A legénységével együtt nyomtalanul eltűnt egy hadihajó

Állítólag rendkívül erős mágneses erőtér létrehozásával kívánták láthatatlanná tenni a rombolót

A modern kor titkos katonai kísérletei – éppen a titkosságuk miatt – mindig tág teret adtak a különféle összeesküvés-elmélet-szerű találgatásoknak. Az újkori történelem nagy konfliktusai közül a második világháborút tekinthetjük az első olyan nagy fegyveres összecsapásnak, amelyben a haditechnika fejlettsége kiemelkedő szerepet játszott a szemben álló ellenséges nagyhatalmak erőviszonyainak alakulásában. Ezt felismerve a hadviselő felek, különösen a náci Németország, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia olyan, korábban még soha nem látott forradalmian új haditechnikai fejlesztésekbe kezdtek, amelyek eredményei nemcsak a világháború menetét, hanem az azt követő évtizedek fegyverkezési versenyét is döntően befolyásolták. Elég csak a hadászati ballisztikus rakétákra, a radartechnológiára, a sugárhajtású repülőgépre vagy éppen az első nukleáris fegyverekre gondolni, amelyek mind a második világégés „termékei". A második világháború éveiben születtek meg az elektronikus hadviselés alapjai is, amelynek az úgynevezett Philadelphia-kísérlet mind a mai napig az egyik leginkább vitatott fejezete. Még nagy sikerű mozifilm is készült a rejtély alapján, a megdöbbentő időutazást bemutató "A végső visszaszámlálás".

Furcsa halált halt az ügyben nyomozó fizikus

Akadtak azonban más további furcsaságok is az 1943. október végi kísérlettel kapcsolatban. Amikor ugyanis a USS Eldridge zöldes ködbe burkolózva eltűnt a philadelphiai dokkban figyelő szemek elől, pár másodpercre viszont megjelent a 400 kilométerre távolabb fekvő norfolki haditengerészeti bázis radarján, illetve a közelben tartózkodó SS Andrew Furuseth kereskedelmi gőzös elképedt legénységének a szemei előtt.

Az SS Andrew Furuseth kereskedelmi gőzös egy archív fotón Forrás: gCaptain Forum

A hátborzongató kísérlet után a USS Eldridge legénységének tagjai közül sokan hosszú hónapokon át visszatérő rosszullétről panaszkodtak. Úgy tűnt, hogy a kísérletet végző haditengerészeti kutatócsoport

valami olyan ismeretlen erőhatást szabadított ki szellemként a palackjából,

amit nem tudtak sem értelmezni, sem pedig kezelni. A U. S. Navy illetékesei ezért a további tesztek leállítása mellett döntöttek – legalábbis a Philadelphia-konteó hívei szerint. A furcsa történetről először Morris Jessup fizikus és csillagász – nem mellesleg amatőr ufó-kutató – tájékoztatta először a közvéleményt az 1950-es évek derekán.

A legénység tagjai rosszul lettek, néhányan pedig eltűntek a teszt közben - állítják a Philadelphia-konteó hívői Forrás: History Chanell

Jessup egy bizonyos Carl M. Allende néven bemutatkozó férfitől hallott először a USS Eldridge esetéről, aki azt állította magáról, hogy a kísérlet idején a romboló tengerészeként a hadihajó fedélzetén tartózkodott. Morris Jessup felvette a szálat, és kiterjedt magánnyomozásba kezdett. A haditengerészeti hivatalokat ostromló fizikus azonban mindenhol az elutasítás falaiba ütközött. Az Egyesült Államok haditengerészetének hivatalos álláspontja szerint az Office of Naval Research (ONR), vagyis a U. S. Navy kutatási irodája sohasem foglalkozott a láthatatlanságra vagy teleportációra vonatkozó kísérletekkel.

Morris Jessup fizikus, csillagász és ufó-kutató Forrás: Pinterest

Más kérdés, hogy az ONR-t csak a Philadelphia-kísérlet után három évvel később, 1946-ban állították fel. Jessup a sorozatos elutasítások ellenére a nagy nyilvánosság előtt kijelentette, hogy a kutatásait még azon az áron is tovább folytatja, ha az élete veszélybe kerülne ezáltal. Jessup-ot 1959-ben holtan találták a floridai házában. A hivatalos vizsgálat szerint öngyilkos lett, bár az elgondolkodtató, hogy az öngyilkosságnak meglehetősen furcsa módját választotta: az orvosszakértői jelentés szerint ugyanis egy gumicsövet vett a szájába, amelynek másik végét a járó motorú autója kipufogócsövére erősítette.

Hollywood fantáziáját is megmozgatta az eltűnt romboló története

Jessup nagy port felvert öngyilkossága után többen is indíttatva érezték magukat, hogy megszólaljanak a Philadelphia-konteó ügyében. William S. Dodge, az SS Andrew Furuseth fedélzetmestere azt állította a sajtó képviselőinek,

hogy a kérdéses napon semmiféle romboló nem tűnt fel a gőzösük mellett.

De külön kérés, illetve megkeresés nélkül az Egyesült Államok Hajózástörténeti Központja (US Naval Historcical Center, NHC) is megszólalt az ügyben. Az NHC közleménye szerint a USS Eldridge már csak azért sem vehetett részt 1943. október végén semmiféle kísérletben Philadelphiában, mert szeptembertől november elejéig az Atlanti-óceánon látott el konvojkísérői harcfeladatot.

A USS Eldridge (DE-173) és a USS Garfield Thomas (DE-193) a bostoni hadikikötőben egy archív felvételen Forrás: U.S. Navy - U.S. Navy pohoto

A USS Eldridge históriáját két világhíres oknyomozó, Charles Berlitz és William Moore dolgozta fel a legrészletesebben, 1978-ban megjelent munkájukban. (Berlitz a Bermuda-háromszögben történt rejtélyes eltűnések feldolgozásával szerzett magának hírnevet, a szerk.) A Philadelphia-konteó a filmvilág fantáziáját is megmozgatta; a népszerű X-akták sorozat Dod Kalm című epizódját ugyanúgy a USS Eldridge története ihlette meg,

mint a nagy sikerű, 1980-ban bemutatott Végső visszaszámlálás (Final Countdown) című mozifilmet,

amelyben egy titokzatos elektronikus vihar a szupermodern USS Nimitz atommeghajtású repülőgép-hordozót, fedélzetén az akkori idők legkorszerűbb F-14 Tomcat szuperszonikus vadászaival, egyenesen 1941. december 7.-ére röpíti vissza a jelenből, közvetlenül a Pearl Harbor megtámadására készülő japán flotta közelébe.