A tömegbe zuhant egy szuperszonikus repülőgép Párizsban, gyerekek is meghaltak

A Tu-144 roncsának egy darabja az egyik utcán

A hidegháború idején a szuperszonikus légközlekedést a jövő útjának tekintették, ezért nem véletlen, hogy minden nagyhatalom kísérletezett hangsebesség feletti utasszállító gépek tervezésével. Az amerikaiak viszonylag hamar kiszálltak a versenyből, így a versengést a brit-francia Concorde, illetve a szovjet Tu-144 folytatta. Ez utóbbi annyira hasonlított a Concorde-hoz, hogy a sajtó elnevezte Konkordszkijnak. A hasonlóság nem volt véletlen, a szovjetek a jól működő kémhálózatukon keresztül megszerezték a nyugati gép számos műszaki rajzát. A két szuperszonikus repülőgépet az 1973-es párizsi légibemutatón láthatta először együtt repülni a közönség. A Tu-144 bemutatója tragédiával végződött és lezuhant. A balesetben nem csak a szovjet személyzet halt meg, hanem a földön nyolc francia állampolgár, köztük gyerekek is, hatvanan pedig megsérültek.

A franciák beavatkozásai

A legvadabb összeesküvés-elmélet hívei szerint a Concorde francia gyártója és a francia titkosszolgálat szándékosan hibás rajzokat és leírásokat adott át a szovjet kémeknek. Így amikor a szovjet mérnökök lemásolták ezeket a részleteket és ezek alapján építették meg a Tupoljevet, a későbbi katasztrófa magját is beépítették a gépbe.

A francia szervezők rosszindulata vitathatatlan. Mihail Kozlov pilóta dolgát megnehezítette a lerövidített bemutató, hiszen improvizálnia kellett és fejben más programot kitalálni, mint amit korábban akár hetekig is tervezhetett. Ez nyilvánvalóan emelte a stresszt a pilótában.

A Mirage vadászgép repülése

Pár perccel a Concorde repülése előtt ugyanerről a repülőtérről felszállt a francia haderő egy Mirage III felderítőgépe, de nem azért, hogy egy távoli bevetésre repüljön, hanem hogy a repülőtér térségében maradjon. Ez ellentmond a szabályoknak, hiszen a bemutató idejére, az akkori szabályok szerint egy 8 ezer láb, azaz közel 3 ezer méteres, elképzelt légi dobozban nem repülhetett más gép, csak az, amelyik a programját mutatta be éppen. Tehát ezt a légteret elkülönítették a bemutatók számára.

A Tu-144 bemutatója a végzetes napon Forrás: Aris Pappas

A légishow vezetői a Mirage jelenlétéről tájékoztatták a Concorde személyzetét. Egy brit dokumentumfilmes stáb a katasztrófa után megkérdezte a baleseti vizsgálat vezetőjét, Jean Forestier-t, hogy megkapták-e a szovjet pilóták is ugyanezt a figyelmeztetést a szervezőktől. A bizottság elnöke ezt válaszolta:

Nem.

Majd felpattant, és közölte, hogy a maga részéről befejezte az interjút, és nem hajlandó több kérdésre válaszolni.

A Mirage vadászgép jelenléte veszélyeztette a két gép személyzetét és a nézőket, mégis ott volt, egyesek szerint azért, hogy repülés közben fotózza és filmezze az újdonságnak számító szovjet kacsaszárnyat.

Szemből jól látszik, mi érdekelte a francia légierőt Forrás: Wikipedia

A szovjet baleseti vizsgálók szerint egyértelmű, hogy a Mirage repülése vezetett a katasztrófához. Jurij Kastanov, a szovjet bizottság vezetője egyik tagja azt mondta, hogy Mihail Kozlov el akarta kerülni az összeütközést a francia vadászgéppel.

A Mirage nagyjából egy magasságon repült a Tu-144-gyel. A mi pilótánk nem tudhatta egy adott pillanatban, hogy közeledik vagy távolodik a francia gép, hiszen három dimenzióban történő, nagy sebességű repülésről volt szó. Ezért volt kénytelen durván lefelé nyomni a saját gépe orrát.

Ez a manőver mínusz 1 g erővel hatott a Tupoljevre. John Fowley Harrier-pilóta, aki ugyanakkor szintén tartott bemutatót Le Bourget-n, azt mondta, hogy közvetlenül a baleset után beszélt a szovjet mérnökökkel és szerelőkkel.

Mindannyian azt mondták, hogy a hajtóművek nem viselhették el ezt az erőhatást és pompázs alakult ki bennük. Lehet, hogy mind a négyben.

Ezért Kozlovnak nem maradt más lehetősége, mint süllyedésbe vinni a gépet, hogy helyreálljon az áramlás a hajtóművekben. A meredek, zuhanásszerű repülés közben rájöhetett arra, hogy kevés a magasság, emelni kell a gép orrát. Amikor 5 g erő hatott a Tupoljevre, kettétört.

A felvételen látszik, hogy kézben tartja a gépet és megkezdi a felvételt a zuhanásból. Majdnem sikerült is neki a manőver, de miközben hátrahúzta a kormányt, túlterhelte a gép szerkezetét

- mondta Brian Trubshaw, a Concorde-program vezető brit berepülő pilótája.

