2% alkohollal, 40% sörrel
„Ez olyan más, mint a többi” – jött a gondolat. Mindenki egyetértett abban, hogy karakteresebb, rafináltabb a Zipfer íze, mint a mezőny többi tagjáé. „Mintha fűszer is lenne benne – vagy csak nem veri szét az egészet a citromsav?”
Előnye, hogy nincsen durván szétaromázva. A sör nagyon gyengén, de megjelenik, igaz, a citrom mint valami trikóhuzat az alcantara autós ülésre, végig szorosan ráfeszül. Nem mondjuk, hogy, hú de remek, de simán iható a nagy melegben. Az első díjat csont nélkül elhozta.
2,2% alkohollal, 40% sörrel
„Hoppá, milyen kellemes az illata” – romantikázott tikkadt kóstolónk, de valóban érezni valamit a frissen facsart citromok tipikus jegyeiből. Hogy a vegyészek ilyen ügyesek, vagy tényleg ott van, nem tudni, ám az biztos, hogy az első korty sem esik rosszul.
Egy nagy baja van, bár volt, aki ezt erénynek tartotta: semmi sem jön át a negyvenszázaléknyi sörből, mindent a citromos üdítő ural – az utóíze is ennek érvényesül. Nem rossz, a tesztelő lányok kedvelték, az ő szavazatuk hozta fel a második helyre az osztrák gyártású, Aldiban vett italt.
2% alkohollal, 48% sörrel
Na, aki a sört hiányolja a radlerekből, ezt bátran ihatja. Előnye, hogy itt
nemcsak az üdítő érződik, hanem a maláta is.
Az sem hátrány – legalábbis egyeseknek –, hogy nincsen túlcukrozva, a mezőny kevésbé édes feléhez tartozik.
Elsőre hígnak hat, de ebben benne van az is, hogy sokkal kevésbé robbantottak alá aromákkal meg citrommal – azt is mondhatnánk, régi vágású, talán még azoknak is jólesik majd, akik eddig elutasították a radlereket nem túl férfiasnak kikiáltott mivoltukért. Pár korty, és összeáll, utána már nem hiányzik a cukor, sem a sav – jár neki a bronzérem.
2% alkohollal, 40% sörrel
Nagyon hasonlít a szintén a Heinekennél gyártott Sopronihoz, az arányai és összetevői sem állnak messze egymástól. Egy picit édesebbnek hat magyar testvérénél, élesebben, karakteresebben citromos – ez mindenképpen pozitívum.
„Oké, nem rossz, de ebből is nagyon hiányzik valami gyenge sörösség, ez így csak egy sima üccsi nyárra” – mondta ki a tömör összefoglalót a kóstolónk.
Mondjuk, ha véletlenül beleesne egy fél deci gin, azért sokat segítene rajta!”
Az utóíze csak cukor és citrom, ezt percekig lehet érezni a szánk szélén és a nyelven.
2,5% alkohollal, 50% sörrel
Nahát, az Aldi rögtön kétféle saját márkás radlerrel indít. A Karlskrone nevet itt is megtartották, de már az első kortynál kiderült, hogy ez más ligában látszik, mint kollégája. A legnagyobb előnye, hogy kevésbé citromos, jól átjön a sör, igaz, hamar legyőzi a tolakodó citromsav.
Az íze összességében szegényes, bár nem bántó. „Az a jó benne, hogy nincsen benne olyan sok cukor, ebből úgy is meg mernék inni hármat, hogy
nem ugrik be azonnal a másnapi kötelező edzés”
– ez is egy fontos aspektus, nem?
2% alkohollal, 46% sörrel
Ugye a radlereket azért sem nevezhetjük sörnek, mert a Magyar Élelmiszerkönyv szerint azok minimális alkoholtartalma 2,81%. Ennek tükrében igazán vicces, hogy az Arany Ászok doboza szerint a citromos italuk „tökéletes választás baráti sörözésekhez”.
Ezt leszámítva a kőbányai radlert frissnek érezni, élesebb benne a citrom íze a szokásosnál. Közepesen cukros, még pont át tud ütni rajta egy gyenge sörös aroma.
Az utóíze viszont sajnos eléggé műanyag,
ami nem csoda, már attól elfárad a szem, hogy végigolvassa az adalékok listáját.
2% alkohollal, 40% sörrel
„Én nem tudom megbocsátani a négydecis dobozt, szerintem átverés, messziről olyan, mintha fél liter volna” – védte a régi jó dolgokat egy kolléga. Az igazság az, hogy ebből viszont 0,4 liter is bőven elég – nem rossz, de nem is nyújt maradandó élményt.
Limonádés a soproni, a sört nyomokban sem érezni, se az elején, se a végén, se a közepén. Az alkohol sem mutatja meg magát. Oké, aki meginna tízet, azért megérezné, bár lehet, hogy a nyolcadiknál már kiütné a cukordózis.
2% alkohollal, 32% sörrel
Az arányokból jól látszik, hogy erősebbre főzött alapsörből és sok citromos-cukros léből készül a bőcsi radler. Ez nem is lenne nagy baj, sokkal zavaróbb a döbbenetesen mesterséges íz – érezni rajta, hogy ezért nem a gyümölcstermelők, hanem a vegyészek túlóráztak.
Olyan érzést kelt a szájban, mintha kiszáradna tőle a nyelvünk töve. Többen a második kortyot be sem vállalták: „Adsz egy pohár vizet? Leöblíteném ezt a savas utóízt.”
1,4% alkohol
Nézzük a jó oldalát: a csomagolás, a dobozterv nagyon aranyos, mértéktartóan retró, de nem unalmas. A jó dolgok itt érnek véget, mert ami belül van, az rosszabb bárminél, egyöntetű véleményünk szerint ihatatlan.
Gyalázatosan vasas a mellékíze, miközben úgy hozza vissza az iskolai menzák kamu limonádéinak vacogtató emlékeit, hogy meg kell kapaszkodni az asztalban. Az arányok sem derülnek ki belőle, csak annyi, hogy rengeteg összetevő van benne. A kérdés, minek? Semmi sem menti meg. Az egyetlen volt, amit ki kellett önteni, mert senki sem itta meg. Naná, hogy az utolsó.