Füred északi része felett, a Tamás-hegy oldalában magasodó óriás keresztre már tavaly felfigyeltem, amikor a piacra menet a kocsit a vásárcsarnok parkolójában hagytuk. Akkor nem volt időnk nekivágni a túrának, most viszont egy egész napot szántunk a Füred környéki erdős vidék felfedezésére, ezért megtoldottuk a túrát a Koloska-völggyel és a Recsek-hegyi kilátóval is.
A piac mögötti parkolóból indultunk, majd a Déryné utcán észak felé vettük az irányt. Itt jobbra befordultunk a Damjanich utcába, ahol ráleltünk a kék sáv jelzésre. Ezt addig követtünk, amíg el nem érkeztünk a Kilátó utcáig, amelynek végétől már csak egy rövid, de meredek lépcsősort kellett leküzdenünk, hogy felérjünk a hatalmas kereszthez.
Itt szép, rendezett környezet, pihenőpadok és remek kilátás fogadott. A lábunk előtt hevertek Füred piros tetős házai, mögöttük a Balaton, ami valljuk be, nagyot dob a panorámán. Sőt a távolban még Tihany is beköszönt.
A gigantikus Tamás-hegyi kereszttől a Balaton-felvidéki kéktúra és az Aranyember útja tanösvény együtt vezet fel a Jókai-kilátóig. A 600 méter hosszú tanösvényen hat állomáson fújhatjuk ki magunkat és gyönyörködhetünk a tóra nyíló panorámákban. Az információs táblák
megismertetnek a hegy és a környék természeti adottságaival, élővilágával.
A hegyre vezető úton több helyen találunk pihenőpadokat, amelyeket az Aranyember című Jókai-regény hőseiről neveztek el.
Ahogy a kilátóhoz közeledtünk, egyre sűrűbbé vált a molyhos tölgyes-cserszömörcés karsztbokorerdő, a nap foltokban tört át a leveleken, ahogy a szellő meg-megrezzentette az árnyékot adó lombsátrat.
Végül a hegy tetején, a fák sűrűjéből elénk bukkant a háromemeletes torony.
A 315 méter magasan álló Jókai-kilátón külsejét tekintve semmi különös nincs, a szokásos fából készült fatorony.
Lépcsőfokai inkább emlékeztetnek létrára, mint lépcsőre, de még ez is belefér, mert látszik, hogy van gazdája, rendszeresen karbantartják. Viszont a kilátás tényleg pazar az alattunk elterülő Balatonfüredre, a Tihanyi-félszigetre és a Balaton keleti medencéjére. Nagyszerű lehet innen nézni a naplementét, de hajnali túracélpontnak is kiváló.
A kilátótól a Tamás-hegy tetején a kék sáv jelzésen mentünk tovább, aztán a kék kereszten egy újabb kereszteződésig baktattunk, ahol jobbra fordulva
a zöld kereszten leereszkedtünk a Koloska csárdáig.
A csárda előtt, a nyílt mezőn találunk egy csapást, amely keresztezi a tisztást, és a piros sáv jelzésbe torkollik, amely már egyenesen végigvezet a Koloska völgyén.
Ahogy beértünk az erdőbe, mintegy varázsütésre megváltozott a flóravilág. A fák hatalmasra nyúltak, az ösvény beszűkült. Alig 20 perces séta vezetett moha lepte kövek, sziklák között a csörgedező Koloska-patak mentén a Koloska-forrás kis tavához. Itt csend és nyugalom, na meg kiépített piknikezőhely várt ránk padokkal, asztalokkal.
Az erdei tó partján, az egyik fűzfáktól árnyékolt padon mi is szusszantunk kicsit, majd úgy döntöttünk, hogy a szűkülő völgyből letérünk a zöld háromszög jelzésre, és egy meredek, lépcsős kaptatón felmászunk a Koloska-sziklák tetejére. A dolomitsziklák feletti kilátóterasz nem is okozott csalódást, gyönyörű volt innen a látvány a völgyszoros zöld rengetegére.