Kettétört a levegőben a Tu-144 Forrás: Crashdehanseim.net

A vizsgálati jegyzőkönyv nem magyarázta meg a Mirage jelenlétét, csak a tényt közölte. A szakértők szerint a francia kormány azt akarta eltitkolni a szándékosan rövid és ködös jegyzőkönyvvel, hogy egy francia gép túl közeli repülése indította el a baleseti láncolatot, amelynek nyomán francia állampolgárok is meghaltak. A szovjetek pedig arra nem lehetettek büszkék, hogy szerkezetileg gyenge volt a Tu-144, és lezuhant, miközben a Concorde-ot ennél nagyobb erőhatások elviselésére tervezték és ezt a teszteken sikerrel ki is próbálták.

Mihail Kozlov pilóta (a balszélen) és Vlagyimir Benderov főtervező-helyettes (jobbról a második) a szerencsétlenül járt gép személyzetéhez tartoztak 1973-ban Forrás: Reddit

A szuperszonikus utasszállítás sorsa

A Tu-144 két évvel a Le Bourget-i katasztrófa után, 1975-ben állt szolgálatba. Két évig csak postát szállított Moszkva és az akkori nevén Alma Ata város között. A gép feleannyi idő alatt tette meg az utat, mint a hagyományos repülőgépek.

1977 novemberében megkezdték az utasok szállítását, a fenti filmhíradó lelkesedése ellenére azonban ez teljes kudarcnak bizonyult. A Tupoljev utastere szűk és elviselhetetlenül hangos volt. A 95 (!) decibel zajban nem lehetett repülés közben beszélgetni, az utasok cetliket írtak egymásnak, ha mondani akartak valamit. A gép csak folyamatos utánégetéssel tudta elérni a maximális sebességét, míg a Concorde képes volt az utánégetés nélküli, ún. szupercirkáló, supercruise üzemmódra, ezért jóval kisebb volt az üzemanyag fogyasztása.

A Tu-144 utastere Forrás: Tu-144sst.com

A Tu-144 mindössze 55 utat teljesített utasokkal, és ez alatt is több száz műszaki hibát produkált. Gyakoriak voltak a hajtóművek meghibásodásai, de előfordult az is, hogy repüléskor nem lehetett kikapcsolni egy figyelmeztető dudát a pilótafülkében, és az végig a személyzet fülébe üvöltött.

A belső tér falait határoló paneleket rosszul rögzítették vagy rosszul szabták ki, ezért kilátszott alóla a gyári fémfelület. A napvédők az ablakokon maguktól leestek, és nem lehetett őket visszatolni. A vécék rendszeresen elromlottak. Beszédes, hogy Alekszej Tupoljev, a program vezetője minden egyes felszállást személyesen megnézett, mert aggódott az utasokért.

Kiszolgálás a Tu-144-en. A prospektusfotóról nem derül ki, hogy nem volt kellemes a gépen utazni Forrás: Reddit

1978-ban egy átadás előtti tesztrepülésen újabb katasztrófa történt, amelyben két fedélzeti mérnök meghalt. Ekkor megszüntették az utasszállítást, majd 1983-ban törölték a teljes programot. A megmaradt gépek laboratóriumként repültek vagy részt vettek a szovjet űrrepülőprogramban, és az űrhajósok kiképzését segítették.

Az 1993-ban az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA kibérelt egy leállított, szinte nullkilométeres példányt, amely mindössze 83 órát repült addig. A gépet kísérletekhez használták, és ezek eredményeit, adatait a leendő amerikai szuperszonikus utasszállító, a Boeing HSR tervezéséhez akarták felhasználni. A programot 1998-ban befejezték. Az amerikai hangsebesség feletti gép sosem épült meg.

A Tu-144 összesen 102 db, míg a kereskedelmi repüléséhez képest a Concorde több ezer utat teljesített sikeresen a következő 25 évben, és az égi luxus szimbólumává vált. 2000-ban azonban felszállás közben lezuhant az Air France egy járata Párizsban, alig néhány kilométerrel távolabb, mint ahol a szovjet katasztrófa történt 1973-ban. A fedélzeten levő 109 ember, valamint a földön még négy lakos, meghalt. A balesetet az okozta, hogy a gép ráfutott egy, a felszállópályán levő fém alkatrészre, amitől szétrobbant egy kereke. Az erről leváló gumidarabok ágyúlövedékként csapódtak a szárnyba, kilyukasztották az üzemanyagtartályt, és felgyújtották a kerozint.

Amatőr felvétel az égő hajtóművel felszálló Concorde-ról Forrás: Aeroflap

A gyártók az összes Concorde-ot megerősítették, hogy még egyszer ne történhessen ilyen tragédia, de a gép így már túl sokba került. A remélt nagy megrendelések eddigre már rég elmaradtak, és csak az Air France illetve a British Airways használta. Emiatt, a túl magas üzemeltetése költségek miatt, és mert zajos és környezetszennyező volt, a típust végül 2003-ban kivonták a forgalomból.