Mészárlásról tanúskodnak az Új-Mexikóban felfedezett mamutcsontok

Illusztráció

Mamutmészárlásból származó csontok árulkodnak arról, hogyan formálták az emberek az állatok hosszú csontjainak egyes darabjait pengékké, miközben a zsírjukat megsütötték. Ezt a lelőhelyetgy egy kulcsfontosságú részlet azonban megkülönbözteti a korszak többi részétől: Új-Mexikóban van, tehát egy olyan területen, ahol a legtöbb régészeti bizonyíték több tízezer évvel későbbre tette eddig az első emberi tevékenységet.

Több mint harmincezer éves lelőhely

Az austini Texasi Egyetem tudósai által vezetett közelmúltbeli tanulmány azt sugallja, hogy a helyszín a legmeggyőzőbb bizonyítékok egyikét kínálja arra vonatkozóan, hogy az emberek sokkal korábban telepedtek le Észak-Amerikában.

A kutatók számos olyan bizonyítékot tártak fel, amelyet ritkán rejtőznek egyetlen helyen. Ide tartoznak a tompa erővel tört kövületek, kopott élű csontpehely kések és a tűzrakók jelei.

A mamutcsontokból kinyert kollagén szén-dioxid kormeghatározásának köszönhetően a szakemberek azt is kiderítették, hogy a lelőhely 36 250 és 38 900 éve keletkezett, így az egyik legrégebbi ismert terület, amelyet az ősi emberek hagytak hátra Észak-Amerikában.

Mamutcsontok a lelőhelyen Forrás: Timothy Rowe / The University of Texas at Austin

Elképesztő, amit találtunk; ez nem egy karizmatikus helyszín, ahol egy gyönyörű csontváz hever az oldalán

– mondta a vezető szerző, Timothy Rowe, paleontológus és az UT Jackson School of Geosciences professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Rowe általában nem kutat mamutokat vagy embereket, ám a csontok ezúttal szó szerint a hátsó udvarában jelentek meg. Rowe új-mexikói birtokán az egyik szomszédja pillantotta meg 2013-ban egy domb lejtőjéről az agyarat. Amikor a szakember nyomozni indult, egy betört mamutkoponyát és más csontokat talált, amelyek szándékosan törtek össze. Úgy tűnt, talán egy mészárszékről van szó.

Szúrt sebeket azonosítottak

A korai emberek megjelenésének feltételezett helyszíneit azonban bizonytalanság övezi. Nehéz ugyanis meghatározni, hogy mit alakított a természet és mit az emberi kéz.

Ez a bizonytalanság vezetett vitához az antropológiai közösségben arról, hogy mikor érkezhettek meg először az emberek Észak-Amerikába.

Bár a mamutlelőhelyen nincsenek egyértelmű, kapcsolódó kőeszközök, Rowe és szerzőtársai egy sor bizonyítékot fedeztek fel azáltal, hogy laboratóriumi tudományos elemzések során mintákat vettek a helyszínről. A Texasi Egyetem nagyfelbontású röntgen-számítógépes tomográfiai berendezése által készített CT-vizsgálatok például olyan mikroszkopikus töréshálózatokkal rendelkező „csontpelyheket" tártak fel, amelyeken szúrt sebeket azonosítottak.

Mamut illusztráció Forrás: AFP/Handout

Ezek a zsír eltávolításában segíthettek. A tudósok a helyet „mészárszéknek" nevezték, ahol a mintázatok meglehetősen jellegzetesek.

A csontokat körülvevő üledék kémiai elemzése ráadásul azt mutatta, hogy a tűzrészecskék tartós és szabályozott égésből származnak, nem villámcsapásból vagy futótűzből. Az anyag porrá tört csontot és apró állatok – főleg halak, de madarak, rágcsálók és gyíkok – égett maradványait is tartalmazta.