Hallgatózó pókokat vizsgáltak a kutatók

A képen látható Phidippus audax az ugrópókok családjába tartozik nem véletlenül: akár egy méteres távolságra is képesek elugrani. Ezt úgy érik el, hogy a harmadik, vagy a negyedik lábpárukban megemelik a vérnyirok (haemolympha) nyomását. Bár első látásra hátborzongatónak tűnhet, ritkán harapja meg az embert, ráadásul mérge sem túl veszélyes

Bár nincs fülük, akár több méterről is képesek minket meghallani a pókszabásúak – derült ki egy új kutatásból.

Az eredmények igencsak meglepték a kutatókat, mivel nem csupán az derült ki, hogy a pókszabásúak képesek hallani, hanem az is, hogy a meglepően messzi forrásból érkező zajokat is tudják érzékelni – olvasható a Science Alert tudományos portálon.

Persze ezt a képességet nem a klasszikus értelemben vett hallószerv teszi lehetővé, hanem az állatok lábain található apró érzékelő szőrök. Az már korábban is kiderült, hogy a pókok lábain lévő szőrök érzékenyek a levegőben mechanikai hullámként terjedő rezgésekre, ám a kutatók azt feltételezték, ezeket csupán akkor képesek érzékelni az ízeltlábúak, ha a hullámok forrása az állatok közvetlen közelében van. A hangok érzékelése során a szakemberek idegrendszeri aktivitást is megfigyeltek a pókoknál.

Forrás: Saftner, Daniel M., Smith, Mark R., Evans, Annette E. and Bellaire, Joseph H. (2013). Image Database: Macroscopic Solutions, LLC.

Egy véletlen felfedezés

A felfedezést tulajdonképpen véletlenül tették a kutatók. Eredetileg a Phidippus audax nevű faj „agyát” azért vizsgálták, hogy megértsék, a pók miként dolgozza fel a vizuális információkat. A kísérlet közben azonban kiderült, hogy a különböző zajok – például a szék megmozdulása vagy a tapsolás – ugyancsak sajátos aktivitást idéznek elő az állat központi szervében. Az ízeltlábúak egészen 5 méteres távolságból képesek voltak észlelni a hangokat.

Amikor a kutatók a pók lábain található érzékelő szőrökre apró vízcseppeket tettek, a hallás feldolgozásáért felelős neuronok tüzelése megszűnt. Ezzel bizonyították a szakemberek, hogy a szőrök felelősek a rezgések érzékeléséért.

Habár a vizsgált pókfaj tagjai a legkülönbözőbb hangokat képesek érzékelni, az alacsony frekvenciájú (80–130 Hz-es) zajokra a legérzékenyebbek.

Pont, amilyet fő zsákmányállataik, a parazitoid életmódot folytató darazsak szárnycsapásai keltenek.

A publikációt jegyző kutatók most azt vizsgálják, más fajok is rendelkeznek-e a Phidippus audax meglepő képességével. Az eredményeket a Current Biology folyóiratban tették közzé.