Ötről a hatra - Honda FR-V 1.7 Comfort

Úgy alakult, hogy a mai személyautókban az ülések száma többnyire páratlan. Legtöbbször öt, néha hét. Van egy kevés kétüléses élménymenő és négyüléses mini is, ám a hatüléses autó mindeddig nem terjedt el. A Honda csatlakozik a Fiathoz, s a kérdés az, hogy az FR-V - hasonlóan a Multiplához - is bukás lesz-e, vagy a Hondának bejön a kétszer három?

Bár az FR-V a kompakt kisbuszok között unikumnak számít, tipikus Honda maradt - annak ellenére, hogy ez a cég első hatülésese Európában. A kocsiban a minőség - akár szemmel, akár tapintással vizsgáljuk - mindenhol kifogástalan. A műanyagok igényesek, a textilek nem különben, az ajtó belsején is nagy felületet borít a kellemes tapintású, bársonyos anyag. Nagyon tetszetősek a dekorbetétek a műszerfalon, az elegáns fekete és a fényes szürke felületek kontrasztja és aránya elegánssá, különlegessé teszi az FR-V utasterét. S mivel buszlimuzin, az FR-V a raktéren kívül is sok helyet kínál. Igaz, az ajtózsebek elöl kicsik, hátul azonban öblösebbek, s itt már van két nagy palacktartó is. Mivel elöl akár hárman is ülhetnek, a középkonzol alól tripla pohártartó bújtatható elő. Rakodhatunk a kis rekeszbe balra a kormánytól, illetve a fiókba az első középső ülés alá is. A Honda mérnökeinek igényes munkáját bizonyítja még a három első napellenző (de miért csak a vezető előttiben van piperetükör?), a nagyon hatékony szellőzőrendszer - a műszerfalon nem kevesebb, mint öt szellőzőrostély kapott helyet -, illetve az olyan apróságok, mint a négy csillapítottan mozgó kapaszkodó.

Balra igazodj!

A volán mögött kényelmes a hely (az ülőlap azért lehetne hosszabb), a kormányoszlop szerencsére négy irányban állítható. A középső ülés miatt a vezető a szokásoshoz képest kicsit balra ül, az ajtóhoz is közelebb van, s a belső visszapillantót is a megszokotthoz képest balra ragasztották a szélvédőre. Ez azonban néhány perc alatt megszokható, az FR-V irányítása gyerekjáték. Sőt, az ötletes megoldások még a komfortot is javítják: a középső ülés lapjának első fele (alatta rekesz van) előredöntve kényelmes lábtámaszként funkcionál. A hátsó "könnycsepp" fejtámlák kialakítása is ügyes, hiszen használaton kívül, ha le vannak nyomva, nem takarják el a kilátást. Hátrafelé egyébként még ezzel együtt sem könnyű tájékozódni. A markáns, karakteres megjelenésnek és a biztonságos utascellának ára van. Például kicsit útban van a tekintetnek a vastag A oszlop, s az emelkedő övvonal, a kis felületű oldalüvegek, illetve a szintén vaskos C oszlop miatt is bajos hátrafelé az eligazodás. A nagy felületen törlő elsőkkel ellentétben a hátsó ajtón lévő ablaktörlő lapát csak kis felületet tart tisztán.

A hang zavar

A kocsi formáját, kialakítását, minőségét, az utas- és a csomagtér ötletes megoldásait feltérképezve az a meggyőződésünk, hogy az FR-V átgondolt, jól kitalált konstrukció. Az 1,7 és 2,0 literes benzinesből álló motorpaletta azonban még távolról sem teljes - a Honda méltán elismert dízele csak júniustól rendelhető. Szerkesztőségünknél az 1,7 literes alapgép járt. Maga a motor tipikus Honda masina: finoman jár, jól tűri a fordulatszámot, jól húz és könnyen felpörög. Ráadásul még a hangja is szép - bár ezt szívesen hallgattuk volna kevesebbszer.

Hiányzó fokozat

A hozzá kapcsolódó ötfokozatú váltó áttételezése ugyanis olyan rövid, hogy autópályán 130-as tempó mellett a motor főtengelye percenként nagyjából 4300-at fordul. Amikor első ízben hajtottam a sztrádára az FR-V-vel, azonnal feltűnt az ordító motor, s rá is néztem a Volvo S60-éhoz hasonló kulisszával látványosabbá tett váltókarra: van még hatodik is, csak elfelejtettem volna kapcsolni? Sajnos nincs, így nem meglepő, hogy a 125 lóerős motor a vártnál többet fogyasztott - 9,4 litert 100 kilométerenként. A szokatlanul rövidre vett fokozatoknak persze előnye is van: ha kipörgetjük a motort, az üresen 1,4 tonnás kocsi lendületesen gyorsul. Menet közben azért érződik a nagy tömeg: 80-as tempóról már nem lő ki az FR-V, s városban is gyakran kell a váltókarhoz nyúlni, ha előzni szeretnénk. A zajos motortól és az autópályán megugró fogyasztástól eltekintve az FR-V vezetése még élményt is nyújt - ismerjük el, ez azért szép teljesítmény egy családi kisbusztól. A széles nyomtávnak köszönhetően a kompakt Honda nagy sebességnél is stabil, és - sok riválisával ellentétben - a szélre sem túlzottan érzékeny. A szélzaj sem jelentős (nagy részét a motor hangja úgyis elnyomja), pedig az autó magas és a külső tükrök is nagyok. A "terpeszkedő" futómű kanyarban is jól jön, az autó biztosan uralható, kiszámíthatóan fordul, alulkormányozottsága nem zavaró mértékű. S ami fogyasztásnál hátrány, a rugózásnál előny: részben a nagy tömeg miatt is az FR-V kifejezetten komfortos.

Most vagy nyáron?

A tartalomból:
Extra: Detroiti Autószalon
2005-ös újdonságok: supermotók
Teszt: Honda Jazz 1.4i ES CVT, Audi A3 Sportback S-line 2.0 TFSI quattro, stb...
Időszerű: Parkolási helyzetkép, közlekedési balesetek

Palovecz Gábor, fotó: Hilbert Péter