Rengeteg az üvegnek ütköző sérült, vagy elpusztult madár

Az előző üveg irodaház miatt elhullott erdei szürkebegy (Prunella modularis). Fotó: Orbán Zoltán

Nagy felületű üvegfalak, de gyakran az otthoni ablakok alatt is találni elhullott vagy kábult madarakat. Ezek az állatok azért sérülnek meg, illetve pusztulnak el az esetek jelentős hányadában, mert az üvegnek ütközve súlyos agyrázkódást, nyakcsigolya- vagy koponyacsonttörést szenvednek, miközben teljes sebességgel csapódnak neki a kemény felületnek.

Miért ütköznek az üvegnek a madarak?

Nem látják az üveget? – tehetjük fel a kérdést, amire a válasz – bármilyen meglepő is –, az, hogy nem, pontosabban nem úgy, mint mi! Az üvegnek két olyan tulajdonsága van: az átlátszóság és bizonyos fényviszonyok esetében ezzel éppen ellenkezőleg, a tükröződés okozta átlátszatlanság, ami a madarak számára veszélyessé teszi ezt az anyagot.

Merőlegesen nézve a víztiszta üvegablak, főleg ha mögötte egy másik ablakon keresztül át lehet látni a házon, különösen veszélyes a repülő madarakra nézve, mert szabad átrepülésre alkalmas képet látnak,

és ha a keret és egyéb jelek alapján nem tanulták meg felismerni az üveget, teljes sebességgel nekirepülnek az ablaknak, és az esetek jelentős százalékában halálos sérülést szenvednek.

A hagyományos anyagú üvegből készült épületek madárcsapdaként működnek (Fotó: Orbán Zoltán). Forrás: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

Lapos szögből szemlélve még a víztiszta üveg is átlátszatlanná válik, de így is éppen olyan veszélyes, mint szemből, mivel a madarak számára szabad röpfolyosót jelentő eget, búvó- és pihenőhelyet kínáló ágakat tükröz vissza, és a madarak ismételten teljes sebességgel ütköznek bele.

A legveszélyesebb madárcsapda-helyek azok a többemeletes üvegfalú épületek, többnyire irodaházak, amiket zöldövezetbe, gazdag madárvilágú környezetbe építenek, továbbá különösen a zöldövezeti üveg oldalú buszmegállók. Ezeket a természetközeli területeket ráadásul többnyire a vonuló madarak is aktívan használják.

Minél kiterjedtebb az üvegfelület, annál nagyobb veszélyt jelent a madarakra. (Fotó: Orbán Zoltán) Forrás: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

A problémát tovább fokozza, hogy az irodaházakban gyakran késő délutánig, estig, a belső világítás felkapcsolása mellett folyik a munka. Az őszi és a tavaszi vonulási időszakban korán sötétedik, a repülő madarakat pedig a fény még vonzza is az épületekhez. Míg a helyben élő állományoknak a balesetet szenvedő fajtársak és a többi madár példáját látva van esélye megtanulni elkerülni az ablakokat, az átvonulók tömegei számára ez az esély nem adott – vagy szerencsésen elkerülik az üvegtáblákat, vagy balesetet szenvednek.

Ezért az elhullás mértéke ilyen helyszíneken jelentős lehet, éves szinten akár a több száz, több ezer példányt is elérheti.

Ferdén nézve viszont a víztiszta üveg nem pusztán átlátszatlanná válik, de csalóka módon visszatükrözi a madarak megszokott, biztonságos, szabad átrepülést kínáló környezetét, így azok lassítás nélkül csapódnak be a kemény felületbe (Fotó: Orbán Zoltán). Forrás: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

Ehhez az is hozzájárul, hogy az ilyen természetközeli, "nagyüzemi" madárütközési helyszíneken sajnos a csak rövidebb időre elkábuló madaraknak is kevesebb az esélye a túlélésre. A környék ragadozói (ölyvek, baglyok, patkányok, nyestek, sünök, rókák, kutyák és macskák) ugyanis gyorsan megtanulják, hogy az üvegfalak alatt érdemes rendszeresen portyázni, mert ott kevés munkával összeszedhető táplálékot találhatnak. Ez a "potyázás" ráadásul a természetvédelmi probléma nagyságrendjét is elfedheti, hiszen az üvegfalak környezetében jóval kevesebb tetem látható, mint ahány madár ott valójában áldozatul esett.

