Méregdrága veterán autók lepték el Balatonfüredet

Az időjárás sajnos nem fogadta kegyeibe a harmadik Balatonfüred Concours d’Elegance résztvevőit, de aki a csöpögő eső ellenére is ellátogatott a Tagore sétányra, elképesztő autóritkaságokban gyönyörködhetett.

A Comói-tó partján jelenleg is tartó Concours d’Elegance Villa d’Este veterán kiállítás kistestvérének számító Balatonfüred Concours d’Elegance autós szépségversenyt harmadszorra rendezték meg Balatonfüreden május második hétvégéjén. A szervezők 56 különleges veteránt és youngtimert hoztak a füredi Tagore sétányra, melyekből a szakmai zsűri választotta ki a legszebb, legegyedibb járműveket. A résztvevőket négy kategóriában díjazták, így vintage (1942 előtti), klasszikus (1942-1985), youngtimer (1985-ösnél fiatalabb) és motorkerékpár osztályokban ítélték oda a legszebbeknek járó díjakat.

Idén a Balatonfüred Concours d’Elegance különleges rangot is kapott, hiszen az UNESCO elismerte és patronálásáról biztosította az 50 éves jubileumát ünneplő FIVA-t (Történelmi Járművek Nemzetközi Szövetsége) műszaki kultúrális örökségvédelem terén kifejtett tevékenységét, ebből az alkalomból pedig a FIVA pedig kiemelte az idei balatonfüredi rendezvényt a több száz hasonló eseménye közül.

Nézzék meg az általunk legszebbnek vélt tíz autót a kiállításról!

Rolls-Royce Phantom 17 EX

Forrás: Döme László

Sir Henry Royce a Bentley sportsikereit megirigyelve négy sportmodellt készített az 1920-as évek közepén, melyek közül a képeken látható „Boattail”az utolsó. Royce maga tesztelte az autót, amely később egy indiai maharadzsához került, ahonnét az 1970-es években tért vissza Európába. A hathengeres, 7,7 literes motorú autó négy díjat is elhozott Balatonfüredről.

Maserati 8CM

Fotó: Gulyás Péter

Festetics Ernő gróf, az 1930-as évek társasági életének ismert figurája 1937-ben vásárolta meg a kőkemény versenyautónak számító 8CM-et. A háromliteres, 250 lóerős, soros nyolchengeres motorral szerelt autót azonban nem volt gyerekjáték irányítani, a grófnak is beletört a bicskája, ezért egy év próbálkozás után a garázsban pihentette.

Az 50-es években Széles Tibor párttitkár is versenyzett a Maseratival, de 1957-ben az egyik elszabaduló kerék Székesfehérváron halálosan megsebesítette a szovjet városparancsnok gyerekét, ami után már nem lehetett vele többet versenyezni.

1961-ben egy esztergomi teherautó sofőr vette meg, aki eleinte túrakocsivá akarta átalakítani, de végül 1977-ig a nagymarosi nyaralójának garázsában őrizte. Akkor egy gyűjtő vette meg, aki Olaszországba akarta értékesíteni, de amikor a rosszakarói ezt megtudták, feljelentették, ezért a kocsit atomjaira kellett szedni.

1983-ben kezdődött a restaurálás, aztán közel 30 év eltűnés után a nagyközönség először a Hungaroring 1986-as megnyitóján láthatta először újra. 2007-ig magyar tulajdonban volt, aztán Svájcba került.

BMW 507

Fotó: Gulyás Péter

Az 50-es években a BMW amerikai forgalmazója arra kérte a gyárat, hogy a friss 502-es limuzin 3,2 literes, 150 lóerős V8-as motorjával készítsenek egy sportkocsit. Még formatervezőt is szállított a gyárnak, Albrecht von Grötz grófot, aki az 1955-ös New York-i Autószalonon maga rántotta le a leplet minden idők egyik legszebb BMW típusáról. Hiába volt Elvis Presley-nek, Alain Delonnak és Rainer monacói hercegnek is belőle, a gyönyörű roadster a túl magas ára miatt nem lett piaci siker, ezért 1959-ben, mindössze 251 darab után a BMW befejezte a gyártását.

Bucciali – Cord L29

Fotó: Gulyás Péter

2010-ben egy belga gyűjtő egy korai fronthajtású autó, az amerikai Cord L29 alapjára elkészítette a már csak fotókon létező, Saoutchik-karosszériás Bucciali kabrió másolatát, amelyhez a márka jogait birtokló szervezet áldását is megkapta. A hatalmas első kerekeket egy 4,9 literes, sornyolcas, 131 lóerős motor hajtja.

