Izgalmas titkok az erdő mélyén

gévagomba
Legjobb, amit most az erdő adhat!
Vágólapra másolva!
Ha május, akkor géva! Kevés olyan izgalmas dolgot adhat ilyenkor az erdő, mint a sárga-narancssárga taplógomba, amely annak ellenére, hogy bizarr színű, kesernyés szagú, rendkívül finom és laktató.
Vágólapra másolva!

A folyóparton, füzesekben sétálva szinte kiszúrja a szemünket a zöldes barna háttértől élesen elkülönülő élősködő gombafajta. Nem nehéz észrevenni, bár leszedni sem mindig könnyű – ha adhatunk egy tanácsot, ne féljünk a csalántól, másszunk át rajta, hajtsuk el arcunk elől a szemünk világát veszélyeztető száraz ágakat.

A kénsárga szín jó jel, azt mutatja, hogy friss. Erről tapintással is meggyőződhetünk: ha puha és ép, bátran szedjük le. Érdemes kést és kosarat vinni magunkkal a portyára, hisz a géva, vagy népiesen nevén fűzfagomba mérete a 40 centit és a 2-4 kilót is elérheti, igaz,

a hivatalos rekord a 45 kilót is felülmúlta – az óriás példányt Angliában találták 1990-ben.

Ahogy az erdőből hazakerül: válogassuk át, nincs-e fás, kemény közötte Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A szabálytalan alakú taplóféle általában élő fák törzsén nő, igaz, gyakran találni meg nedves, kidőlt rönkökön is. Termőteste kezdetben gömbölyded, de növekedése során felveszi a taplókra jellemző emeletes, legyezőszerű vesealakot.

Frissességének, fiatal állapotának legjobb jele, hogy leválasztás után sárgásfehér levet ereszt – víztartalma kifejezetten magas, de ne féljünk attól, hogy főzés közben majd eltűnik, hiszen sokkal

húsosabb, mint a boltban kapható szomorkás, sápadtszürke laskák.

Ugyan semmi mérgezővel nem téveszthető össze, de legyünk óvatosak: csak a lágy, nem fás részeket fogyasszuk, hiszen idővel a gévagomba bekeményedik, és megkeseredik. Fiatalon puha, rostos szerkezetű, könnyen vágható, egészen sajtszerű az állaga.

Rántás előtt érdemes fokhagymás tejbe áztatni Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Nyersen nem ehető, többek között hányingert okozhat – fogyasztás előtt hőkezelni kell. Mivel alapból van egy kis savanykás íze, sokan salátákba ajánlják. Azok, akik ezt az ízt nem kedvelik, ne essenek kétségbe:

egy dupla forrázás mindent megold.

A megtisztított gombát tegyük lábasba, majd melegítsünk forrásig annyi vizet, amennyi ellepi. Ezt öntsük le, majd a műveletet ismételjük meg még egyszer – ennyi elég is, hogy a tipikus mellékízek eltűnjenek. A másik megfelelő módszer a fokhagymás tejbe áztatás: 5-6 óra elég ahhoz, hogy konyhakésszé váljon a gévagomba, igaz, a hőkezelés ez után is elengedhetetlen.

Bő olajban megsütjük, panír nélkül is lehet Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Érdekes módon nem gombaízű. Sokkal közelebb áll a tanyasi csirkéhez, mint a hipermarketes csiperkéhez - tudják, ahhoz, amit csampinyonnak hívnak egyesek. Aromái miatt sokkal több lehetőséget kínál, mint hinnénk: a salátákon túl le is darálhatjuk, hogy fasírt készüljön belőle, de paradicsommártással simán ráboríthatjuk spagettire is. Mivel a francia konyhát ma millió fényévnyire érezzük magunktól,

két teljesen hagyományos, pusztítóan egyszerű receptet kínálunk.

Messziről sajtnak néz ki Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Rántott gévagomba

Hozzávalók két személyre

  • 500 gramm gévagomba
  • 2 tojás
  • 100 gramm liszt
  • 100 gramm prézli
  • 2 gerezd fokhagyma

A gombát megmossuk, 5-6 órára fokhagymás tejbe áztatjuk. Lecsöpögetjük, besózzuk, panírozzuk és forró olajban aranybarnára sütjük.

Felkészítjük az előfőzésre Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Gévagombapörkölt

Hozzávalók két személyre

  • 500 gramm gévagomba
  • két fej vöröshagyma
  • két paradicsom
  • édespaprika, só, fokhagyma, bors, disznózsír
Disznózsírt olvasztunk Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Disznózsíron megpirítjuk a két közepes méretű felaprított vöröshagymát, majd hozzáadjuk a fűszerpaprikát. Ezt követi a felkockázott, kétszeresen forrázott gomba, amit sózunk, átpirítunk. Mivel a gévagomba kevésbé adja ki a vizet, mint egy átlagos laska, érdemes egy kicsit önteni alá, igaz, a bort sem utasítja vissza.

Hagyma és paradicsom a pörkölthöz Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

Hozzáadjuk a paradicsomot és a fokhagymát, majd fél óráig lassú tűzön megfőzzük.

Hozzáadjuk a paradicsomot Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc

A vadon szedett gombát minden esetben vizsgáltassa át képzett gombaellenőrrel, erre piacokon van lehetőség. Segítséget IDE kattintva talál.

Legjobb, amit most az erdő adhat! Fotó: Zirig Árpád - Táfelspicc