Köszöntjük a szuperöregedés világában!

Idős korban kialakulhat az afantázia, vagyis a képzelőerő teljes hiánya ( a kép illusztráció)

Sokan azért rettegünk az öregedéstől, mert úgy gondoljuk, hogy szükségszerűen leépüléssel, memóriavesztéssel és az életminőség romlásával jár. A chicagói Northwestern Egyetem Feinberg Orvostudományi Intézetének kutatói azonban már közel nyolc éve végzik a szuperöregedéssel kapcsolatos kutatásukat, amiben nyolcvan pluszos hölgyek és urak cáfolják meg előítéleteket.

Szuperöregedés – elég sci-fi filmbe illő dolognak hangzik, pedig a pszichológusok és a memóriakutatók mindössze olyan embereket értenek alatta, akik nyolcvan év felett járnak, de agyi teljesítményük és működésük évekkel fiatalabb társaikéra hasonlít.

Az öregedés nem jár egyértelműen leépüléssel Forrás: AFP/Raul Arboleda

30 évvel fiatalabb memória

Kutatók már évtizedek óta vizsgálják, hogy mi történik a demens idősek agyával, ami hanyatlásra kényszeríti a tudatukat. Az utóbbi évtizedben zajlik a chicagói Northwestern Egyetem kutatása is, ahol a szuperöregedést vizsgálják. A Northwestern Super Aging kutatás olyan nyolcvan év felettieket keresett, akik nem rendelkeztek korábban kiemelkedő memóriával – így sikerült olyan kísérleti csoportot találni, amelynek

idős tagjai mégis olyan memóriával büszkélkedhettek, mint 20-30 évvel fiatalabb társaik.

A kutatók első eredményeiket a Journal of the International Neuropsychological Society tudományos folyóiratban publikálták.

Emily J. Rogalski, a Northwestern Egytem kutatója az ICOM6 konferencián tartott előadásán elmondta, hogy 1999-ben készült el a MacArthur Alapítvány kutatásának eredményeit összefoglaló és abból következtetéseket levonó Succesful Aging (Sikeres öregedés) című könyv, ekkor a szuperöregedésre összesen 28 kutatás készült, és 29 különböző meghatározása volt a fogalomnak. Nagyon nagy szükség volt tehát egy olyan összefogó kutatásra, amely pontosan meghatározza a szuperöregedés fogalmát, valamint a fizikai és mentális jellemzőit.

Illusztráció egy egészségtelen neuronról – akár a demencia megértését is segítheti a szuperöregedés Forrás: Science Photo Library/Pasieka

Tovább élünk, de nem jobban

"Egyre tovább élünk, de ez nem jelenti azt, hogy jobban is" - mondta el a közönségnek Rogalski. "Sokat foglalkozunk az Alzheimer és a demencia megelőzésével, mégsem vizsgáljuk a szuperöregedőket megfelelően." Rengeteg kutatás foglalkozik azzal, hogy megállapítsa, mi romlik el az aggyal – de azzal nem, hogy mi történik, ha kiemelkedően jól működik öregkorban is.

Az epizodikus emlékezet

A kutatás során az epizodikus emlékezet állapotát vizsgálták - ez azon emlékek fejben tartását jelenti, amelyek a saját életeseményeinkre vonatkoznak. Közéjük tartozik például a gyerekkori történések, a családtagok felismerése, a személyes adatok ismerete. Öregkorban, a demencia megjelenésével ezek azok az emlékek, amelyek a legkönnyebben halványodni kezdenek.

A kutatás egyelőre még korántsem teljes körű – némileg több nőt vizsgáltak, mint férfit (Rogalski szerint egyszerűen azért, mert a nők hajlamosabbak önkéntesen jelentkezni az ilyen kísérletekre, és talán azért is, mert statisztikailag tovább élnek), és mindössze négy afroamerikai kísérleti alanyt találtak, leginkább a kutatási helyszín következtében (a kísérletek Chicagóra és környékére koncentrálódtak). Egyébként sem egyszerű olyan időseket találni, akik a szuperöregedés kritériumainak megfelelnek –

a jelentkezők mindössze tíz százaléka ment át a rostán.

Rogalski és kollégái megállapították, hogy az elit kutatási csoport agykérge valójában vastagabb, mint az átlagosan öregedő 50–65 éveseké – ez azt jelenti, hogy több idegsejtjük is van. A kutatásban részt vevők egy részének hat éve nem romlott különösebben a memóriája, így egyáltalán nem pillanatnyi eredményekről van szó.

Rengeteg kutatás foglalkozik a demenciával, de kevés a kiemelkedően egészséges öregedéssel Forrás: Dreamstime

Nyitottabbak, és könnyen kezelik a stresszt

A kutatás során a szuperöregedők személyiségéről is többet tudhatnak meg a kutatók: mindegyikük aktív, egy részük nyugdíjba sem ment, másik részük tevékenyen közreműködik a közössége teendőiben.

Jellemzően nyitottak, érdeklődőek.

Egyikük sem számolt be korábbi kiemelkedő iskolai teljesítményről, vagy bármi olyanról, ami feltételezné, hogy az átlagosnál sokkal jobb memóriával indultak volna fiatalabb korukban – ezért azt is kizárták, hogy aránytalanság miatt legyen kisebb a memóriaromlás.

Rogalski és kollégái azt is megfigyelték, hogy a szuperöregedők könnyebben kezelik a stresszt – ilyen helyzetekben ugyanúgy felgyorsul a szívverésük, mint a normál módon öregedőknek, de sokkal hamarabb visszatér a normál szintre, mint memóriaromlással küzdő társaiknak.