Ősi energia és hányás a kelta szentélynél

A kelták misztikus építményét, Stonehenge-et általában kerítés veszi körül, a látogatók nem mehetnek közel a kövekhez. Egy évben egyszer azonban, a nyári napforduló idején testközelből is élvezhető az ősi energia. Termékenységi tánc, fű, alkohol és róka Stonehenge közepén.

Régóta terveztem, hogy megnézem Stonehenge legendás kőtemplomát, amely 1986 óta a Világörökség része. Mikor meghallottam, hogy évente egyszer, az év legrövidebb éjszakája az egyetlen alkalom, amikor kerítésen belülről is megcsodálható, igyekeztem erre a napra időzíteni a látogatásomat.

A kelták 4500 éves szentélye sok találgatásnak adott már teret. Mire használták az építői? Tényleg van köze a Nap és Hold állásához? Templom volt vagy csillagászati naptár?

A misztikus kövek Forrás: Horváth Orsolya

Sokan hisznek benne, hogy a kövek között különös energiákat lehet érezni. Bizonyos napokon – a bolygók állásától függően - ezek az energiák erősebbek. A nyári napforduló idején pedig még a látvány is különleges, ugyanis az egész építmény az napforduló utáni első napfelkelte irányához van tájolva. Még olyat is hallottam, hogy ilyenkor, a nyári napfordulókor titkos dimenziókapuk nyílnak ki ott. Na, ez utóbbi már meghaladja elmém befogadóképességét, de azért biztos, ami biztos alapon indulás előtt végrendelkeztem a hűtőszekrényem tartalmáról a lakótársaim javára, és fullra töltöttem az ipodomat. Lehet, hogy az ókori Egyiptomban kötök ki 4000 évvel ezelőtt - legalább legyen nálam olvasnivaló.

A terv az volt, hogy pár barátommal péntek délután (június 20-án) Londonból leutazunk Stonehenge-be, és megnézzük a naplementét, aztán ott töltjük az éjszakát a többi ünneplővel együtt, majd a napfelkelte megtekintése után egy kisebb kitérővel visszautazunk Londonba. A kisebb kitérő Anglia legmagasabb templomát, Salisbury-t jelentette, amely 13 km-re található a megalit építménytől.

Annak már korábban utánajártam, hogy a máskor 14 fontos (kb. 5300 Ft) belépőt ezen a speciális napon be sem kell fizetni. Teljesen ingyenes a belépés és a parkolás is. Kicsit aggódtam is, hogy ennek köszönhetően teltház lesz, de kapcsolatba léptem az angol műemlékeket üzemeltető English Heritage irodájával, akik megnyugtattak, hogy 20 ezer embert engednek be ilyenkor, de még sosem voltak annyian. Ez hihetetlennek tűnt. Csak engem hozott lázba ez az esemény?

Lekéstük a naplementét

Péntek délután barátaimmal összegyűltünk a megbeszélt induláshoz. Úgy számoltuk, hogy ha 5 órakor elindulunk, kényelmesen odaérünk fél 8-ra, így lesz időnk világosban körülnézni, és kiválasztani a legjobb helyet a naplementéhez. Csomagoltunk szendvicseket és az angol nyárra való tekintettel bepakoltuk a sídzsekiket. Rajtam kívül egy magyar barátnőm, Brigi és egy mexikói barátom, Beto jött, valamint az öcsém, Dani, aki az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy csatlakozik hozzánk. Ötödik útitársunk Brigi párja, Jonel, egy moldáv srác volt, aki nem mellesleg az autóval rendelkező sofőrünk szerepét is betöltötte. A tervezett 5 órai indulásból Jonel munkahelyének, mint hátráltató tényezőnek köszönhetően végül 7 óra lett. Hiába nyomta a gázt egész úton, fél 10 után értünk oda a Salisbury síkságra. A Nap 21:26-kor ment le. Még épp láttuk az autópályáról. Sebaj! Lesz még napfelkelte is!

