Ami a harmadik, befejező napot illeti, a dobogós helyeken semmi érdekes nem történt, mindenki szépen őrizte a pozícióját, csúszkált és porolt. Az első, amúgy 17. szakaszt még biztos, ami biztos alapon Grönholm nyerte, hogy aztán a hátralévő öt gyorson kivétel nélkül Burns fussa a mérvadó időket. Persze Burns és Grönholm között rendre csak tizedmásodpercek voltak, nagyon ment a Peugeot.
Solberg követgette őket, de miután látta, nincs esélye "előzni", értékes harmadik helyét tartogatta sikerrel. Jó ez a Subarunak és jó ez a tavaly összetett második, idén vb-címre törő norvégnak, idén eddig neki nem sok minden jött össze. Csapattársa, a négyszeres világbajnok finn Tommi Mäkinen szombati jókora, ötperces büntetése és így kilencedik helye után iparkodott szépen, visszakapaszkodott hetediknek, egy-két pont plusz.
Grönholm, Burns és Solberg mögött negyedik azért csak egy Citroën lett, de nem a kétszeres világbajnok spanyol Carlos Sainz vagy az egy alkalommal világlegjobb skót Colin McRae jóvoltából. Hanem a francia Sebastien Loeb révén, aki ahhoz képest, hogy először versenyzett Új-Zélandon, parádésan terelgette a Xsarát, összetettben feljött harmadiknak, holtversenyben az itt még pénteken búcsúzó McRae mellé. Sainz szombati kálváriáját követően a záró menetben nyomta nagyon, tesztelgette, próbálgatta a gépet, javított vagy tíz helyet, pontot nem szerezhetett.
Ötödik viszont nem Freddy Loix lett, a Hyundai harmadik egységét is elvesztette. Történt, hogy az egyke koreai belga a 18. szakaszon besokallt és leesett az útról, félt, hogy Toni Gardemeister megelőzi. Nos ugye így is ez történt (közben azért hangsúlyozzuk: ez eddig nem a Hyundai éve): a Skoda finnje ismét bizonyított Új-Zélandon.
De szánjunk egy teljes bekezdést a "cseheknek": Gardemeister tehát ötödik lett, de ő ezen a pályán mindig remekel, viszont a francia aszfaltmenő Didier Aurioltól talán ennél is nagyobb siker a nyolcadik hely, a pont. És a Skodától meg az, hogy a szezon mindegyik versenyén pontokat gyűjtött, jól le is hagyta a Hyundait. És közben a hangsúly a Fabián, a modellváltáson.
Egy pontszerzőről nem szóltunk még: hatodik az az Alister McRae lett egy privát Mitsubishivel, aki utoljára szintén Új-Zélandon vett indult vb-versenyen, több mint fél éve. Kerékpáros balesetét heverte, majd a japánok bejelentették, kihagyják a 2003-as évadot, autó és lehetőség nélkül maradt a skót (is). Visszatérése bezzeg fényesre sikeredett.
Ja, el ne felejtsük: a verseny nagy vesztese (egyben tán nyertese is) a Ford. Az a Ford, amely forradalmi Focust mutatott és vetett be - kieséséig szenzációs időket repesztett vele Markko Märtin. Az észt kiválóság a második helyről volt kénytelen kiállni, kellettek volna a pontok. Mert a belga Francois Duval kilencedikként csak egyet szerzett (az ifjabbik McRae saját szakállára dolgozott), a finn Hirvonen tizedik lett, tőle nem rossz.
Zárásképp jegyezzük meg: a korábbi új-zélandi futamokkal szemben sokkal nehezebb, változatosabb volt a verseny - jót vagy rosszant (mézőpont kérdése) tett, hogy tavasz helyett ősszel rendezték. Beleszólt az eső, csökkent így az élről rajtolók hátránya. Mindenesetre akármi is történt, akármennyire is fordult a kocka, abban semmiképp sem, hogy a Peugeot ver mindent, mindenkit, na majd egyszer tán megszorongatják ezeken az utakon is.