Tottiék nem hozták lázba a németeket

Pénteken már a négy közé jutásért fociztak a világbajnokság együttesei, és Hamburgban az argentin-német párharc népszerűsége annak ellenére is felülmúlta az olasz-ukrán csatát, hogy utóbbit a kikötővárosban rendezték. A német szurkolók egy része még el is késett a meccsről, pedig érdemes lett volna teljes egészében látniuk, milyen Itáliával fog elődöntőzni Dortmundban a Klinsmann-csapat.

Juha Pál helyszíni tudósítása Hamburgból

A pénteki negyeddöntők:

Németország - Argentína 5-3 (tizenegyesekkel)
Olaszország - Ukrajna 3-0
Pénteken újra egész Németország futball-lázban égett, mivel pályára lépett mindenki kedvence, a Nationalelf. Az egyik Ruhr-vidéki ingyenes napilap még szakmai elemzésekbe is bocsátkozott az argentinok elleni berlini negyeddöntő előtt: a küllemében a magyarországi Metróhoz hasonlítható újság összeállította a világbajnokság - eddigi - All-Star-csapatát, amelynek meglepetésre a brazil Cafú is tagja volt. Hogy miért meglepetés a jobb oldali védő beválogatása? Mert a másik 10 játékos mind német volt.

Hamburgban egy másik negyeddöntőt rendeztek, de ha egy idegent péntek délután letettek volna a kikötőváros központjában, biztosan nem hitte volna el, hogy este a HSV arénájában Olaszország és Ukrajna fog összecsapni. Az észak-német településen minden a 17 órakor kezdődő német-argentin körül forgott, mindenki a berlini meccsre készült, mintha csak a fővárosban, élőben láthatnák Lehmannékat. Pedig nem, Hamburg igencsak messze volt "a másik meccs" helyszínétől, de a helyiek mindent megtettek azért, hogy akár minden ember láthassa a nagy rangadót, és persze mindeközben áron felüli sör és kolbász legyen a kezében.

Mi elsőként a kikötőben tettünk egy kisebb hajókörutat, amely során már látni lehetett, miként lesz uralkodó szín a német zászló három színe az egész környéken (az egyik kávézóban feltűnt pár égszínkékmezes drukker is, de mindössze pár tucatnyian voltak, szemben a több ezernyi némettel). A hatalmas kikötőben azt is megtudtuk, hogy a Chelsea orosz tulajdonosa, Roman Abramovics egymillió dolláros luxusjachtjával fog villogni a közeljövőben, amelyet pedig - nem hivatalos információk szerint - nem pitbullok, nem cápák, de még csak nem is fegyveresek őriznek (bár biztosan ezek is), hanem rakéták figyelnek a pénzember és vízi járműve biztonságára.

Nem meglepő módon a kikötő tőszomszédságában van a halpiac, amelyet most kicsit átvariáltak a bérlők: a bevásárlóközpont nagyságú, patinás múlt századi pályaudvarhoz hasonlatos épületben óriáskivetítő várta a szurkolókat, és az argentin-német mérkőzés előtt, kora délután még, illetve már javában partiztak az itt lévők.

A halpiac nem egy mindennapi hely, az állandó tivornyák helyszínéül szolgáló St. Pauli kerületének legvégén lévő helységben a "buli" már egészen hajnalban megkezdődik. Pénteken 15 órakor szinte teljesen telt ház van a cigifüsttel és sörszaggal átitatott, - mégis - rendkívül hangulatos óriásteremben, táncol az egész ház, aki pedig épp nem mozog, az halas szendvicsre és sörre vár a mára idetett pultoknál. A látványban semmi szokatlan nem lenne, ha nem délután, hanem hajnali három óra lenne, így viszont megdöbbentő volt a szemnek, ahogyan az ablakokból besurranó napsugarak és a mulatozók égbe fújt dohányfüstje a terem közepén találkozott. A buli pedig nem vész el, csak átalakul, ez a jelszava a fekete alapon fehér halálfejjel ábrázolt St. Pauli sajátos fesztiváljának - a partizók fogták magukat, és az éneklést átnevezték szurkolásnak. Éppen ideje volt, mert kezdődött a Németország-Argentína találkozó...

A szexboltok, a török étkezdék, a megapartik, no és a prostituáltak híres-hírhedt hamburgi környékén, annak is a főutcáján ezúttal a szurkolásé volt a főszerep. A kikötőt és a "hivatalos" Fan Festet összekötő útvonal körülbelül két-három kilométer hosszú, de szinten nem volt olyan pontja az utcának, ahonnan ne lehetett volna látni a németek meccsét. A képernyőkre volt is igény, nem kevés, a legkisebb vendéglátó legkisebb televízióját is legalább 30-an bámulták, az utca szívében lévő óriáskivetítőt pedig ezrek nézték, de az állandó készenlétben lévő mentősök autójában is egy kis tévé virított.

A vigalmi negyedben az egyik metszőfogát "otthon felejtő" fanatikustól kértünk egy kis meccs előtti kedvcsinálót: "Megverjük az argentinokat, biztos vagyok benne, 3-1-re fogunk nyerni, és Podolski is gólt fog lőni" - mondta a huszonéves, természetesen tetőtől talpig német színekben mutatkozó szimpatizáns, majd tekert vagy hármat az iszonyatos hangú kereplőjével. "Na jó, bevallom, kissé tartok Argentínától, ők játsszák talán a legjobb futballt a világon. Ami nekik szívből jön, azt mi az eszünkkel egyenlíthetjük ki. Ők tudják, hogyan kell focizni, minden tudásuk belülről fakad, nekünk viszont gondolkodnunk kell rajta, hogy miképp is kéne. Szerencsére ebben az idei vébén nagyon jók vagyunk!" - röpelemzett a vidám figura, majd szaladt is a többiek felé, akik egy sárga nyalókával és egy sörrel várták a cimborát.

