Itt a legújabb ötlet a korallzátonyok megsegítésére

Így fest a korallfehéredés

A korallzátonyok rendkívül fontosak. Ezek a biológiai sokféleség egyik legfontosabb élőhelyei, csökkentik az áramlásokat és a hullámokat, és stabil aljzatot biztosítanak. Élőhelyként, menedékként, táplálékszerző és szaporodóhelyként is szolgálnak a tengeri élővilág számára, miközben számos „környezeti szolgáltatást" nyújtanak az ember számára is. A zátonyok azonban bajban vannak.

Fákat süllyesztettek a tengerbe

Az elmúlt évszázadok során a zátonyok kiterjedése nagymértékben csökkent az éghajlatváltozás és a szennyezés miatt. Ennek kezelésére a kutatók folyamatosan keresik a korallzátonyok megsegítésének a módjait.

A Holland Királyi Tengerkutató Intézet csapata kimutatta, hogy a tengerbe süllyesztett, kivágott gyümölcsfák olcsó és hatékony módját jelentik a zátonyok újjáteremtésének és a tengeri élővilág helyi sokszínűségének fellendítésének.

A Frontiers in Marine Science folyóiratban publikált tanulmányt a hollandiai Watt-tengeren végezték, amely az UNESCO kulturális örökség része és a világ egyik legnagyobb árapály-rendszerének számít.

Benőtt fa-zátonyokat vizsgálnak a fedélzeten öt hónapig a Watt-tengeren Forrás: Jon Dickson

Az őshonos tengeri biodiverzitás helyreállítható egy olyan erősen leromlott ökoszisztémában, mint a holland Wadden-tenger, ha fákat használunk zátonyként

– mondta Jon Dickson, a tanulmány vezető szerzője a ZME Science online tudományos portálnak. – Mielőtt az emberek mezőgazdasággal, fakitermeléssel és folyószabályozással háziasították volna a tájat, a fák nagy számban dőltek a folyókba, és a tengerbe sodródtak.

Hozzátette: a korallok bajban vannak és ezért mi, emberek vagyunk felelősek. Az első az éghajlatváltozás, amely felmelegíti az óceánok vizét, savasabbá és a korallok számára alkalmatlanná teszi azt. De nem ez az egyetlen probléma, amit az emberiség okoz.

Az élőhelyek pusztulása, amelyet a területrendezés, a kemény szerkezetek eltávolítása és a pusztító halászat, például a fenékvonóhálós halászat okoz, mind hatással van a zátonyokra.

A szennyezés és az éghajlatváltozással összefüggő szélsőséges események tovább fokozzák ezeket a hatásokat.

Az uszadékfákat utánozzák

A zátonyok a világ minden részén érintettek. És bár általában a trópusi zátonyok jutnak eszünkbe, ám már az Északi-tenger térségében – ahol a Watt-tenger található – is érintettek. Erre reagáltak a kormányok és a természetvédelmi szervezetek, akik egyre többet fektetnek be a korallok megsegítésébe és a zátonyok hanyatlásának megakadályozásába.

Dickson és csapata tavaly 32 piramisszerű szerkezetet épített több mint 190 kivágott, gazdasági élettartamán már túljutott körtefából, és a holland Texel és Vlieland gátas szigetek közötti nyílt vizekre szállította őket.

Ezeket a fahasábokat itt betonlábakba gyökereztették, majd négy különböző helyen a tengerfenékre süllyesztették.

Búvárok a Nagy Korallzátonynál Forrás: Phoenix One

A folyók duzzasztása és a partjaik mentén lévő erdők fakitermelése megszüntette a bedőlt fák kiáramlását a torkolatokba az elmúlt évszázadokban, és ezzel súlyosan korlátozta ennek a természetes kemény szubsztrátumnak a hozzáférhetőségét a tengeri zátonyközösségek számára

– magyarázták a szakemberek. – A folyókba történő faanyag-visszatelepítéssel összhangban megmutatjuk, hogy a rövid szárú gyümölcsfák felhasználásával olyan zátonyokat építhetünk, amelyek a történelmi elsüllyedt uszadékfák jelenlétét utánozzák.

Hozzátették: a kihelyezést követő hat hónapon belül erősen növelik a biológiai sokféleséget és mind az ülő, mind a mozgó fajok abundanciáját ezeken a fa-zátonyokon és azok környékén.

Támogatta a biológiai sokféleséget

A kutatók ezt követően négy hónapig vártak, majd rövid időre felemelték a fákat, hogy megszámolják a rajtuk lévő különböző ülő organizmusok, például kagylók, algák vagy polipok számát. Ezután további két hónapra visszahelyezték őket a tenger fenekére. Halcsapdákat is leeresztettek az egyes zátonyblokkok köré, majd visszahozták őket, hogy megszámolják a fajokat.

Így fest a korallfehéredés Forrás: MTI/EPA

A fazátonyokat hat hónapon belül állatok és algák bősége borította be, és több halnak adtak otthont, mint a környező kontrollterületek

– magyarázta Jon Dickson. – Összességében 15 élőlényfajt találtunk a zátonyok közelében, köztük pajorokat, hidroid polipokat, tengeri szőlőt, tengeri csillagokat, tengeri salátát és tengeri szőlőt.

A fás-zátonyos területeken hat halfajt és négy rákfélét fogtak, míg a 200 méterrel távolabbi kontrollterületeken csak két halfajt és öt rákfélét. Ez a szakemberek szerint azt mutatja, hogy

a természetes fásszirtek kezdeti kolonizációja gyors, és hogy a közösségeket csak aktív módon lehet helyreállítani.

A tudósok folytatják a kutatást és elsősorban arra kíváncsiak, hogy ezek a fák vajon meddig funkcionálhatnak zátonyként.