Legénybúcsú Marseille-ben

Van úgy, hogy jó barátunkon elhatalmasodik - az általában kétszemélyes - szerelem nevű társasjáték, és úgy dönt, hogy a házasság intézményét hívja segítségül az ara legnagyobb boldogságára. S, ha már így van, akkor legénybúcsút kell rendezni. Kapóra jön, hogy "véletlenül" van 9 db jegyünk a soron következő Olympic Marseille - PSG meccsre, ami francia viszonylatban a helyi Fradi - Újpest. Nincs mese, menni kell, mert legénybúcsúnak lennie kell!

Már az Állomás utcában kiderül, csak nyolcan tudunk menni, egyik barátunk az utolsó pillanatban lemondja az utat, valami családi zűr miatt. Sebaj, eltesszük az útra szánt whiskyjét és beszállunk az ütött-kopott mikrobuszba. Irány Ausztria, Olaszország, le a tengerpartra, végig Marseille-ig. Tapasztalt utazók lévén Hegyeshalom előtt az erdőben elásunk egy marmonkanna gázolajat, mert számításaink szerint visszafelé itt már nem lesz üzemanyagra egy kanyink sem. Azért beugrunk még Levél községbe, hogy felvegyünk húszliternyi jófajta házi kisüstit, minden eshetőségre felkészülve. A határon ebből kisebb zűr támad, a labancok sehogy sem hiszik, hogy ezt mi fogjuk meginni mind, eszünk ágában sincs eladni belőle.

Miután átérünk az osztrák autópályára, a magyar "mogyorós csokoládé" után irány az Alpok. A Brenner-hágó nem egyszerű útvonal. Csodálatos tájakon döcögünk, a tempó lassulásából érezzük, elértük a hágó elejét. Százhúsz kilométer, 22 fokos emelkedő. A húsz-egynéhány éves kisbusz őrületes negyven kilométeres sebességet diktál. Ennyi tud. Sebaj, vacsoraszünet. Sajna nem sajátítottuk el még a BKV-ellenőrök technikáját, hogy egy kicsit sem egyenes talajon hogyan kell megállni. Nem nagyon sikerül, pedig az ellenőrök még kanyarban is tudnak kapaszkodás nélkül büntetni. Az osztrák-olasz határon az égvilágon senki nem foglalkozik velünk. Valahogy lekeveredünk a tengerpartra, és most már nem is tévesztjük szem elől egész Marseille-ig. Már több mint tizenhárom órája úton vagyunk, amikor elérjük Monacót.

Csillogás-villogás, hatalmas jachtok, csodaautók, paloták. Látszik, hogy jól élnek a hercegségben, bár beljebb nem megyünk. Még alszik az ország, de érezni, hogy tegnapelőtt hármat kaptak a Lyontól. Hiába, aki a francia bajnokságban akar szerepelni, annak szembe kell nézni a ténnyel, hogy néha nagyon elverik. Monte-Carlóba érve egyik barátunk előkotorássza a nemzetállami időkből megmaradt maroknyi tíz centime-osát, és a kaszinó bejárata elé szórja, "Szóróm a pénzt Monte-Carlóban" felkiáltással. Na jó, nem rongáljuk Magyarország hírnevét tovább, megteszi helyettünk ezt Győzike Londonban. Megérkezünk a Cote d'Azurre. Nizza, Cannes, Toulon, végig a tenger vonalát követve. Cannes-ban megállunk egy pillanatra: a filmipar európai fővárosa csupa csillogás. Mindenhol érezni a celluloid jelenlétét, furcsa reklámemberek, különböző filmeket népszerűsítő maszkokban, kosztümökben. A polgárok még a reggeli kávénál tartanak, de már az esti programot tervezik. Kora délután végre megérkezünk utunk célállomására, Marseille-be.