Az embertömeget az argentinok vezető gólja sem tudta kibillenteni, a nem mindennapi hangulat 0-1-es állásnál is magával ragadott mindenkit, és nem hiába, hiszen előbb egyenlítettek, majd a 11-esekkel milliók álmát váltották valóra Michael Ballackék. Az már az elmúlt hetekben kiderült, miképp ünnepelnek a németek egy "sima" siker esetén. De amikor azt hittük, hogy ehhez a fiestához már nem lehet mit hozzátenni, akkor jön a következő, még magasabb lépcsőfok. Létezhet magasabb hely Németország számára a legjobb négy mezőnyénél? Pár napon belül ez is kiderül, jelenleg úgy néz ki, hogy igen...

Mindenki tudta, hogy meccs lesz Hamburgban, mindenki tisztában volt vele, hogy az ukrán-olasz találkozó győztesével játszik Németország a fináléért, mégsem érdekelt sokakat a második negyeddöntő.

Nem így azt az erősen pityókás fanatikust, akit egy oszlop tartott, hősünk pólóján még a várható végeredmény is rajta volt: 1-0-ra legyőzi Itáliát Ukrajna. Másik élményünk egy ukrán fotóshoz fűződik, aki alig-alig beszélt angolul (igaz, mi meg egyáltalán nem ukránul), de azt azért el tudta magyarázni, hogy Vitalij és Vlagyimir Klicsko már mintegy tíz éve Hamburgban él, valamint, hogy szerinte Andrij Sevcsenko formán kívül futballozott eddig a vb-n, de most mégis elkapható Olaszország, s ugye a Juve-botrány negatív hatása miatt is jók a kelet-európai válogatott esélyei.

Az olasz-ukrán találkozó viszonylagos érdektelenségéről sokat elmondanak a fekete piaci jegyárak: a hamburgi állomás bejáratánál két dílert is megkérdeztünk, egyikőjük 100, míg a másik 150 euróért kínálta a zöld tikettet, ami még az internetes elővásárlási értéket is alig-alig éri el (a svéd-angol csoportmeccs előtt nem is százasokban, hanem ezresekben volt mérhető a belépők nem hivatalos ára).

Itáliai drukkereket a városban alig-alig lehetett látni, jól elbújhattak a majd' kétmilliós városban, hiszen a stadion már azúrkékben pompázott. Az olaszoknak egyébként nagy a bánatuk, hiszen életveszélyes állapotban van a korábbi válogatott és Juventus-kitűnőség Gianluca Pessotto, aki leesett a torinói klubszékház negyedik emeletéről. "A szívünkben vagy, Gianluca" - üzentek a középpályásnak egy óriásplakáttal a tifosik.

Nagy meglepetésre nem volt teljesen telt ház a látványos hamburgi arénában, mert bár ezúttal is minden jegy elkelt, a németek az Argentína elleni hosszabbításos meccs vége miatt lemaradtak a kezdő sípszóról...

De nem tudják, miről maradtak le, akik az egész meccset kihagyták, Marcello Lippi tanítványai ugyanis látványos játékkal 3-0-ra győzték le Ukrajnát, amely a nyolc közé jutásával a maximumot kihozta magából (talán egy gólerősebb Andrij Sevcsenko maradt a tarsolyban). Az olaszoknál pénteken minden volt, ami kellett: Gennaro Gattuso hergelte a közönséget a bemelegítésnél, majd parádésan játszott, ő is lett a mezőny legjobbja. Francesco Totti kétszer is sarkazott, s a nézők a római játékmester többi finom megoldását is hangorkánnal jutalmazták. Luca Toni a két gólja miatt emelkedett ki, eddig nem tudott betalálni, ma azonban minden azzurri-szívet megdobogtatott. Érdekes jelenet volt, amikor Andrea Pirlo rálépett Seva hátára, hiszen csapattársak voltak a Milanban, durvaságról persze szó sem volt, de több parázs ütközetet is vívott a középpályás és a csatár. Gianluigi Zambrottáról mindenki tudja, hogy a világ talán leguniverzálisabb játékosa, amire pénteken is fény derült: védőként kezdett, majd gólt lőtt, végül pedig középpályásként zárta a meccset.

A lefújáskor Itália rajongói óriási ünneplésbe kezdtek a lelátón, a legnépszerűbb talán az a három lány volt, akik az arcukat teljesen befestették zöldre, fehérre, illetve pirosra, és az egész ruházatuk, no meg a parókájuk is az olasz trikolór színeiben virított.

Olaszország surranópályán jutott be a négy közé (Ausztrália és Ukrajna papíron nem számított kőkemény ellenfélnek), ahol szeretne végre nemcsak jó, de egy picit szerencsés is lenni, és elérni ugyanazt, ami utoljára 1982-ben Paolo Rossiéknak sikerült. Ehhez Fabio Cannavaróéknak le kellene győzniük azt a német válogatottat, amely napról napra jobban játszik, és igazi csúcsfavorittá vált, ráadásul a közönség tényleg tizenkettedik emberként hajtja. Nem lesz unalmas a dortmundi német-olasz.