Adózzanak maguk után a robotok?

Robot egy esseni kiállításon 2012 augusztusában

Mindenki a brit népszavazás végeredményéről beszél, holott nemrég Svájc népe is döntött, éspedig talán egy még fontosabb ügyről: elvetették a garantált alapjövedelem ötletét a robotika és az automatizáció árnyékában. Ez a népszavazás – talán hasonlóan a Brexithez – korántsem egy lefutott meccs: a svájci szavazók 70%-a egy felmérés szerint úgy gondolja, hogy lesz még ebben a kérdésben újabb referendum. Kanadában, Hollandiában és Finnországban is elkezdték tesztelni ezt az ötletet – egyelőre korlátozott mértékben és területen.

Mégis hol lesznek új munkahelyek Európában?

Az Európai Bizottság egyik, foglalkoztatáspolitikával foglalkozó intézete (Cedefop) úgy becsüli, hogy az építőipart leszámítva 2015 és 2025 között minden ágazatban csökkenni fog a munkaerő iránti kereslet, ideértve a közepes és magas képzettséget igénylő munkaköröket is. A szakértők megállapították azt is, hogy a jövő európai munkakörök 47%-a legalább középfokú végzettséget fog igényelni, továbbá azt is, hogy ugyanezen időszak alatt egészen biztosan nem lesz igény több (vagy pótlólagosan ugyanannyi) alacsony, vagy közepes végzettséget igénylő munkaerőre. Mindezzel egyébként egybevág a Brueghel Institute legutóbbi elemzése (2014) is, amely az Oxfordi Egyetem tudósainak, Frey és Osborne kutatásain alapul, kijelentve, hogy a következő évtizedekben a munkahelyek automatizálása 40%-ról egyenesen 60% fölé is növekedhet az Európai Unióban.

Ezek az előrejelzések első hallásra akár furcsának is tűnhetnek, amikor egyre komolyabb (jellemzően magasabban képzett) munkaerő-hiányról lehet olvasni és máris több tízezerre tehető a tartósan betöltetlen munkahelyek száma már hazánkban is. Mint ismeretes 2016 első negyedévében a KSH adatai alapján nagyot ugrott a versenyszférában a betöltetlen álláshelyek száma: több mint 50 ezer állás állt üresen az év első három hónapjában.

Ugyanakkor az is bizonyos, hogy Magyarország a képzetlen tömegeket illetően nagyon rosszul áll, még régiós összevetésben is, ahogy azt tavaly a Világgazdaságban publikált cikkemben is bemutattam – ami egyébként is a közmunkaprogramok szükségessége mellett szól. A világ sokat fordult pár hónap alatt: Németország is indít közmunkaprogramokat a képzettséggel, versenyképes tudással nem rendelkező bevándorlók tömegei számára, méghozzá egyeurós órabérrel. (Első lépésben 100.000 közmunkahelyet hoznak létre hamarosan és egyre nyilvánvalóbb az is, hogy a nagy német tőzsdei cégek nem mutatnak elegendő hajlandóságot a menekültek foglalkoztatására.)

Annak ellenére, hogy sok kutató optimista, mert az újabb, robotoknak tulajdonított ipari forradalmat a korábbi fázisokhoz (gőzgép – elektromosság - személyi számítógép) hasonlónak interpretálják, én – mint fogyatékosságokkal és európai munkaerő-piaci folyamatokkal foglalkozó szakember – mégis úgy látom, hogy egy minőségileg új helyzettel fogunk szembesülni. Nem egyszerűen a munkakörnyezet fog változni és az emberhez adaptálódni, hanem maga az ember termelékenysége alakul át, méghozzá kettős módon. Egyrészt a termelésből és szolgáltatásnyújtásból egyre inkább kikerül az emberi aspektus, miközben a szolgáltatások kialakítása, fejlesztése során egyre több ember kerül „fejlesztésre", vagy másképpen megközelítve: szervesen integrálásra a mesterséges intelligencia adta lehetőségek sorába, amely egy teljesen más társadalmi és gazdasági modellt fog megkövetelni. Ahogy Davosban következtettek: a gépek öntanulási folyamatának eredményeképpen már a tudásalapú munkakörök tekintetében is el kell felejteni a „lehetetlen" szót, amikor a legmagasabb szintű és a legösszetettebb emberi tevékenységek automatizálásáról beszélünk.

