Milo bizonytalan

Milo a napokban igen közel került Marcsihoz. Mint kiderült a csókon kívül történt még pár dolog a takaró alatt. Ám a fiú bizonytalan.  

"Csoki neked te Napló! Szerinted ki vagyok? Hát persze, hogy a Milo. Már olyan régen írtam beléd, hogy most tollat ragadtam, megigazítottam a sapkát a fejemen, betűrtem a cipőfűzőmet és rászántam magam arra, hogy a tollat ami a kezemben van úgy használjam és forgassam, hogy a segítségével betűket, szavakat és ha nagyon megerőltetem magam, akkor nyelvtanilag helyes mondatokat írjak".

Milo képei

Ilyen hosszú bevezető után lassan a fiú rátért a lényegre és leírta, hogy mi van vele. "Mostanában úgy vágom le, hogy kicsit gázabb passzban vagyok, mint régebben. Úgy veszem észre, hogy mindenki gyengülni kezdett, amit ötven nap után nem is csodálok. Na mindegy. Eddigi legszebb napom a Villában február 14-e volt. Képzeld láttam az anyukámat! Ez az esemény annyira jól esett számomra, hogy azt elmondani sem lehet. Nincsen semmi a világon, amit vagy akit jobban szeretnék nála. Nekem az anyukám a mindenem, akiért mindenre képes voltam, vagyok, és mindig leszek is".

Ha már itt tartott gyorsan papírra vetett egy kedves költeményt, ami édesanyjának szól.

Köszönettel tartozom drága édesanyámnak,
aki mindig mellettem állt,
és felkészített a mának.

Most rajtam a sor,
hogy álljak elébe,
minden egyes vágyának,
amit nyújthatok cserébe.

Megfogadom, hogy mindig
gondoskodom róla,
és, hogy nélküle többé
nem fog telni óra.

Ám úgy tűnik anyukáján kívül még egy hölgy költözött a fiatal táncos szívébe, de hogy pontosan mit érez iránta, azt ő sem tudja.

"Van még valami. Van egy ember a Villán belül, akivel mostanában nagyon közel kerültünk egymáshoz, de nem tudom, hogy ez jó-e nekünk. Akkora harc dúl most a lelkemben, a szívemben, mint a Rettenthetetlen című filmben a harmadik csatajelenet... Ismerem magam, de az is lehet, hogy nem. Nem szeretek és nem is szeretnék senkit megbántani".