Vivi a luxusfeleségekből: Egy darab banánra sem volt pénzünk

Vágólapra másolva!

A Feleségek luxuskivitelben legőszintébb, és éppen ezért legmegosztóbb személyisége Vivien. Az egykori élsportoló még az értelmező kéziszótárt is levette a polcról, hogy pontot tegyen a szolga kontra személyzet vita végére. Nem bírja, ha kitartott nőnek nézik, mert soha semmit nem kapott ingyen, állítja. Három vállalkozást vezet, és tudja, mennyi munka akár egy forintért is megdolgozni.

Origo

Vágólapra másolva!

Feleségek luxuskivitelben Vasvári Vivien luxusfeleség

Beszéljünk a szolgás kijelentéséről. Tényleg megnézte, hogy mit írnak erről az értelmező kéziszótárban?

Igen! Én ezt egy viccnek szántam, egy adott sztorira reagáltam ezt Törökországban. Az a baj, hogy ezen sokan meglepődnek, pedig kint még mindig annak nevezik őket. Kapnak fizetést, és ezért megmossák az ember lábát. Bármikor felmondhatnak, és elmehetnek máshová dolgozni. Félreértés ne essék, én nem a magyar felszolgálókat, pincéreket vagy dadusokat hívtam szolgának! Bármilyen arab országba elmegy az ember, ott van cseléd-, vagy szolgaszoba. Ezt én nem sértésnek szántam.

Még mindig fel van pörögve, ha erről beszél.

Persze, mert félreértettek. Vagy meg sem akarták érteni, hogy adott szituációra mondtam ezt. Ebből nem engedek.

A műsorban a kissé flegma Jégkirálynő szerepét mutatja. Ilyen ember?

Én egy független ember vagyok. Ezt úgy értem, hogy ahol most tartok, azt csak magamnak köszönhetem, nem a páromnak és a nem a családomnak. Mindent a saját erőmből építettem fel. Szerintem nem flegma vagyok, csak, ami a szívemen, az a számom. Ha valami nem tetszik, akkor azt elmondom. Jobb őszintének lenni, mint a másikat a háta mögött kibeszélni.

Az édesanyja sokat mondta, hogy számoljon el háromig, mielőtt elmondja a véleményét?

Persze, hogy mondta! De én nem tudok várni. A párom már tudja, hogyha van valami konfliktus, akkor meg kell várni, amíg kiengedem a gőzt, és utána tudunk beszélgetni. A lényeg, hogy Fecsó tudja ezt kezelni.

Az egyik adásban szóba került, hogy pont a pekingi olimpia előtt sérült meg. Milyen esélyei voltak előtte?

Azt gondolom, hogy nagyon jó eredményt érhettem volna el. Remek formában voltam. Kétszer nyertem az Olimpiai Reménységek Versenyén, többszörös válogatott magyar bajnok és csúcstartó vagyok. Elsőként, magyar nőként, nekem volt nemzetközi szerződésem egy nagy sportmárkával. 14 évesen már egy amerikai egyetem is felfigyelt rám, és felajánlották, hogy menjek ki tanulni. Erre végül apukám és az edzőm is nemet mondott. Nagyon fiatal voltam, és féltek, hogy elkallódnék.

És aztán hirtelen jött a sérülés.

Így van. Számomra ez hatalmas tragédia volt. Erről ma sem tudok sírás nélkül beszélni.

Hogyan dolgozta fel?

Megtörtént a sérülés. 18 éves lettem és azonnal elköltöztem Nyíregyházáról. Eljöttem Budapestre, mert azt mondtam, nem akarok semmit látni abból a városból. Ahhoz kötöttem a fájdalmamat, a sérülésemet.

Mit kezdett el csinálni a fővárosban? Mi volt a jövőképe?

Először hobbiként elkezdtem egy pedikűrös tanfolyamot. Amikor letelt a regenerálásra szánt idő, visszamentem a futópályára. Azt vettem észre magamon, hogy az akaraterőm nem olyan, mint régen volt. Ráadásul itt nem találtam olyan edzőt, mint amilyen az otthoni volt. Szóval ott álltam a pályán, és arra gondoltam, hogy megéri-e megint mindent feladnom a sportért? Attól féltem, hogy eltelnek az évek és 30 évesen nem lesz családom, nem lesz szakmám, nem lesz diplomám, és újra le is sérülhetek.

És lemondott a versenysportról?

Igen. És a másik, „civil” utat választottam.

Milyen az a civil út?

Először is mezőgazdasági technikus vagyok. Szóval, ha kell, tudok traktort is vezetni. Aztán elvégeztem egy fogtechnikusi iskolát. Jelenleg lakberendezéssel foglalkozom, vannak direkt modellmunkák, amikre felkérnek, valamint egy orosz barátnőmmel elindítottunk egy gyermekruhawebshopot.

Elég sok lábon áll.

Ez így van, mert ha az egyik bedől, akkor sem omlok össze. Én nem az a fajta nő vagyok, akinek az ölébe hullott a családja, vagy a párja részéről a pénz, hogy „Itt van babám, csinálj vállalkozást!”. Nekem a családom nem él luxuséletet.

Nagyon szegények voltunk.

Soha nem felejtem el, amikor négyévesen ott álltam a zöldségesnél, és kértem apukámtól egy banánt, de nem tudtuk megvenni. Tudom, milyen nehéz egy forintot is megkeresni. Ez nem jön le a műsorból, de jó lenne, ha tudnák az emberek.

Sokan megkérdezték már, mióta megy a műsor, hogy miben más az én életem, mint a többi nőnek. Azt szoktam erre mondani, hogy semmiben. Nevelem a gyereket, mosok, főzök, takarítok és a korábban felsorolt üzleteimben dolgozom. Nem masszírozzák a lábamat a szolgák, vagy ha úgy tetszik a személyzet.

Mi a helyzet most Sebestyén Balázzsal, aki egy videóban a műsor szereplőinek „agyi kapacitását” firtatta, bár azt is megjegyezte, hogy remekül szórakoztatja az adás?

Tudtam, hogy előkerül ez a téma. Nem gondoltam, hogy pont Sebestyén Balázs fog minket megszólni, ráadásul úgy, hogy soha az életemben egy szót nem beszélt velük, vagy legalábbis velem. Azt kérném, hogy

ismeretlenül senki ne alkosson rólunk véleményét,

főleg ne Sebestyén Balázs, aki pontosan ismeri ezt a szakmát, és tudja, hogy hogyan készül egy szórakoztató tévéműsor.