A naplemente, ami sokkal szebb lett volna Stonehenge köveivel az előtérben Forrás: Horváth Orsolya

Miután a parkolónak kinevezett mezőn letettük a kocsit, bő 10 perces sétával jutottunk el a megalit szentélyig. Körülbelül félúton, de még vagy 400 méterre Stonehenge-től egy kerítés és biztonsági őrök csapata állta utunkat. Táskaellenőrzés. Alkoholt és üvegtárgyakat bevinni tilos. Volt egy drogszaglászó kutya is, bár a későbbiekben tapasztaltak alapján a látogatók többségének sikerült átvernie szegényt.

Ahogy az ellenőrző ponton áthaladtunk, már lehetett hallani a tradicionális bőrdobok ritmusát, bár a kőtemplomot még mindig nem láttuk. Aztán percek múlva megpillantottuk a misztikus építményt. Csak ekkora?! – futott át agyamon a gondolat. A képeken valahogy nagyobbnak szokott tűnni.

Szabadtéri technoparty

Az este 10 órai fényviszonyok ellenére is látszott, hogy rajtunk kívül még nagyon sokakat lázba hozott a nyári napforduló ünneplése. Emberek a kövek előtt, a kövek között, a köveken. Szólt a dob, ritmusra rázta magát a nép. A külső kör kövei közé már alig lehetett bepréselődni. A dobosok nem is látszottak. Valahonnan a kör közepéről jött a hang.

Szabadtéri diszkó a bronzkori szentélyben Forrás: Horváth Orsolya

Az egész jelenség egy kicsit kevésbé volt spirituális, mint amilyennek elképzeltük. Kelta szertartásokra, druidák táncára számítottunk. Ez itt olyan volt, mint egy szabadtéri technoparty.

Befurakodtunk a táncolók közé. Megcsapott a fűszag. Nem is egy irányból. Körbenéztem. Réveteg tekintetek néztek vissza rám, mindenki vigyorgott, ütemesen hullámzott a tömeg a dobszóra. Még pár perc itt a tömeg közepén és csak a kósza füsttől beállunk mi is. Hamar elég lett a lökdösődésből, úgyhogy miután megcsináltuk a kötelező fényképeket a közel 5000 éves köveket ölelgetve, nekiálltunk táborhelyet keresni. A rendezvény szabályzata szerint tilos hálózsákot, sátrat hozni, hogy ne essen át az alvókon a részeg tömeg, de piknikezni szabad volt, úgyhogy hoztunk mi is plédet.

Piknik fura arcokkal

A kőkör keleti oldalára telepedtünk le, hogy biztosan ne maradjunk majd le a napfelkeltéről. Körülöttünk ekkor még viszonylag sok hely volt, de számítottunk rá, hogy amint elfárad a táncoló banda, megtelik az egész mező a kövek körül. Legalább több esélyünk lesz a tánctérre bejutni.

Éjszakai piknik Stonehenge tövében Forrás: Horváth Orsolya

Érdekes figurák voltak itt jelen. Mellettünk két lány világító hulahoppkarikával tartott előadást a maguk és mások örömére, többen hevertek a fűben, a ruhák tarkák voltak, virágkoszorú a fejeken, hosszú szoknyák, termékenységi táncokhoz használt jelmezek, indián fejdíszek. Ír koboldok mellett tigrisjelmez, ponchók, hippi szerkók. Kezdtük hülyén érezni magunkat madártoll és papírvirágok nélkül a fejünkön.

Nekiálltunk vacsorázni, s közben egyre több réteg ruhát vettünk magunkra. Hiába volt június vége, Angliában éjszakánként hűvös van. Éjfél környékére már a két gyapjú pulóver és síkabát sem tűnt elegendőnek, úgy átfagytunk. Felváltva mentünk be a táncolók közé melegedni és mozogni egy kicsit. Az év legrövidebb éjszakája volt, de a leghosszabbnak tűnt.

