Péter Szabó Szilvia: Nagyon fáj, ha ismeretlenül gyűlölnek

Az igazi ébredésének, az ébredővé válásának több nagy állomása volt az elmúlt években, ezeket próbálta összefoglalni visszatérő lemezén Péter Szabó Szilvia. Úgy érzi, az Ébredő olyan lett, mint a korábbi NOX-lemezek, millió dolgot, üzenetet akart vele átadni a közönségnek. Igyekszik arra tanítani az embereket, hogy emeljék fel a tekintetüket és vegyék észre az apró csodákat, kislányát szeretné megóvni a megkülönböztetésektől, és arról is mesélt az Origónak, hogy milyen kommentek esnek neki a legrosszabbul.

Nagy az érdeklődés, ennek ellenére keveset mutogatja a médiában, közösségi oldalakon. Ez tudatos?

Igen, teljes mértékben. Néha teszek kivételt, pár közös képünk van a Facebookon is, de nem szeretném, hogy mindenki felismerje, ha bekerül az óvodába. Nem szeretném, ha bármilyen megkülönböztetést kapna azért, mert ismert az anyukája, és ez nem csak a negatívra, a pozitívra is ugyanúgy igaz. Ausztráliában is Angliában is azt szerettem nagyon, hogy egy lány voltam a sok közül, és nem az alapján írtéltek meg, amit a médiában láttak rólam, hanem volt lehetőségem arra, hogy megmutassam magam.

A munkámban az szokott nagyon fájni és nagyon rosszul esni, amikor valaki ismeretlenül gyűlöl.

Néha belefutok olyan kommentekbe, hogy szívből gyűlölnek. Egy időben vezettem blogot, és akkor írtam is erről egy hosszabb bejegyzést, mert annyira zavart.

Hogyan lehet valakit gyűlölni úgy, hogy soha nem néztél a szemébe, soha nem fogtál vele kezet, hogy soha nem voltál olyan közel hozzá, hogy érezed a kisugárzását, a mosolyát? Lehet valaki nem szimpatikus, de a gyűlölet olyan kemény fogalom, amivel nem kellene dobálózni. Én nem szeretném azt, hogy Emmus belefusson ilyen szituációba csak azért, mert én vagyok az anyukája. Próbálom őt távol tartani ettől, ameddig tudom.

Fotó: Mudra László - Origo

Ezek a kommentek, kritikák máig bántják, vagy megtanulni elengedni őket?

Úgy gondolom, ha az embert bántják, az időtől, kortól, mindentől függetlenül rosszul esik. Szerencsére kevés ilyen történik mostanában, sokkal több a pozitív, kedves visszajelzés. Mióta kint voltam külföldön, és visszajöttem Magyarországra, missziómmá vált, hogy ráébresszem az embereket arra, hogy másképp is lehetne élni.

A mosoly, a boldogság nem attól függ, hogy milyen törvények vannak az országban, hogy mennyit kell adózni és ki mennyit keres.

Egy brit menedzsmenttel kezdtem el dolgozni, az ő segítségükkel tudtam hazajönni a színpadra. Roy, akivel együtt dolgoztam, egyik évben eljött Magyarországra, mert sosem járt még itt, és nagyon kíváncsi volt Budapestre. Elmentünk az egyik plázába, egyszer csak megállt, és mondta, hogy döbbenet számára, hogy itt mindenki ilyen szomorú. Tényleg úgy gondolom, hogy fel kell emelni az okostelefonokból a tekintetünket, és észre kell vennünk a csodákat, melyek elmennek mellettünk!

Az univerzum küldi az apró impulzusokat, észre kell venni őket, hogy ne menjen el mellettünk a boldogság.

Az új dalokat játsszák már a rádiók?

Elküldtük a dalokat a rádióknak, és nagyon bízom benne, hogy valamelyik országos rádióba beférnek. Boldog lennék, ha a segítségemre lennének abban, hogy még több emberhez eljussanak a dalok, mert egyrészt tényleg sokat dolgoztunk rajtuk, másrészt nagyon kedveli őket a közönség. A YouTube csatornám feliratkozóinak számán is látszik, és érzem, van igény erre. Nagy boldogság lenne, ha autózás közben, a rádióban is hallgathatnák az emberek.

Fotó: Mudra László - Origo

Mik az új tervek, mi a következő cél?

Rengeteg koncertet tervezek, hogy minél szélesebb körben megismerjék az Ébredőt. Tovább is gondolkodom, de egyelőre nem árulhatok el részleteket, majd egy újabb beszélgetés keretében. Ha összejön, ami a fejemben van, és teljesül a nagy vágyam, akkor mindenképp beszélgetünk majd róla.