Szinte már nincs is olyan nap, amikor egy újabb, meghökkentő, már alkalmazott mesterséges intelligenciához kapcsolódó hírről ne olvasnánk. Ilyen például az, hogy a patinás MIT Technology Review nyári számának egyik szerzője, Tom Simonite szerint már léteznek olyan matematikai programok és chipek, amelyek immáron nem számolnak hajszálpontosan, hanem csak „nagyjából", amikor például képi tárgyakat kell azonosítani. A szándékolt pontatlanság ellenére ugyanakkor rengeteg energiát takarítanak meg ezzel a megoldással: százszor hatékonyabbak és a hagyományos chipek energiájának mindössze 2%-át használják fel. Ezzel a humán intuíciót imitáló és a „háttérzajt" is kizáró trükkel egy új számítógépet építettek. (Nem meglepő, hogy egy olyan amerikai hadiipari megrendelésről van szó, amely a drónok képi adatfeldolgozó-képességének fejlesztéséről szól, amelynek polgári alkalmazása is villámgyorsan be fog épülni az életünkbe.)

Vajon a jelenlegi emberi képességeink nem válnak hamarosan fogyatékossággá?

Ez egészen bizonyosan így lesz. Néhány hónapja az Apple felvásárolt egy céget, amely olyan programon dolgozik, ami képes felismerni és értelmezni az emberi arckifejezéseket. Ez nemcsak kereskedelmi megfontolásokból lehet hasznos (pl. fogyasztói elégedettség mérése, befolyásolása, stb.), hanem akár az autista emberek számára is értékes lehet, akiknek gondot okozhat az érzelmek értelmezése, feldolgozása. Éppenséggel ezért egy ilyen szoftver tökéletesen alkalmas lehet a kereskedelmi ágazat forradalmasítására is, hiszen a fogyasztók hatékonyabb és pontosabb elérésétől és hosszú távú megtartásáig bezárólag felváltható lesz a humán munkaerő az ügyfélszolgálati munkatársaktól kezdve egészen a kereskedelmi igazgatóknak dolgozó adatkezelőkig, elemzőkig.

És ez még csak a kezdet, ha a szellemi munkaerő felválthatóságáról beszélünk. Dennis R. Mortensen amerikai infó-kommunikációs befektető szerint évente 10 milliárd találkozót szerveznek az amerikai menedzsereknek, vezetőknek a titkársági asszisztensek, ami hozzávetőlegesen napi 25 millió találkozót jelenet. Ez akár egymillió titkársági dolgozó munkaidejének is megfelelhet. Így tehát nem túlzóak a davosi előrejelzések, amikor milliós nagyságrendben szűnhetnek meg irodai munkakörök a jövőben az egyre okosabb szoftvereknek köszönhetően, amelyek már képesek a másodperc tört része alatt döntéseket hozni, találkozókat szervezni, sőt egymással együttműködve megkönnyíteni a döntéshozók munkáját.

Ennek ellenére, vagy éppenséggel ezt alátámasztandó, az Európai Bizottság egyik legfrissebb, 2014-es munkaerő-piaci felmérése egyenesen azt állítja, hogy a legnagyobb igény az (egyre) magasabban képzett munkaerő iránt fog megjelenni. Elsősorban a programozói, kereskedelmi munkaerő, de az ápolói-gondozói dolgozók is nagyon keresettek lesznek egy idősödő Európában. Ez némileg egybevág az érkező migránsokkal kapcsolatos optimista előrejelzésekkel, nevezetesen: az egészségügy képes lesz nagy mértékben felszívni az alacsonyabban képzett és a közel-keletről, Afrikából érkező embereket is. Nos, biztos ez hosszabb távon? Aligha. (Nem beszélve arról, hogy így a technológiai innovációt és akár a béreket is lejjebb szoríthatják az újonnan, tömegesen érkező, főleg egyedülálló férfiak, akiknek nem kell pl. a családi többletköltségeket viselniük a tartózkodás helyén. A Brexit kampány egyik témája pont az volt, hogy a kelet-európai munkavállalók az Egyesült Királyságban nem tartózkodó családtagok után is igénybe vesznek támogatásokat és utalják haza, miközben a megélhetési költségek a keleti tagállamokban jóval alacsonyabbak.)

A robotika megoldás lesz-e, avagy a közös ellenségünk?

