A vérzivataros ukrán történelem során mindig felosztották az országot a szomszédos államok, míg aztán az oroszok mindent vittek. Hasonló következik most is?

A hódítóként érkező szovjet katonák által elkövetett szörnyűségekről, a tömeges nemi erőszakról sokáig beszélni sem lehetett.

1945. február 11-én, este 8 órakor kezdődött a német-magyar csapatok kitörése a Budapestet körülzáró szovjet gyűrűből. Az eredmény katasztrofális volt: 43 ezer emberből 700 ért célba.

A római légióktól a Német-római Császárságon keresztül a náci jelképekig ível a birodalmi sas jelenléte a történelemben. Mit érdemes tudni róla?

Az 1945-ös választási hidegzuhany nem sokat jelentett a kommunistáknak: szovjet hátszéllel nyomulva kulcspozíciókat szereztek az új magyar kormányban.

Vihart kavart az új történeti intézet vezetőjének nyilatkozata az 1941-es kitelepítésről. Idegenrendészeti eljárásról beszélt, pedig az Ukrajnába szállított emberek között sok magyar állampolgárságú zsidó is volt.

Miután Kállay elszámította magát, választás elé állították Horthyt: ha nem fogadja el a megszállást, Hitler „nem tudja szavatolni Magyarország biztonságát és jövőjét”.

A császári katonaság válogatás nélkül gyilkolt, minimum kétszáz ember halt meg. Mi vezetett idáig?

Azaz már jó hétszáz éve. Amikor a széthullás előtt álló országból erős, gazdag és békés birodalmat épített Károly Róbert, az első nem Árpád-házi király. Az oligarchákkal azért meggyűlt a baja.