Hőstenor - Maserati Quattroporte (menetpróba)

Szörnyen unalmas az elitautók mezőnye, egyhangú kórusukból nem csendül ki egyetlen igazán markáns hang sem. Lefojtott motorzümmögés, 250-re leszabályozott sebesség, egymásra sandítgatva kidekázott felszerelés. Nem csoda, hogy amikor belép a hőstenor, leinti a karmester a kórust. Halljuk a Maserati Quattroportét!

Skálázás

A V8-as hajtómű szinte megegyezik a Maserati Spyderével, csupán a karakterisztikáját illesztették a limuzinhoz, ami tíz plusz lóerő mozgósításával is együtt járt. Ezt a motort is az első tengely mögé építik be, a hatfokozatú, elektrohidraulikus DuoSelect sebességváltó pedig ugyanúgy a differenciállal képez egy blokkot, úgyhogy ideális, 47:53 százalékos az első és a hátsó tengely terhelésének aránya. Csakhogy jelen esetben már egy személlyel is két tonnát kell mozgatnia a négyszáz lóerőnek!

Ha négyen ülnek be és megrakják a csomagteret, még nagyobb a súly. Ám a gép brillírozik, 5,2 másodperc alatt lövi fel százra a testes kocsit, hogy aztán - bársonyosan lágy váltásokkal alig megszakítva - egészen a 275 km/órás csúcssebességig húzósan folytatódjon a gyorsulási orgia. Ez a gyönyörűség azonban még fokozható is, ha sportprogramra állítjuk a futóművet és manuálisra a váltót. Ilyenkor a volánbillentyűkkel kapcsolgatunk, s tetszés szerinti skálázásra bírhatjuk a fantasztikusan pörgős motort. Olyan, mintha messziről hallanánk egy Formula 1-es autót! Mászkál tőle a hideg az ember hátán, meg lehet ittasodni tőle!

Egy tenor mindennapjai

Milyen lehet Pavarotti civilben? E kérdés megválaszolását engedjük át a bulvárlapoknak, mi inkább illesszük bele a Quattroruotét a budapesti közlekedésbe. Itt nyugodtan elfelejthetjük a sportos futóműhangolást, sőt a mi útviszonyainkra nem a túl alacsony keresztmetszetű gumival felszerelt 19 colos kereket javaslom, hanem a sokkal komfortosabban gördülő 18-ast. A forgalomban remekül mozog a kocsi, ereje és agilitása fenomenális, s mivel nem ülünk túl alacsonyan, jól átlátjuk a helyzetet. A parkolás már nehezebb ügy, hosszú hely kell, nagy a fordulókör, egyáltalán nem látni a hátsó részt, csak a radar hangjelzéseire hagyatkozhatunk.

Persze, nem városi autó akar ez lenni, hanem Gran Turismo! E jellegnek pompásan megfelel, hosszú utazásra is kiválóan alkalmas, amikor betölti belsejét a Bose hangrendszerből kristálytisztán megszólaló muzsika. Közben - ha úgy adják a körülmények - elhúzunk néhány 250-re korlátozott elitautó mellett, hadd lássák, ki az autópálya igazi ura! Csak akkor húzzuk össze kicsire magunkat, amikor visszaelőznek, mert már megint ki kellett állnunk tankolni: a minimum 14, de parádés hősszerepben könnyen 24 literre kúszó fogyasztás hamar kiüríti a 75 literes tankot. Mit mondhatunk erre? Ugyanazt, amit a poharát emelő Pavarottinak: egészségére, Maestro!

Karlovitz Kristóf, fotó: Sárosi Zoltán