Ezután vagy visszatérünk a lépcsőkön a völgyi útra, vagy továbbmegyünk a dolomitplatón a zöld háromszögön. Mi az utóbbit választottuk, és nem bántuk meg. Hangulatos kis tisztások váltották egymást keskeny ösvényekkel, amelyek helyenként annyira beszűkültek, hogy
a dús aljnövényzettől és a bokroktól alig tudtunk egy-egy részen túljutni.
A zöld háromszög jelzés egyszer csak piros háromszögbe ment át, és egy derékszögű kanyarban rábukkanunk egy jelöletlen, lépcsőkkel is ellátott ösvényre, amely visszavezetett bennünket a völgybe, a piros sáv jelzésre.
Miután ismét a Koloska szurdokában gyalogoltunk, újra megjelentek a méretes, mohával borított sziklák az út mellett. Alig 300 méterrel később a bal oldalon különös, sziklába nőtt, hatalmas hársra lettünk figyelmesek. Az évtizedek alatt a fa szinte eggyé vált az őt körülölelő sziklacsoporttal. Mellette pad és emléktábla, amelyen Hamvas Béla szavaival emlékeznek meg a koloskai „heroikus” hársfáról.
„Nem szép. De az élet erejének nagyszerűsége: nincs ilyen sem Homérosznál, sem szoborban, sem beethoveni zenében, sem nietzschei filozófiában, sem caesari sorsban. Ez a néma küzdelem, amit egyedül küzdött százötven évig itt, kedvezőtlen hegyoldalon, rohamos esők, marcangoló szél, lezuhanó kövek között, óriási tömbök alatt egy szűk völgytorokban. Meg kellett magát feszítenie, elvesztette minden formáját, meg kellett alkudnia, nem volt szabad könyörületet ismernie, pillanatra sem, kegyetlen nyugalommal, előrelátással, kitartással és kitartással tudott csak szüntelenül nőni, s ma, mikor már győzött, harcán már túl van, ráncosan, megviselve, megnyomorítva tud ilyen egészséggel nevetni, nevetni.”
A koloskai hárstól nagyjából másfél kilométerre kiértünk a völgyből, és a piros sáv jelzéshez csatlakozott a zöld sáv. Mielőtt visszatérnék Füredre,
érdemes egy kisebb kitérőt tenni a Recsek-hegyi Noszlopy Gáspár-kilátóhoz,
hogy innen is élvezhessük a szép balatoni kilátást.
A felfele út az utolsó 200 méteren valóban meredek, a járást ráadásul görgetegkövek is nehezítik. Jutalmunk a panoráma: óriási tér, szelíd nyugodtság, füredi zöld erdőségek, amíg a szem ellát. No mega Balaton megcsillanó víztükre a horizont peremén. A háromszintes fatorony mellett tűzrakó hely, padok és asztalok szolgálják a kellemes időtöltést.
Különlegessége, hogy nem pontosan a Recsek-hegy 431 méter magas csúcsán áll, mivel oda anno katonai rádióállomást telepítettek. Mára ebből csupán romok maradtak. A fatornyot a Balaton-felvidéki Erdőgazdaság létesítette 1983-ban. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 2002-ben felújította, 2009-ben pedig a Bakonyerdő Zrt. az MNV Zrt. támogatásával újjáépítették.
Nevét Noszlopy Gáspár honvéd őrnagyról kapta, aki az 1848–49-es szabadságharc bukása után szabadcsapatokat szervezett a környéken. Akcióival korának leghíresebb gerillaparancsnokává vált.
1853-ban a császári csapatok elfogták, és két társával együtt kivégezték.
A kilátótól a visszaút már egyszerűbb. A zöld és piros sáv jelzésen megindulunk lefelé, egészen addig, amíg a zöld jelzés le nem válik a pirosról Balatonfüred felé. A Kéki-völgy vonalát követő útvonal végig zöld sáv jelzéssel fut a Tamás-hegy oldalában megbújó Lóczy-barlangig, majd a füredi házak között egészen a vörös templomig (római katolikus plébániatemplom), illetve a túra kiindulópontjáig, a piac mögötti parkolóig vezet.
A 17 kilométeres körtúra négy-öt óra alatt kényelmesen teljesíthető, de kitérőkkel, nézelődéssel, pihenőkkel akár egész napos, tartalmas kirándulássá is kikerekíthető. Egy biztos, érdemes bejárni.