Cagiva XTRA Raptor - Nr. 072

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számított a design, amikor motorvásárlásban gondolkodtam. Olyan gépet akartam venni, amelynek karaktere is van, így a japán motorokat szinte azonnal kizártam. Elnézést azoktól, akiknek japán gépük van, rengeteget próbáltam, és egyébként nagyon jó véleménnyel vagyok róluk. Sőt, végül épp azért döntöttem a Raptor mellett, mert Suzuki-blokk van benne.

A Raptor kezelhetősége a vártnak megfelelően kiváló, a városban aligha lehet elképzelni élvezetesebb motort. Ez talán csak néhány útszakaszra nem igaz, gondolok itt a Szentendrei útra (bármelyik irányban) vagy a Lajos utcára. A futómű ugyanis elég feszes, és ráadásul nagy sebességű kanyarokban kissé bizonytalannak tűnt. Azért csak tűnt, mert azt követően, hogy sikerül megtalálni a súlyomnak és motorozási stílusomnak megfelelő beállítást, valamint a villaolajat keményebbre cseréltem, látványosan javult a motor kanyarstabilitása.

A fékekkel alapvetően nincs sok gond, ha az ember megszokja, hogy kicsit érzéketlen az első fék. Ettől ugyan még hatékonyan lassítja a paripát, de találkoztam már sokkal jobb fékkel is más motorokon. Remélem, a hamarosan esedékes fékbetétcsere javít majd a helyzeten (a fékcsövek eredetileg fémből vannak, ezért azokat nem kell cserélni). Elméletileg kellene javulnia, hiszen ugyanaz a Brembo Gold series van rajta, mint a Ducatikon. A hátsó fék megfelelő, nem túl harapós, de nem is olyan, mintha ott sem lenne.

Kényelmi szempontból semmi okom panaszra. Az üléspozíció nem is sportos, de nem is teljesen supermotós, pont ideális számomra. Talán meglepő, de a két szarvszerű nyúlványnak a tank és a kormány között van praktikus funkciója is: kiválóan elvezetik a menetszelet 160-170 km/h-s sebességig (óra szerint). 180 fölött már nagyon kell kapaszkodni, 220 felett pedig csak pillanatokig bírható, vagy nagyon elszántnak kell lenni. Egyszer láttam 245-öt is az órán, de ez feltételezhetően nem lehetetett több, mint 230-235. Igaz, épp hogy csak láttam, mert a tankon hasalva arra koncentráltam, hogy a fejem a helyén maradjon. Na de ezt a motort nem is az autópályára tervezték.

A kormánylengés-csillapítóra pedig valóban szükség van. Ez akkor derült ki számomra, amikor - mind ez idáig a gép egyetlen hibája - letört a villahíd alá a két villaszárra felcsavarozott kormányteló egyik bilincse, és néhány hétig anélkül jártam (ezúton is köszönet a gyöngyösi Yamaha-kereskedésnek, ahová hosszas kutatás után végre eljutottam, és 5 perc alatt megoldották a problémámat). A Raptor megbízhatóságához a fenti egyetlen apró hiba mellett még annyit tudnék hozzátenni, hogy 5500 km-es túrán is jelesre vizsgázott, pedig nem kevés cuccal vágtunk neki az útnak. A Foktnál sikerült kemény dobozt és főként Raptorhoz való tartókonzolt vásárolnom. Igaz, a német importőr kétszer is visszakérdezett, hogy "biztosan Raptorra kell?". Gondolom, nem ez a legnagyobb mennyiségben fogyó termékük. Óriásit nőtt a szememben a motorom, amikor a Monacóba vezető majd 100 km hosszú hegyi szerpentinen teljes menetfelszerelésben zokszó nélkül, peremig döntött gumikkal kerülgette külső íven az autókat a hajtűkanyarokban.

Most a második szezon végén 17 ezer km van az órában, ami nem kevés két szezon alatt. Ez is mutatja, hogy nem nagyon szeretem letenni a gépet. Egy ízben jártam vele nyílt napon is, amit - annak ellenére, hogy egy sportgéppel nyilván gyorsabb lettem volna - nagyon élveztem. Az utóbbi hónapokban majdnem megremegett a kezem és eladtam a Raptort, de végül mindig rájöttem, hogy kevés számomra jobb motor létezik. Ezért, ha megtehetem, inkább csak mellé veszek majd kiegészítőnek egy sport-túra/sport gépet, tehermentesítésül.

Lukács Ádám