső hangulata révén képes elhitetni, hogy értékes luxusautó.
PG-TZZS, fotó: Hilbert Péter