A folyton az üvegbe csapódó madarak hangja, a vergődő és elhullott állatok látványa a természetvédelmi problémák mellett a dolgozók közérzetét is ronthatja. Mivel az összességében sok tízezer négyzetméternyi üvegfelület hatékony utólagos madárütközés-mentesítése technológiailag meglehetősen bonyolult és drága – amire a cégek nem biztos, hogy tudnak, akarnak pénzt és időt áldozni –, a probléma és a munkahelyi feszültség is folyamatosan jelentkezik.

Ez csak úgy lenne elkerülhető, ha a madárütközések jelentette természet- és állatvédelmi problémát a napsütéshez, a szélhez és a gravitációhoz hasonló, reális környezeti hatásként

már az épület tervezésekor figyelembe vennék, és alkalmaznák a már jelenleg is rendelkezésre álló madárbarát technológiákat.

Ez a törökbálinti irodaház építészeti és ergonómiai szempontból hiába számít élenjárónak, a természetes élőhelyből kiemelkedve az óriási, az épületet teljesen átláthatóvá tevő üvegfalak miatt folyamatos veszélyt jelent a környéken élő és átvonuló madarakra (Fotó: Orbán Zoltán). Forrás: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

Bejelenthetjük a károkozó épületet!

Ablaknak ütközés következtében rendszeresen vagy tömegesen elhulló madarak esetén

a szemtanú a megyei kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Osztályát tudja írásban, leggyorsabban egy alig néhány soros e-mailben tájékoztatni.

Ebben meg kell adni a pontos helyszínt, az időpontot és röviden le kell írni a tapasztaltakat, illetve nagyon fontos lenne néhány mobiltelefonnal készült bizonyító fotót is mellékelni.

Az előző üveg irodaház miatt elhullott erdei szürkebegy (Prunella modularis). Fotó: Orbán Zoltán Forrás: Orbán Zoltán

Az e-mailen tett bejelentés alapján a hivatal köteles eljárni, az épület tulajdonosát, fenntartóját a természetvédelmi károkozás felszámolására kötelezni, majd ennek eredményéről a bejelentőt is értesíteni.

Mit tegyünk, ha ablaknak ütközött madarat találunk?

Szerencsére a madarak ütközéskor sok esetben csak elkábulnak, és rövid vergődést követően az ablakpárkányon vagy a földön gubbasztanak. Azoknál a kevésbé szerencsés madaraknál, melyek a becsapódáskor ilyen-olyan mértékű agyrázkódást szenvednek, romlik a mozgáskoordináció, "szédelegnek", többnyire repülni és állni sem tudnak.

Tegyük az ilyen állatot egy szellőzőnyílásokkal ellátott, biztonságosan lezárható papírdobozba vagy letakart madárkalitkába, és a lakás egy csendes, kiegyenlített hőmérsékletű zugában hagyjuk így pihenni egy-két órát. Enni, inni nem kell adni neki, a legfontosabb, hogy az állat a sötét, nyugodt környezetben kipihenhesse a megrázkódtató élményt.

Kábult széncinege (Parus major) üvegnek ütközés után. Azoknál a kevésbé szerencsés madaraknál, melyek a becsapódáskor ilyen-olyan mértékű agyrázkódást szenvednek, romlik a mozgáskoordináció, "szédelegnek", többnyire repülni és állni sem tudnak, mint ez a széncinege. (Fotók: Orbán Zoltán). Forrás: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

Amennyiben néhány órán belül nem tud elrepülni, a pihentetést érdemes egy-két napon keresztül folytatni. Ebben az esetben a madarat már kalitkába kell tenni (itt már ne takarjuk le) és enni- és innivalóval ellátni. Ha a madár ezek után sem repül el, illetve furcsán viselkedik (leesik az ülőrúdról vagy nem is tud megülni ezen; rázza, forgatja vagy lógatja a fejét), a sérülés valószínűleg súlyosabb és akár maradandó. Ilyenkor az utolsó lehetőség, hogy eljuttatjuk valamelyik madármentőhelyre.

A megelőzés lehetőségeiről itt olvashat: https://www.mme.hu/ablaknak_utkozes

(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)