A Dráva túró zacskóját felbontva illat csapta meg az orrunkat, méghozzá túróé. Ez jó jel! Szemcsés állagú, de nem kemény és nem száraz túró van benne. Előnye, hogy víztartalma ideális. Ugyan markánsan savanyú, de borzasztó boldoggá tesz minket, hogy legalább van íze. Jó lenne belőle a körözött, mondja az egyik kóstoló.
Sokkal savanyúbb, erősebb ízű, mint a többi téglalapos, de valamivel kellemesebb az állaga. Rögös, de a darabkák könnyen szétnyomhatók a nyelvvel a szájpadláson. Nem túl vizes, zsírosabb, tömörebb érzetet ad. Mivel van íze, és jó az állaga, az élmezőnybe került.
A Mizo dobozos túrója nagyon hasonlít az Aldiéra. Már-már ricottajellegűen krémes, nagyon apró szemcsés, egyáltalán nem rögös – pedig a csomagoláson ezt külön ígérik. Az íze nem rossz, a maga műfajában elfogadható. Csuszán nem tudjuk elképzelni, de pogácsába vagy tortának direkt jó lehet.
Nagyon enyhén savanyú és némi tejíz is érződik benne, ám elnyomja azt is a vizesség. Legalább nem száraz – veti közbe valaki. Nem rossz, de jellegtelen, nulla a saját karaktere. „Nem bírom ezeket a plötty túrókat, hol vannak a rögök?” – kérdezi az egyik tesztelő.
Nem rögös, krémállagú, íze a natúr sajtokéra emlékeztet inkább, vagy az angol cottage cheese-ekre: összességében nem hasonlít túróra, sőt, tódítja egyik kollégánk: "ez nem is túró!" Ettől még persze ehető, túrókrémek, torták megfelelő alapja lehet.
Morzsálódó állagú, de a rögök egyáltalán nem kemények, nagyon kellemes, bár az alufóliásoktól sokban különböző állagú túró ez. És semmi több, ízről ugyanis itt nem beszélhetünk. Mintha az ízlelőbimbóink emigráltak volna, pedig nem: az égvilágon semmilyen, még csak vízíze sincs.
Száraz, nagy rögökben álló túró, se nem puha, se nem kemény, enyhe, de kellemes illattal. Íze szimplán savanyú, de azért nem túlságosan. Abszolút elfogadhatónak ítélte mindenki, sőt, valaki kiemelte, hogy jó az állaga, csuszára tenné.
Enyhén vízízű, szemcsés állagú túró. Sajnos akárhogyan is kerestem, a nyelvnek semmilyen élményt sem kínál. Viszont az állaga nem száraz, gazdagon fűszerezett süteményekhez felhasználható, de alaposan kell ízesíteni, vaníliázni, citromhéjazni.
Óriási rögökből áll, ebben biztosan veri az összes társát, de sokak szerint ez az állag már szinte szokatlan. Eléggé száraz, de volt már rosszabb is – jó pont, hogy van egy enyhe tejre emlékeztető íze.
Jó állaga van ennek a túrónak, puha rögök, de nem száraz és nem vizes, bár természetellenesen egynemű. El lehet lenni vele, savanykás, de nem erős vagy kellemetlen az íze. Előnye, hogy sok mindenhez fel tudnánk használni.
Szórni lehetne, annyira különállók a kicsi rögök, de ízük sajnos nulla. „Kell a rögös túró, de ezek már túlságosan különállóak, azért valami össze kéne, hogy tapassza őket.” Még ennél is nagyobb baj, hogy íztelen, szagtalan. Akkor már inkább a vizes jelleg, mint ez a nagy semmi, mondja egyikünk.
A dísztelen csomagolás biztató, hátha itt nem valami ipari morzsával állunk szemben, hanem termelői kincset leltünk, de sajnos lényegében ugyanolyan, mint a többi. Az apró szemcsék szinte vízben úsznak. „Ez nem is savanyú, inkább kicsit keserű" – mondja az egyik kóstoló. Más sem fedez fel ebben a termékben ízeket.
Száraz morzsa állagú ránézésre – és sajnos ízre is. Rágni kell a rögöket, annyira kemények. Viszont meglepően erős íze van, bár picit a megsavanyodott, öreg sajtokra emlékeztet, de legalább van íze. Az egyik tesztelő szerint ez a termék simán csak megromlott.