Az unikornis sem maradt otthon Forrás: Horváth Orsolya

Valamikor éjfél után egy bátor vállalkozó úgy döntött, hogy megmássza az egyik trilitet (hármas kő). Öcsém, aki gyakorlott fal- és sziklamászó, már korábban nézegette, hogy milyen könnyű lenne megmászni a kőoszlopokat, de a műemlék iránti kegyeletből ez a vizsgálódás megmaradt elméleti szinten. Nem úgy a másik mászó kedvű egyén. Pillanatok alatt felkapaszkodott a leghosszabb kőegység tetejére, majd fentről biztatta tapsra és kiabálásra az őt lentről bámuló tömeget.

Patthelyzet a rendőrökkel

Nem tellett sok időbe, hogy felfigyeljenek az eseményre a biztonságiak is. Oda is szaladtak az oszlop lábához, hogy nyakon csípjék a renitenst, mikor lemászik. A srác persze látta őket és eszében sem volt a karjaikba sétálni. Majd megunják, és hazamennek – gondolhatta ott fent, és ezzel a lendülettel hanyatt is feküdt a kő tetején. A biztonságiak tétován álldogáltak lent. A srác időnként felnyújtotta az egyik lábszárát a levegőbe, ezt általában lentről ujjongás kísérte, majd rágyújtott egy cigire és feltűnően pöfékelt. Élvezte, hogy mindenki őt nézi, és a biztonságiak nem mászhatnak utána. Úgy negyedórányi heverészés után az őrök kezdték sejteni, hogy a srác nem jön le egyhamar, úgyhogy hívtak erősítést. Kíváncsian vártuk, mi fog történni.

Falmászó a kövek tetején Forrás: Horváth Orsolya

Megjelentek a csendőrök, majd percek múlva követték őket a rendőrök is. Most már egy egész kis szakasz várta, hogy a falmászó „földre mászóvá" alakuljon vissza. A srác lenézett, látta, hogy nem szerencsés a pillanat a földet éréshez, így inkább ledőlt aludni. Jó három órán keresztül aludt is fent. A rendőrök és biztonsági őrök addig őrséget álltak, és váltogatták egymást. Minél több idő telt el, annál nevetségesebb lett a szituáció, és annál kevesebb lett az esélye a falmászónak arra, hogy egy ejnye-bejnyével megússza a kis kalandját.

Hajnali fél négy tájban aztán, mikor már kezdett egy kicsit mozgolódni a tömeg, ébredeztek az alvók, és már türelmetlenül vártuk a meleget hozó napfelkeltét, a kövek lábánál őrködő rendőrök váratlanul elvonultak. Talán reggeli műszakváltás volt, vagy csak kávét osztogattak nekik, mindenesetre elhagyták az őrhelyüket. A kövek tetején alvó srác erre felpattant, és mint a villám, lemászott a magasból. Ha épp nem azt bámulom, hogy ébren van-e ott fent egyáltalán, pont lemaradtam volna az akcióról. A srác tizedmásodperc alatt lent volt a talajon, azonnal bevetette magát a tömegbe, majd lehajolva futott pár métert, és épp mellettem egy méterrel a földre vetette magát egy heverésző társaság mellett. Mintha csak egész éjjel ott aludt volna mellettük. Mekkora trükk!

Olyan gyorsan történt, hogy hiába rohantak vissza a rendőrök, már nyomát vesztették a menekülőnek. Ott álldogáltak a plédünk mellett, és néztek tanácstalanul, hogy hova tűnt a szökevény. Nem is találták volna meg, ha valaki a körülöttünk nézelődők közül rá nem mutat a srácra. A rendőrök köszönettel vették a fülest, és azonnal oda is léptek a gyanúsítotthoz. Már épp kezdtem sajnálni szegényt, hogy bravúros elvegyülése ellenére is el fogják kapni, mikor a srác váratlanul felpattant, és mint a puskából kilőtt golyó, eliszkolt. A rendőrök a nyomában. Utánuk meg vagy három újságíró nagy vakus fényképezőgéppel. A biztonsági őrök és csendőrök csörtető szakasza zárta a rögtönzött gyorsasági verseny mezőnyét.

