Ezt a krumplit sütőben és olajban sütésre egyaránt javasolják, ezért bevettük a tesztbe, és jó eredménnyel végzett. Ez lehetne a gyorséttermek jolly joker krumplija, a többinél vékonyabbak a hasábok, az íze pedig a csipszekére hasonlít.
Kívül ropogósabb, belül puhább az állag, izgalmas, magokra emlékeztető íz, Szeretjük, esszük a következőt is, egy perc alatt elfogy. A többiek is dicsérik: „Határozottan jó, ízlik." Más is elégedett vele: „Ropog! Nincs kellemetlen aromája, nem érződik a gyakori műanyagosság."
Az Aviko a legdrágább tesztelt termék, több mint a négyszerese a nyers krumpli átlagos árának. Nem ropogós, egyenletesen puhára sült, nincsenek állagbeli különbségek. Ami viszont negatív, hogy kesernyés, nem természetes íze van. Ki kell mondani: nem jó.
"Őrölt fűrészpor, ami rajta marad az ember nyelvén" - boncolgatja az élményt egyik tesztalanyunk. "Krumplira véletlenül sem hasonlít, ennél még a mekis is természetesebbnek hat" - teszi hozzá egy másik kóstoló.
Valamivel izgalmasabb az állaga az előzőnél, ropogósabbra sült kívül, belül viszont kellemesen puha. Sajnos a fenti kesernyés alapíz mellé egy utóíz is társul, ami leginkább a sokáig állt, majd újramelegített krumplik aromájára hasonlít, pedig frissen ettük.
A tesztalanyok hümmögnek, azt mondják, ez nem igazi, hiszen íztelen, nedves homokra emlékeztette őket az állaga. Nem ártana neki az sem, ha picit ropogósabbra lenne sütve.
Íztelen, jellegtelen, semmilyen - ezeket a jelzőket adják ennek a krumplinak kóstolóink. Furcsa módon a tescós jobban felveszi az olajat, mint az előzőek, és sütés közben szomorkásan elhajlik. Meglepő, de nincs tartása, és állag adta rétegek sem jelennek meg.
Hátránya, hogy belül kásás marad. „Kissé takonyállagú, puha, savanykás izé" - szomorkodnak a tesztelők. „Emberi fogyasztásra inkább nem ajánlott" - születik meg a konklúzió.
Az első harapás máris meglepetéssel jár: mintha üres papírcsövet rágnánk, és valóban: a hasáb belül üreges.
Letagadhatatlan, hogy ennek van íze, de sajnos kötelességünk elárulni, hogy nem jó, fűrészporos. A legdurvább, hogy nem is emlékeztet krumplira.
Olyan rossz, hogy kínunkban megpróbáltuk sózva is, de nem javult a helyzet. „Nyomokban krumplit tartalmaz“ - nyög föl valaki az asztalnál, de rögtön jön a válasz: „Bezzeg homok, az mintha lenne benne.“
Egész jó állag, ropogós gyorséttermi kategória ez is, de meglepően megosztotta az asztaltársaságot. Van, akinek nagyon savanyú az íze. „Nem ilyen az, amikor avas a krumpli?“ - kérdezi valaki aggódva. A laikus kérdés nem kedvez a közhangulatnak, többen visszaköpnék, és nem akarnak többet krumplit látni, se ma, se a jövőben.
Mások viszont lelkesednek: „Na, ez nem is rossz! Ebből még tudnék enni" - hangzik az asztal végéről, és követeli a repetát. „Konkrét íz, korrekt állag, nincs mellébeszélés" - dicséri más is. Kihoztuk döntetlenre.
Hát, azt hittük, nincs lejjebb, de itt elérkeztünk a mélypontra. Kár lenne tagadni, rettenetes: nagyon száraz, kellemetlen, erősen állott ízű. Korábban már éreztünk hasonlót: mintha már régen kisült volna és most újramelegítve ennénk. Pedig nem, az olajból frissen kiemelve, melegen fogyasztjuk. Ennek a krumplinak a felülete is másképp sült, foltos és recés.
„Ennyi erővel az utcáról is összeszedhettünk volna bármilyen gazt, és kisüthetnénk" - monda kétségbeesve a fáradt tesztalany. Zöldes szín jellemzi, amit nem dob fel a kesernyés mellékíz sem. Olyan érzés, mintha alacsony lenne a víztartalma. Van, aki csak annyit tesz hozzá: „Soha többet."
A történet tanulságait egyik tesztelőnk úgy foglalta össze: soha nem vásárolna ilyesmit a saját mélyhűtőjébe, a másik viszont lelkesen feltankolna az Aldi krumplijából. Összességében annyi elmondható, hogy ezeknek a termékeknek messze rosszabb az íze, mint a friss krumpliból készítettnek, érdemesebb tehát rászánni azt a plusz tíz percet a pucolásra, és megspórolni súlyos háromszáz forintokat.