Makovecz Imre: A műveltség evidens környezet

Makovecz Imre építész a szerves építészetről, a szerves gondolkodásról tartott előadást a Mindentudás Egyetemén. Saját épületeinek bemutatásán keresztül értelmezte az élő építészet fogalmát. Erről és még sok más, az építészetet érintő témáról beszélgetett olvasóinkkal az [origo] Társalgójában.

Nagyon szépnek és jónak tartom, hogy minden munkájában szerepel a fa és a magyar motívumok is mint díszítőelemek. Miért van, hogy a manapság épülő monstrumok hidegek és semmitmondóak? Mikor lesz már ennek vége? (karl_boro)
- Évezredeken keresztül egy szent teremtménynek tekintették az emberek a fát, azért, mert felfelé, az ég felé pontosan akkora, mint lefelé, a föld középpontja felé. A fa egyszerre kommunikál a nappal és a csillagokkal és a sötétséggel és mindezt szavak nélkül, saját mozgás nélkül, titokzatos kémiai folyamatok formájában végzi. Én a fát nem díszítőelemként, hanem szerkezetként használom, nemcsak azért, mert tartós és a tűznek jobban ellenáll, mint az acél és a műanyag, hanem mert úgy gondolom, hogy az építészet a maga eszközeivel és avatott kézzel megszenteli a fát azzal, hogy beépíti egy otthonba az emberek feje fölé. A felhasznált fa társa a föld anyagaiból készült falaknak, amelyeknek olyanoknak kell lenni, mintha a földből emelkedtek volna föl. A parasztművészet jeleit pedig azért használom, mert olyan szellemi, lelki és egyben fizikai archetipusokat hordoznak, amelyekre ebben az agyonkommunikált világban szükségünk van. A kérdésének második felére nagyon nehéz válaszolnom, nemcsak Magyarországon, hanem kerek e világon a pénz az úr, és ezeket a hideg és halott építményeket a pénz és a pénznek szolgáló építészek hozzák létre.

Az építési költségek szempontjából az Ön épületei felette állnak-e az üveg-acél kolosszusoknak? (petey_t)
- Mivel Magyarországon a kiváló színvonalú élőmunkáért aránytalanul keveset fizetnek, ezért Magyarországon az én épületeim sokkal olcsóbbak, mint a hightechhel készült épületek, ugyanakkor pl. Németországban az én épületeim rendkívül drágák, mert ott megfizetik az embereket.

Vissza lehet-e állítani azt a Duna-parti látképet, amit a Hyatt, a Marriot és a többi szálloda elrontott? (petey_t)
- Nem.

Melyik művére a legbüszkébb? (MetHo)
- Nincs ilyen.

Mi a véleménye a régi, XIX. századi eklektikus-historizáló építészetről? Lehet-e ezeknek esetleg valamikor a távoli jövőben újra létjogosultságuk? (petey_t)
- Nem hiszem, de a Kálvin térről rendkívül módon hiányoznak azok a csodálatos eklektikus paloták, amelyeket az ellenség elpusztított a második világháborúban. És azt is nagyon sajnálom, hogy a Kálvin tér közepéről a háború után elvitték a Danubius kutat és eldugták az Erzsébet térre, és nagyon sajnálom azokat a házakat is, amelyek helyébe üvegacél paloták épültek, és sugároznak egy olyan provinciális áldinamizmust, amellyel nem lehet semmire sem menni.

Ön nincs megelégedve a műveivel, vagy mindet egyenértékűnek tartja? (MetHo)
- Valamelyikkel meg vagyok elégedve, valamelyikkel nem igazán. Nagyon nehezen válaszolok erre a kérdésre, mert nálam az építészet egyben az a dráma is, amely egy épület elgondolásától és a megrendelő igényeitől az építés folyamatán keresztül a használatba vételig zajlik. Valamikor ez a dráma kegyetlen és szomorú, mint a szigetvári épületem esetében, és van, amikor örömmel tölt el, mint a kakasdi faluház esetében. Az egyenértékűségre így tehát nem tudok egyenesen válaszolni.

Ön milyennek ítéli ma Magyarországon az építészképzést? Milyen színvonalú a külföldhöz képest? (cool)
- Mind a pécsi építészképzés, mind a budapesti, mind az Ybl főiskola, mind a debreceni főiskola kitűnő, karakterben azonban egymástól nagyon különbözőek. Nem az egyetem mint intézmény, nem egy tanszék, mint annak integráns eleme, hanem mindig egy sugárzó személyiség határozza meg, hogy hogyan lehet és mit lehet tanulni. Külföldön ugyanez igaz. A római egyetem sokkal érdekesebb és változatosabb, mint a milánói, a drezdai elevenebb, mint a berlini, de a drezdai egyetemen belül is, ahol egy erős egyéniség vezet egy tanszéket, vagy elegendő kiváló építész tanít a tanszéken, többet lehet tanulni, mint ahol ilyen nincs. A tudás és a szellem a személytől személyig közlekedik.