Nácik, kannibálok és egy tahó pilóta

Sterling Archer kalandjait már jó ideje követhetjük: a kilencedik évadnál jár a sorozat. Elvileg a jövőre érkező tizedik szezon lesz az utolsó, amire jó lenne összekapniuk magukat az íróknak, mert egy ideje gödörben van kedvenc kókler titkosügynökünk.

Apróbb utalásokat kapunk csak arra, hogy mi zajlik a valós idősíkon, ezt leszámítva semmi kapaszkodót nem nyújtanak az alkotók. Nehéz eldönteni, hogy ennyire nincs ötletük folytatni az eredeti szálat, vagy csak egy két évig tartó trollkodásnak lehettünk tanúi. Mindenesetre nem túl szimpatikus lépés a csúcsponton visszafordulni és a könnyebb utat választani. Ez az érzés rányomja a bélyegét a komplett, egyébként igen rövidke, nyolc epizódos évadra.

Ezt leszámítva szó sincs róla, hogy igénytelenné vagy nézhetetlenné vált volna a sorozat, mindössze végig ott lappang az érzés, hogy sokkal szívesebben néznénk egy olyan sztorit, aminek van tétje, nem pedig csak Archer fejében játszódik.

Az utolsó évad nem lehet ilyen

A Danger Island azért próbálkozik tisztességgel, a már ismert karakterek új személyazonosságot kapnak, tulajdonságaik azonban mit sem változtak. Bár Pam sokkal több szerephez jut, mint eddig, Lana pedig inkább háttérbe szorul, ez nem zavaró, a nagydarab szőkeség úgyis számos poén forrása. Ugyanúgy visszaköszönnek a szállóigék, a vágással való játék, a suttyó stílus és persze az akció.
Amit lehetett, azt kihozták a Danger Island-ből, de ebben a sztoriban ennyi volt. Nyolc rövid epizód, egy kaland, az ismert arcokkal.

Aki hardcore rajongónak vallja magát, az élvezni fogja és tényleg bármit, illetve bármeddig el lehet nézni ezeknek a zakkant figuráknak az előadásában, de a romlás egyértelműen érezhető. Megvoltak ennek a szezonnak is a pillanatai, de remélhetőleg az ötletgazda Adam Reed és csapata is tudja, hogy a fináléra vissza kell térnünk a jelenbe, hogy méltó módon búcsúzhassunk el minden idők legtahóbb titkosügynökétől.

Péter Zsombor