Szabó Erika: Nem természetes dolog a kamera előtt vetkőzni

Szabó Erika színésznő interjú

Szabó Erikát jelenleg a Duna TV-n, a Csak színház és más semmi című sorozatban láthatjuk, emellett a Thália Színházban is elcsíphetjük több darabban. A Barátok közt-ből még mindig jóban van pár régi kollégájával, azt is megtanulta már kezelni, hogy néha még ma is Tildának szólítják az utcán. Adott már vissza külföldi szerepet is amiatt, hogy csak a testére voltak kíváncsiak, szerinte a meztelenkedést mindig meg kell indokolni egy történetben, nem természetes állapot pucéran mászkálni a színpadon vagy a kamera előtt.   

A meztelenkedéssel nem volt bajod annak idején?

Most is van vele bajom,

szerintem nem természetes dolog színpadon vagy kamera előtt levetkőzni,

vagy akár csókot váltani valakivel. Vannak intim határok, amiket az életben nem lépünk át, és ahhoz, hogy színészként a kollégánkkal megtegyük, nagy bizalom kell – aminek semmi köze a bulvárszintű szexualitáshoz. Egy filmben ráadásul a meztelenséget meg is kell indokolni, kell, hogy szerves része legyen a történetnek. Sok szerepet – külföldit is – adtam vissza azért, mert nem volt benne színészi feladat, csak egy nőt kerestek, akinek szép teste van, és meg is mutatja. Ez a része engem nem érdekel, és lehet, hogy furcsán hangzik, de én ennél szemérmesebb ember vagyok.

Egy filmben meg kell indokolni a meztelenséget Fotó: Csudai Sándor - Origo

Az Üvegtigris 3-at akkor miért vállaltad?

Ott azért volt egy szerep, amit el kellett játszani, attól a nőtől, akit alakítottam, Rudolf Peti karakterének el kellett ájulnia. Márpedig csupán attól, hogy valakinek megvannak hozzá a testi adottságai, még nem feltétlenül lesz vonzó, azt is elő kell adni valahogy. Ehhez ráadásul Kapitány Iván operatőr teremtett olyan igényes környezetet, hogy attól száz százalékig működött a karakterem. Az Üvegtigris-ben egyébként sem volt szó meztelenkedésről, teljes levetkőzésről – más, durvább kategória az, amit én már soknak tartok.

A Parázs a szívnek című új filmben viszont már többet láthatunk belőled.

Nagyon furcsálltam, hogy a sajtó az én vetkőzésemre hegyezte ki a filmet, nagyjából öt másodpercig tart benne egy szexjelenet, vagyis annak az eleje, remélem, hogy a történet azért többről szól. Talán azért olyan érdekes ez velem kapcsolatban, mert

nem beszélek a magánéletemről, nem fogyasztok alkoholt és drogokat, nem vezetek gyorsan,

nincs tehát másról írniuk a lapoknak. Pedig ez a film sok, nálam érdekesebb kérdést is felvet, egyébként egy romantikus történet, ahol az érzelmek, a szerelem mellett természetes módon jelenik meg a testiség. Az csak a kérdés, hogy ezt miként mutatják meg: lehet kínosan, de lehet szépen is, úgy, hogy az ember utána ne érezze magát kellemetlenül.

Volt olyan szerep, amit megbántál, hogy visszaadtál?

Egyáltalán nem. Az egyetemen nem is gondolkodtam ilyesmiken, akkor egy annyira egyértelmű kötelezettséget vállaltam magamra, hogy fel sem merült bennem a tanulás melletti munka. Később sem nagyon méláztam azon, hogy mi lett volna, ha elvállalok egy-egy szerepet, szerencsére nem is afelé tart az életem, hogy úgy érezzem, meg kellene bánnom az öt egyetemi évet. Sőt nagyon hálás vagyok érte. Volt persze olyan pillanat, amikor elegem volt az egészből, de hosszú távon kiderült, hogy megéri dolgozni, időt fektetni a munkába.

Mi volt a legfontosabb, amit az öt év alatt megtanultál az egyetemen?

Sok mindent tanultam, nehéz lenne egyetlen dolgot kiemelni. Ha mindenképp kéne valamit mondanom, akkor talán

az volt a legfontosabb, hogy vállaljam a személyiségemet.

Ezzel együtt meg kellett tanulnom, hogy nem lehet mindent erőből elérni. Vannak dolgok, amik nem úgy és nem akkor érkeznek az életedbe, ahogy és amikor akarod – olyankor érdemes egy kicsit megnyugodni, hátradőlni, később úgyis át tudod törni azt a bizonyos falat. Türelmesnek kell lennünk magunkhoz, és ez nemcsak a színházra, de az egész életre igaz.

Nem lehet mindent erőből elérni Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ahhoz is van elég türelmed, hogy néha még mindig letildáznak az utcán?

Pont valamelyik este tértünk be egy kollégámmal egy boltba, ahol egy idősebb férfi a kollégámat kérdezte meg, amíg én vásárolgattam, hogy szerinte zavarna-e engem, ha odajönne köszönni és bemutatkozni. Gratulált az eddigi munkáimhoz, nagyon hálás volt a találkozásért, az ilyen beszélgetések természetesen jólesnek. Persze, vannak rosszabb napjaim is, ha valaki odakiált az utcán egy Tildát, annak nem mindig örülök. De tíz éve élek így, igyekszem jól kezelni, normálisan reagálni.

Erdélyi Timivel jóban van? Miért nézték meg wellness közben? Kiderül, lapozzon!