A legnagyobb borzalmat kellett átélniük

Többször írtunk már a különböző szörnyű eseményeket átélt sztárokról: többeket súlyos családi tragédiák nyomasztanak, vagy nemi erőszakot szenvedtek el, mások szerelmüket veszítették el kegyetlenül korán. Ilyen téren nyilván lehetetlenség összehasonlítani a megtapasztalt fájdalmat, egy szülő életét kioltó gyilkosságnál azonban kevés sokkolóbb élményt tudunk elképzelni. Az alábbi hírességeknek ezt kellett átélniük.

James Ellroy

Napjaink egyik legnagyobb krimiszerzője – aki ebben a minőségében több film és sorozat megírásában is részt vett – tízéves volt, amikor édesanyját, Geneva „Jean” Hillikert 1958-ban megfojtották egy harisnyával.

A gyilkossági ügy megoldatlan maradt, és azóta is kísérti Ellroyt – ugyanakkor ennek köszönheti, hogy író lett.

Az anyja halálát követő évben a kisfiú megszállottja lett a születése előtt egy évvel történt, horrorisztikus Elizabeth Short-gyilkosságnak, azaz a Fekete Dália esetének. Később érdeklődése úgy általában a bűnügyekre, majd a bűnügyi regényekre is kiterjedt, egészen addig, amíg – alkohollal, droggal, csavargással, piti bűnözéssel és börtönnel tarkított fiatal évei után – ő maga is írni kezdett. Saját megfogalmazása szerint

az anyja halála adott neki hangot.

A nő meggyilkolásával kapcsolatban ugyanakkor rettentő erős bűntudat is gyötri Ellroyt, amiről több memoárban is vallott. Szülei válása után ugyanis a gyerek az anyjához került, tízéves korában azonban az asszony feltette neki a kérdést, hogy kivel szeretne inkább élni, és a kisfiú azt felelte, az apjával. Mire az anyja úgy megütötte, hogy eleredt a vére, a kis Ellroy ezért megátkozta, és azt kívánta, bár meghalna. Három hónap múlva pedig az „átok” beteljesült.

Ellroy tavaly szeptemberben Párizsban Forrás: Joel Saget / AFP

Bizarr terápiaként a szerző a mai napig olyan brutális krimiket ír, amelyekben válogatott erőszakos bűncselekmények, például bestiális csonkolások (Fekete Dália) vagy éppen szamurájkarddal kibelezett holttestek (Fehér jazz, Perfídia) szerepelnek. Ellroy több önéletrajzi írást is szentelt anyja halálának – itt például arról olvashatunk, hogyan próbál 46 évesen (már idősebben, mint ahány évesen az asszonyt megölték) szembenézni a traumával, máshol pedig végre kimondja, hogy

az anyám és az én történetem nem bűnügyi történet, hanem egy love story”.