Nem szép darab: szakadt, túl puha, kicsit úgy néz ki, mintha a falhoz vágták volna az árufeltöltők. Nem áll össze egésszé, pedig az ízében van tejesség, igaz, nagyon halvány, inkább a víz semlegessége dominál.
Van egy kevés utóíze, de nem vészes, csak gyengén gumis hatást kelt – nem lett senki kedvence. Külön vicces, hogy a zacskón szerepel egy Nr.1 in Italia felirat, ami az sejteti, hogy talán olasz gyártmány, pedig nem: cseh.
A Lidlben talált sajt szemre nagyon szép, persze nincs ott rajta a szakításnyom, ami a kézzel készített mozzarellákat jellemzi. Ipari termék, de jó zsíros, ez az ízében is megjelenik, de nagyjából ez a két dolog az összes pozitívum.
Nem rossz ez, csak olyan semmilyen, igaz, legalább olcsó, és dekorációnak tökéletes.
A korábbi tesztjeinken már sokszor csalódtunk a Spar olcsóbbik saját márkájában, de tudjuk róla, hogy képes meglepetést okozni. Most is így történt, hiszen a vakteszt során mindenki – egyöntetűen! – ezt tartotta a legjobb ízűnek.
A német sajt kedvező árú, és az íze is rendben van. Diszkréten savanykás, megfelelően tejes, kicsit sósabb a többinél. Minket meggyőzött, jár az aranyérem.
A forma rendben, a külső is jól mutat, igaz, az íze megosztó. Van, akinek bejött a túlzottan savanykás, túrós aroma, de sokak szerint nem ilyennek kéne lennie. Ennek ellenére elfogyott a tányérról, bár senki sem mondta azt, hogy álmai mozzarellája.
Az aldis sajt külseje közepes, van rajta szakadás, az állaga is közepesen kemény kívül, de benn valahogy kásássá válik. Az íze sajnos nem jó, már túl van a mezőnyre általánosan jellemző semmilyenségen – ez volt az egyetlen, amit valaki visszaköpött az arra rendszeresített edénybe.
Kíváncsi voltam, akad-e valaki, aki kiszúrja, melyik a light. A tesztelők annyit tudtak, hogy van egy csökkentett zsírtartalmú a mezőnyben, csak éppen azt nem, melyik. Lelövöm a poént, senki nem jött rá, hogy ez az.
Íze mondjuk gyakorlatilag nulla, a tejességnek, az alaparomának nyoma sincs, így nem is bántó vagy zavaró. Szemre szép, dekorálni jó, bár nem olcsó darab.
Mielőtt a név alapján olasznak hinnénk, szólok, hogy ez magyar, a tömegét leszámítva ugyanaz, mint a mi Szarvasi márkanéven forgalmazott mozzarellánk. Az összetevők táblázata is ezt bizonyítja, de az íz is alátámasztja a tényt – oké nem volt nagy titok, hisz a gyártó nevét nem hallgatja el a csomagolás.
Halvány savanyúság, híg tejfölös íz, közepes állag. Senki kedvence nem lett, de sok paradicsommal simán vállalható.
Az olaszok ugyan kitérnének a hitükből, mégis van ilyen: nem kell a vevőnek bajlódnia a fűszerkerttel, ebbe előre belekeverték a bazsalikomot. Rossznak nem rossz, de kicsit felesleges – a sajtot gyakorlatilag nem érezni benne, csak mint egy hordozóanyagot a fűszer alatt: ennyi erővel friss leveleket és ballisztikai zselét is rágicsálhatnánk.
Amit leírtunk a Frescára, erre is érvényes, az állag és az íz megegyezik azzal. Az eredeti bivalymozzarellákhoz képest értelmezhetetlen, de ezt leszámítva simán ehető a tejfölös aromákkal játszó Szarvasi.