Nos, érdekes látni azt, hogy az idősödő Japán mennyire más utat jár be, mint Európa. Japánban a leginkább „humánbiztosnak" tartott munkakörökben tevékenykedők, mint például az egészségügyi dolgozók jelentős részét már 10 éven belül robotokkal pótolhatják, mivel ott a gépek egyre olcsóbbak, a munkaerő pedig drágábbá válik. A japán kormány 2015 márciusában elfogadott nemzeti Robotstratégiája száznál is több munkafázist azonosított be az egészségügyi és ápolási feladatok körében, amelyek 2020 után robotokkal kifogástalanul kiválthatóak. Ez azt is jelenti, hogy annak ellenére, hogy egyre több felkészült szakemberre lesz szükség például az informatika területén, jelenleg nem lehetünk meggyőződve arról, hogy a felszabaduló, tömeges munkaerő könnyedén át tud áramlani a munkaerő közel 80%-át foglalkoztató szolgáltatói szektorból az újabb, tudásigényesebb és jóval magasabb, speciálisabb elvárásokat támasztó ágazatokba, mint egykoron a mezőgazdaságból az iparba, vagy később az iparból a szolgáltatói szektorba.

Martin Ford, a 2015-ös Financial Times és a McKinsey Év Könyvének üzleti kategóriájának győztes írója (Rise of the Robots: Technology and the Threat of a Jobless Future) szerint az amerikai munkaügyi és a St. Louis-i Szövetségi Bank statisztikái alapján egyértelmű trend rajzolódott ki az 1960-as évektől kezdve: átlagban minden egyes évtizedben csökkent az újonnan teremtett munkahely mennyisége, aránya. Sőt az USA-ban folyamatosan csökken(t) a munkaerő-piacon jelen lévő amerikaiak aránya is az egyre csökkenő munkanélküliségi mutatók dacára. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti, dinamikus arányról, azaz 30%-ról folyamatosan 0%-ra csökkent a 2000-es évekre az újonnan létrejött munkahelyek mennyisége. Vagyis nincsenek, és várhatóan nem is lesznek tömegesen új munkahelyek a legfejlettebb gazdaság(ok)ban.

Továbbá az Oxfordi Egyetem és a Citi bank idei, 2016-os széles körű elemzése és átfogó előrejelzése alapján 2000 és 2010 között a meglévő munkaerő kevesebb, mint 1%-a volt képes átmenni az IT-szektorba. Ez azért is aggasztó, mert ugyan további, közel 20%-os növekedés várható az informatikában a munkaerő kereslete tekintetében, azonban az IT-szakemberek az amerikai munkaerőnek mindössze 3%-át fogják alkotni 2022-ben. Ez pedig azt jelenti, hogy

jelenleg még nem beszélhetünk egy domináns foglalkoztatói ágazatról az informatika tekintetében.

India az egyik legveszélyeztetettebb ország

Beszéltünk Németországról, Japánról és az USA-ról, amely országok élen járnak a robotikában, és nemcsak a maguk régióikban. Nézzük meg, hogy mi történik Indiában, ahol a népesség a leggyorsabban nő egy nagyon magas népsűrűség mellett, és ahol szintén élen járnak az informatika bizonyos területein.

India az egyik legveszélyeztetettebb ország az alacsonyabban képzett, ipari munkaerő iránti csökenő kereslete miatt (képünkön: indiai farmer viszi a chilit, illusztráció) Forrás: AFP/Str

India már csak azért is érdekes, mert vezető ország az un. BPM (Business Process Management) és a felhőszolgáltatások terén, ugyanakkor Kína mellett az egyik legveszélyeztetettebb ország a relatíve alacsonyabban képzett, ipari munkaerő iránti, globálisan csökkenő kereslete miatt. (Az európai, például német ipari robotok egyre több munkahelyet szüntetnek meg a térségben, mert már Kínában is kevesebb mint két év alatt megtérül egy ipari robotba történő beruházás az előbb említett, Oxford Egyetem-Citi tanulmánya szerint.)

Az egyik legjelentősebb indiai elemzőcég, a Nasscom tanulmánya szerint kritikus az lesz, hogy

a már meglévő munkaerőt átképezzék arra, hogy alkalmas legyen az új, digitális gazdaságban történő részvételre.

Az amerikai McKinsey elemzőcéggel végezett közös kutatásuk szerint a csúcs IT-cégek vezetőinek válaszai alapján 2020-ra a náluk dolgozó, jelenlegi munkaerő 50-70%-ára nem lesz szükség. Továbbá, az indiai IT cégek eddig hárommillió dolgozóval érték el az első 100 milliárd dolláros bevételüket, de a következő 100 milliárdhoz immáron jóval kevesebb, kb. 1,2-2 millió új dolgozóra lesz csak szükségük, azaz arányaiban csökken az új(abb) munkaerőre a kereslet, méghozzá közel 60%-kal.