A kihalt fajok felélesztésének egyik legszélesebb körben tárgyalt módszere a genomszerkesztési technikák, például az úgynevezett „Crispr-Cas9" alkalmazása, amikor egy kihalt faj kulcsfontosságú génváltozatait illesztik be egy élő rokon genomjába. Az iScience folyóiratban publikált új tanulmánynak az eredményei azonban azt mutatják, hogy bizonyos géneket el is kell távolítani a fontos biológiai tulajdonságok megőrzéséhez, miközben a szakemberek a kihalt genomokat igyekeznek rekonstruálni.
Egy élő faj genomjának szerkesztése a kihalt rokon genomjának utánzása érdekében soha nem volt egyszerű feladat
– mondta Love Dalén, a Paleogenetika Központ evolúciós genomikai professzora a HeritageDaily online tudományos portálnak. – Ezek az új felfedezések egyértelműen illusztrálják az előttünk álló összetettséget és nehézségeket.
A tanulmány mögött álló tudósok két, új szibériai mamut genomját szekvenálták, amelyek a legutóbbi jégkorszakban éltek.
Ezeket hasonlították össze harminchárom, korábban publikált mamut, ázsiai elefánt és afrikai elefánt genomjával.
Ahogy arra a szakemberek rámutattak, egy gén bármely részének elvesztése hatással lehet a működésre. Hasonlóképpen mások pedig olyan mutációkhoz vezethetnek, amelyek olvashatatlanná tehetik a géneket.
Az eredmények azt mutatják, hogy sok ezer ilyen elváltozás, úgynevezett deléció és rövid inszerció található a mamut genomjában.
A deléció egy olyan genetikai jelenség, melynek során a kromoszóma egy darabja és az általa hordozott genetikai információ elvész. A kutatók összességében azt találták, hogy ezek többsége nem a génekben fordult elő, ami azt jelzi, hogy általában negatív hatással voltak a mamut életképességére.
Azonban 84 olyan gént is találtunk, amelyeket genomi deléciók érintettek, és hármat, amelyeket rövid inszerciók
– magyarázta Tom van der Valk, a Paleogenetikai Központ kutatója. – Ezek a szerkezeti változások valószínűleg jelentős hatással voltak e gének működésére, és hozzájárulhattak a gyapjas mamut néhány egyedi adaptációjához.
A 87 gén funkcionalitásában bekövetkezett változás fontos lehetett a mamutok számára, mivel az állatok alkalmazkodtak a távoli északi hideg környezethez. Számos adaptív tulajdonságot, például a testméretet és a hidegtűrést több különböző gén szabályozza. Ezek némelyikének elvesztése befolyásolhatja ezeknek az adaptív tulajdonságoknak a fejlődését, például a szőrnövekedést és a szőr alakját, a zsírlerakódást, valamint a csontváz morfológiáját és a fül alakját.