Elkapták.

A napforduló utáni első napfelkelte Forrás: Horváth Orsolya

Szentély buli után

A Nap fél 5 körül kelt. A derengő fényben körbesétáltam a külső kövek körül. Szanaszét heverő emberek, sörös dobozok, nejlonzacskók, elhagyott pulóverek, az ősi kövek itt-ott lehányva, összesározva. Szörnyű pusztítás. Rossz volt ránézni. Nem is értem, hogy ha az év 364 napján kerítésen át lehet csak megnézni Stonehenge-t, akkor ilyenkor miért engedik ezt? Miért nem lehet csak illedelmes kelta szertartásokat tartani kulturáltan, megóvva a műemléket? Kinek jó az, hogy sok betépett, részeg bulizó tönkreteszi a közel 5000 éves romokat?

Azért a látogatók többsége kulturáltan viselkedett, és illedelmesen várta a napkeltét. Sokan igazi tisztelettel értek a kövekhez, voltak, akik a kiemeltnek mondott energiamezőkben próbáltak feltöltődni, vagy épp áhítattal ölelték magukhoz a múltat.

Egyesek csendben fejezték ki hódolatukat a szent kövek előtt Forrás: Horváth Orsolya

Amikor a Nap már teljesen kibújt narancssárga udvarából, a látogatók is szedelődzködni kezdtek. Reggel 8-ig lehetett Stonehenge területén tartózkodni. Addig még volt 3 óra. A mi kis társaságunk is megindult a kijárat felé, aztán az egyik büfénél megpihentünk egy kávéra. Kezdett kisütni a nap, melegedett a levegő. Kiültünk a rétre reggelizni. Aztán egyesével, sorra eldőltünk. Jól esett aludni egyet a reggeli napsugarak alatt.

Én keltem fel leghamarabb. Visszasétáltam a kövekhez, hogy világosban is körülnézhessek. Több társaság heverészett hozzánk hasonlóan a fűben. Sokan még most is táncoltak, pedig a biztonságiak már nagyon szerették volna kiterelni a népet. Végül fél 9 környékére sikerült nyakon csípniük az önkéntes dobosokat, akik az indokot és a zenét szolgáltatták a táncolóknak a maradáshoz. Utánuk aztán lassan elszivárgott a tömeg is.

A reggeli napfény egészen más megvilágításba helyezte a köveket Forrás: Horváth Orsolya

A korosztály különben nagyon változatos volt. A legidősebb látogató tolókocsiban érkezett, és volt vagy 90 éves, a legfiatalabb résztvevő úgy 50 cm hosszú lehetett, és elfért az apja két tenyerén. Biztos nem volt több pár hetesnél a baba. Hacsak nem itt született ma éjjel a kövek között. De voltak 6-8 éves gyerekek és babakocsis érdeklődők is. Nekik biztosan még érdekesebb kaland volt ez, mint a felnőtteknek.

Stonehenge után barátaimmal a tervek szerint Salisbury katedrálisát néztük meg, amely Nagy-Britannia legmagasabb templomtornyával, Európa legrégebbi működő órájával és a Magna Carta egyik legjobb állapotú példányával büszkélkedhet. Hazafelé még megálltunk a Stonehenge környéki történelmi látnivalók egyikénél (Old Sarum) és aludtunk egyet a vaskori vár maradványai között.

Ejtőzés a nyári melegben. Angol időjárás: éjjel téli kabát, nappal napernyő Forrás: Horváth Orsolya

Nem mindennapi élmény volt az éjszakát Stonehenge kövei között tölteni, és a rongálások ellenére örülök, hogy volt erre lehetőség. Még ha szegény kelta csillagászok forogtak is sírjukban...