Így került a műanyag a szupergonosz szerepébe
űanyag pellet egy partra mosódott, elpusztult halban a Wellawatta közelében, Srí Lankában
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
A műanyagra sokáig csodaanyagként tekintettük: forradalmasította a dolgok szállítását és tárolását, miközben olyan módon változtatta meg az életünket, ahogyan kevés más társa. Az utóbbi években azonban környezeti csapássá vált. Tehát hogyan találták fel a műanyagot, és hogyan vált „fegyverré" alig egy évszázad alatt?
A műanyag használata a probléma
Okostelefonunk díszes hátlapjától kezdve az űrrakéták padlóburkolatáig sok milliárd dolog van, ami elképzelhetetlennek tűnhet számunkra műanyag nélkül. Eközben évente madarak és tengeri állatok milliói pusztulnak el az óceánokba dobott műanyaghulladék miatt.
Néhányan talán azt gondolják, hogy ha a műanyag annyira káros, akkor akár azonnal be is kellene tiltani, de az az igazság, hogy nem maga a műanyag a probléma, hanem az, ahogyan használjuk és dobjuk ki.
Ahogy arra a kutatók rámutattak, a műanyagot nem egy olyan szupergonosz teremtette, aki el akarta pusztítani a Földet, hanem egy ember alkotta termékről van szó. Azért találtak ki, hogy kényelmesebbé tegye az életünket, és csökkentse az emberi cselekvések környezetre gyakorolt káros hatását. De lássuk a műanyag születésének történetét!
A parkezin volt az első, valaha feltalált műanyag
Néhány kutató úgy gondolja, hogy az olyan, természetes eredetű anyagok, mint a gumi és a sellak ihlették a mesterséges szintetikus műanyagok, például a PVC vagy a bakelit feltalálását. A történészek szerint viszont a mezoamerikaiak már a a 15. században építettek vallási alakokat és építményeket természetes gumiból.
Az első mesterséges műanyagot, az úgynevezett parkezint azonban nem ismerte a közönség az 1864-es Great London Exposition nemzetközi tudományos vásár előtt, ahol Alexander Parkes angol kohász először állította ki parkezint, amit saját magáról nevezett el.
A parkezint eredetileg 1855-ben találták fel, ami egy átlátszó, vízálló és rugalmas anyagként látott napilágot, amelyet cellulóz, salétromsav és alkohol felhasználásával hoztak létre, és ami melegítéssel bármilyen alakra és méretre formázható volt.
Bizonyos értelemben a parkezin volt az első, valaha feltalált műanyag.
1867-ben Alexander Parkes parkezin gyártóüzeme az egyik üzlettársa, Daniel Spill irányítása alá került, aki bemutatta a parkezin továbbfejlesztett változatát, ami a celluoid nevet kapta. A műanyaggyártás ezután kezdett fellendülni.
A parkezintől a bakeliten át a „műanyagig"
A következő évben John W. Hyatt amerikai feltaláló egy még újabb celluloid nevű műanyaggal állt elő. Nitrocellulóz és kámfor keveréke volt, és az állati eredetű anyagok, például az elefántcsont és a teknőshéj népszerű helyettesítőjeként jelent meg a piacon. A termék hatalmas kereskedelmi sikert aratott, és
Hyatt megalapította saját cégét, amely zongorabillentyűket, biliárdlabdákat, játékokat, mesterséges drágaköveket, fésűket és eszközök széles választékát gyártotta tömegesen, a celluloid felhasználásával.
Hyatt az 1880-as évek elején celluloidot használt vászonszerű férfiruházat készítésére is. Néhány évvel később az Eastman Kodak fényképezőgép-cég vegyésze, Henry Reichenbach vékony filmeket kezdett előfejleszteni az anyagból, amelyek később a fotók és a mozgóképek kamerával történő rögzítésének elsődleges forrásává váltak. Mivel azonban ezek igen drágának bizonyultak és könnyen meggyulladhattak, ezért az 1930-as években cellulóz-acetát fóliákkal váltották fel őket.
Megszületett az úgynevezett polimertudomány
Bár akkoriban a celluloid nagyon népszerűnek számított, a „műanyag" szó az 1900-as években még mindig nem létezett. Ezt a kifejezést Leo Hendrick Baekeland belga tudós használta először 1907-ben, amikor előállt az első, 100 százalékban szintetikus műanyaggal, a bakelittel.
Ez az új, rendkívül stabil változat tűzálló, ütésálló, rugalmas is volt, miközben rövidebb idő alatt állítható elő, mint amennyi a celluloid és a parkezin gyártásához szükséges.
A bakelit épp ezért lett a celluloid széles körben elfogadott helyettesítője a piacon az 1930-as évekre. Jelenleg számtalan dolog előállításához használják, beleértve többek között a konyhai eszközöket, elektromos készülékeket, órákat, autókat.
A következő években megszületett az úgynevezett polimertudomány, amely számos más műanyag, például polietilén, polivinil-klorid (PVC), polipropilén, stb. megjelenéséhez vezetett.
Sten Gustaf Thulin svéd mérnök találta fel 1959-ben a legelterjedtebb műanyag terméket: a ma is ismert, klasszikus műanyagot. Fia, Raoul Thulin szerint Sten műanyag zacskókat készített az akkoriban nagymértékű erdőirtást okozó papírzacskók helyettesítésére.
„Apám számára bizarr lenne az a gondolat, hogy az emberek egyszerűen kidobnák ezeket" – mondta a BBC-nek adott, egykori interjújában, amit a ZME Science online tudományos portál idéz.
A műanyagipar születésének általában a parkezin bevezetését tekintik, ezért sokan érvelnek amellett, hogy Baekeland a műanyag feltalálója.
De ez attól függ, hogy pontosan mit tekintünk „műanyagnak": mert bizonyos szempontból Parkes is ezt tette. Ám ahogy az gyakran megtörtént a történelemben, ez nem egy nagy áttörést jelentett, hanem egy folyamatos feltalálás és fejlesztés folyamatát.
Így vált jelentős környezeti problémává
A műanyag átalakította a különféle termékek gyártásának, csomagolásának, szállításának és felhasználásának módját, az élelmiszerektől a kozmetikumokig és a vakcinákig. Az egyszer használatos műanyag termékek túlzott használata, a kevesebb újrahasznosítás, a nyílt hulladéklerakás és a rossz műanyagkezelés azonban komoly problémává változtatta azt a találmányt, amelynek megoldásként kellett volna működnie.
Ha újrahasznosítanánk az összes használt műanyagot, és felhagynánk a műanyaghulladék földbe és óceánokba dobálásával, akkor is biztonságosan használhatnánk a műanyagot, de környezetbarát módon
– mutattak rá a kutatók. – Például a papírzacskókhoz vagy textilzacskókhoz képest a műanyag zacskók kevesebb energiát igényelnek a gyártáshoz, nem vezetnek az erdők kivágásához, ráadásul tartósabbak is.
Hasonlóképpen: a műanyagok autókban és repülőgépekben való használata csökkenti a tömegüket, üzemanyagot takarít meg, így kisebb lesz a szén-dioxid-kibocsátás.