Frazer-Nash (BMW) 328

Fotó: Gulyás Péter

Pont 80 évvel ezelőtt mutatkozott be a BMW sportkocsija az Eifelrennen versenyen, ahol a 328-as rajtszámot viselte, és rögtön győzni is tudott. Műszaki alapjai a 319/1 típusból származtak, a kétliteres, 80 lóerős sorhatos motor pedig a 326-os továbbfejlesztett erőforrása volt. A 830 kilós kétüléses roadster akár 155 km/h-val is tudott száguldani. 1937-ben indult a közúti változat gyártása, két év alatt 464 készült. A képen egy jobbkormányos, Angliában összeszerelt Frazer-Nash változat.

Bugatti T43

Fotó: Gulyás Péter

Az 1926-ban bemutatott sportkocsi a nagydíjakon sikeres T35B nyolchengeres, kompresszoros, 2,3 literes motorját és könnyűfém kerekeit kapta. A 160 km/h-s végsebességű autóból csak 160 darab készült. A képeken látható autót eredetileg egy perui olajmágnás vásárolta meg, aztán egy baleset után teljesen újjáépítették a 60-as években.

A mögötte álló piros T40 a Bugatti olcsóbb modelljei közé tartozott, a 40 lóerős kocsit 1926-ban mutatták be, és hat év alatt 800-at gyártottak belőle.

Duesenberg J

Fotó: Gulyás Péter

Errett Lobban Cord vállalkozó 1926-ban vette meg a Duesenberg autógyárat azzal a céllal, hogy elkészítse a világ legjobb luxusautóját. Ez lett a Duesenberg J, ami a 6,9 literes, dupla vezérműtengelyes, 32 szelepes nyolchengeres motorjával akár 190 km/h-val is haladhatott. Ezzel az összes riválist sikerült lepipálni, de a kocsi karrierjét így is derékba törte a gazdasági világválság, ezért csak 481 készült belőle 1937-ig. A képen látható 1929-es autót választották meg a kiállítás legszebb amerikai autójának.

A Duesenberg mögött álló 1938-as Talbot T23 hozta el a füredi kiállítás fődíját, amit szinte teljesen gyári állapotának köszönhetett. Közel 80 éves élete során csak a tető ponyváját kellett csak cserélni. A kocsit négyliteres, 115 lóerős, soros hathengeres motor hajtja.

Skoda Popular Sport Monte Carlo

Fotó: Gulyás Péter

A második világháború előtti cseh autóipar egyik legszebb autója létrejöttét annak köszönhette, hogy 1936-ban a Skoda gyári csapata második lett a Popular kisautóval az 1,5 liternél kisebb motorú autók kategóriájában a Monte Carlo-ralin, amikor az indulók még szabadon választott útvonalon kellett, hogy eljussanak a hercegségbe. Kihasználva a sportsiker reklámértékét, a Skoda legyártott egy 70 darabos polgári szériát, sportosabb kiállású karosszériával.

Tatra 75 „Bohemia” Sport

Fotó: Gulyás Péter

Az 1933-42-ig gyártott Tatra 75 a cseh autógyár középkategóriás típusa volt, amely csővázra épült, és négyhengeres, 1,7 literes, léghűtéses, 30 lóerős bokszermotort kapott. A súlycsökkentés érdekében még a hengerfejet is alumíniumból készítették. A háromféle gyári karosszéria mellett több egyéni felépítmény is született, a képen látható autóét az elsősorban vasúti kocsikra szakosodott Bohemia vállalat készítette 1936-ban.

Tatra T603

Fotó: Gulyás Péter

A csehszlovák politikai elit az 50-es években kiadta az ukázt a luxusautók tervezésétől már eltiltott Tatra gyárnak, hogy álljanak neki egy új autó elkészítésének, mert elegük lett a szovjet batárokból. 1957-re készült el a valóban modern gép: önhordó, áramvonalas (alaktényező: 0,36) karosszéria, elöl-hátul független felfüggesztés, kétkörös fék, nem utolsó sorban a szovjet gépekkel ellentétben nagyon jó minőség. A korai háromlámpás viselte egyedül az önálló 603-as jelzést, az 1962-ben érkezett, négy, egymáshoz közel tett fényszórójáról felismerhető kettes széria Tatra 2-603 néven vált ismertté. 2,5 literes V8-as motorja 105 lóerős volt, extraként lehetett kérni első tárcsaféket és idővel a fékrásegítő is megjelent.

Ha kíváncsi a többi autóra is, kattintson ide a galériáért!